Pufendorf

Sámuel báró, német jogtudós, szül. Dorf-Chemnitzben 1632 jan. 8., megh. Berlinben 1694 okt. 16. A grimmai főiskolában, majd a lipcsei meg a jenai egyetemen tanult, 1658. Covet svéd követ udvarmestere lett Kopenhágában, s aztán 8 hónapig dán fogságba került. Később követte Coyet-t Hollandiába; 1661. Heidelbergában, 1670. Lund egyetemén a természetes és népjog tanára lett, 1677. kir. történetiró Stockholmban, 1686. Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem meghivására Berlinbe ment, hol udvari tanácsos, történetiró és a kamarai törvényszék ülnöke lett, s kevéssel halála előtt bárói rangot kapott. Mint a természetes és népjogok tanainak megalapítója, úttörő a jogfejlődés történetében. Főbb művei: Elementa jurisprudentiae universalis (Hága 1660); De statu imperii Germanici (Severinus de Monzambano álnéven, Genf 1677); De jure naturae et gentium (Lund 1672); De officio hominis et civis (u. o. 1673); De rebus Suecicis (Utrecht 1686); De rebus a Carolo Gustavo Sueciae rege gestis (Nürnberg 1696); De habitu religionis christianae (Bréma 1687); Jus feciale divinum (Lübeck 1695). Halála után jelentek meg: De rebus gestis Frid. Wilh. Magni (Berlin 1695 és 1734); De rebus gestis Friderici III. (u. o. 1784).

Forrás: Pallas Nagylexikon