Pufendorf
Sámuel báró, német jogtudós, szül. Dorf-Chemnitzben 1632
jan. 8., megh. Berlinben 1694 okt. 16. A grimmai főiskolában, majd a lipcsei
meg a jenai egyetemen tanult, 1658. Covet svéd követ udvarmestere lett
Kopenhágában, s aztán 8 hónapig dán fogságba került. Később követte Coyet-t
Hollandiába; 1661. Heidelbergában, 1670. Lund egyetemén a természetes és népjog
tanára lett, 1677. kir. történetiró Stockholmban, 1686. Frigyes Vilmos
brandenburgi választófejedelem meghivására Berlinbe ment, hol udvari tanácsos,
történetiró és a kamarai törvényszék ülnöke lett, s kevéssel halála előtt bárói
rangot kapott. Mint a természetes és népjogok tanainak megalapítója, úttörő a
jogfejlődés történetében. Főbb művei: Elementa jurisprudentiae universalis
(Hága 1660); De statu imperii Germanici (Severinus de Monzambano álnéven, Genf
1677); De jure naturae et gentium (Lund 1672); De officio hominis et civis (u.
o. 1673); De rebus Suecicis (Utrecht 1686); De rebus a Carolo Gustavo Sueciae
rege gestis (Nürnberg 1696); De habitu religionis christianae (Bréma 1687); Jus
feciale divinum (Lübeck 1695). Halála után jelentek meg: De rebus gestis Frid.
Wilh. Magni (Berlin 1695 és 1734); De rebus gestis Friderici III. (u. o. 1784).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|