Provincia

a. m. tartomány. A rómaiaknál P.-nak Itálián kivül fekvő oly tartományt neveztek, mely Rómának alávetve, római magisztrátus kormányzása alatt állott. Mindegyik P. saját szervezettel birt, mely szervezetek v. alkotmányok egymástól sokban különböztek. A tartomány élén pretorok, később u. n. propertorok és prokonzulok állottak, vagyis oly pretorok és konzulok, akiknek Rómában viselt hivataluk ideje letelvén, a tartományokba mentek kormányzóknak. Egy későbbi törvény a propretorok kormányidejét egy évben, a prokonzulokét két évben állapította meg. A földbirtok részben az állam tulajdonában (ager publicus), részint magántulajdon volt (ger privatus). Amazt az állam bérbe adta. Ez utóbbi földadót (vectigal) fizetett, mely különbözőkép volt szabályozva. Az adókra nézve a bérbeadás rendszere uralkodott. Az adóbérlők voltak az u. n. publicani. A kormányzó háztartását részint természetben, részint pénzben a P.-k tartoztak ellátni. a principatus, mely a római alkotmányt gyökeresen átalakította, a P.-k alkotmányában alig idézett elő változást. Alig jelentett érdemleges változást, hogy Octavianus a P.-kat két részre osztá, a tartományoknak egyik felét a népnek hagyta, a másik felét magának tartotta fenn. Amazok a provinciae populi, emezek P. Caesaris. Ez utóbbiakban a kormányzói méltóság közvetlenül a fejedelmet illette, ki az «legati», nem helyettesei által gyakorolta. Sajátságos alkotmánya volt Egyiptomban. V. ö. Marquardt, Römische Staatsverwaltung (I. köt. 90-425. old.); u. a., Statistik der römischen Provinzen (Lipcse 1854); Pannoniára és Dáciára nézve Kuzsinszky, A magyar nemzet története (I. köt., III. fej., XXXII-XLIV. old.). - P. az Árpádok idejében nagyobb határu nemesi vagy polgári vármegyét jelentett, s élesen különbözött a várispánságtól (a comitatustól). - P. Angliában érseki tartomány, az a terület, melyre az érseknek joghatósága kiterjed. Anglia két P.-ra van osztva, a canterbury-i és a yorki P.-ra.

Forrás: Pallas Nagylexikon