Psyche

(gör., lélek), az ókori hitregében a léleknek megszemélyesítése, mely viszont ezen alakjában kedvese Erosnak, a szerelem istenének. Gyönge ifju leányka alakjában találkozunk vele, hol madár-, hol pedig pilleszárnyakkal, sőt az is megtörténik, hogy P. mint közönséges pille jelenik meg. Félig a görög népköltészet meséinek, félig a bölcselő elem (a platonizmus) behatolásának a görög-római költészetbe tulajdonítandó a P. és Eros szerelméről szóló elbeszélés, melyben az utóbbi P.-t hol kínozza, hol ismét túlboldoggá teszi. A mesének népköltészeti magvát helyes költői érzékkel Apulejus ragadta ki. Az ő előadásában, mely az újabb irodalomra nézve is irányadó maradt, P. királyleány, akit szépségénél fogva olybá vettek, mintha Venus maga lenne és istenasszonyként tisztelték. Ez a határtalan tisztelet fölkeltette Venus irigységét, aki haragjában ráparancsolt Erosra, hogy ébresszen P. szivében szerelmet egy hozzá nem méltó halandó iránt. Egyúttal nagy csapások érik P. atyjának országát, melyeknek kiengeszteléseül a királyleányt fel kell áldozni. P.-t tehát egy magas hegyre viszik és ott hagyják; de ime egy gyöngéd szellő sértetlenül elviszi onnan és pompás palotába szállítja, ahol láthatatlan szellemek veszik körül a legnagyobb kényelemmel. A palota ura Eros, aki P.-be szerelmes lett és éjjelenkint felkeresi választottják. P. boldog lenne, csak abban nem tud megnyugodni, hogy szerelmesét nem láthatja. Irigy nőtestvérei, akik P. könyörgésére engedélyt kapnak, hogy őt a tündérkastélyban felkeressék, elhitetik húgukkal, hogy láthatatlan szerelmese egy szörnyeteg és biztatják, hogy álmában ölje meg. P. megfogadja ezt, titokban mécset készít és megvilágítja az elszenderedett Amort, kinek szépsége gyönyörteljes izgatottságba ejti, keze remeg, a mécsesnek egy cseppje Amor vállát éri, ki fölébred és P.-t sértődve elhagyja. Erre a királyleány bűnbánatot érez, de hasztalan vágyódik Amor után: az isten láthatatlan marad. Vezeklésében P. utoljára Venus lábaihoz borul, ki súlyos próbákat mér rá; olyakat, melyek a halandó erejét fölülmúlják, de Amor titkos segélyével P. valamennyit megállja. Akkor Venus végezetül az alvilágba küldi P.-t, hogy Persephonétól bűvös kenőcsöt hozzon neki. P. ezt is teljesíti, de mikor már visszatért az alvilágból, kiváncsian felbontja a Persephonétól kapott szelencét és a kiömlő alvilági gőztől halálos kábultságba esik, melyből csak a megengesztelődött Amor nyila ébreszti fel újra. Utoljára Jupiter Amor kérésére felveszi P.-t az istenek körébe, Venus is beleegyezik és igy P. mint Eros neje marad az Olimpuson, frigyükből pedig Voluptas (a gyönyör) származik. L. még Eros.

Forrás: Pallas Nagylexikon