Pugacsev
Jemeljan Ivanov, orosz kalandor és felkelő, szül. 1726.,
kivégeztetett Moszkvában 1775 jan. 21. Már ifju korában egy rabló bandának
tagja volt; a hétéves háboruban mint lovas katona hol az orosz, hol a porosz és
utoljára az osztrák seregben is szolgált. 1763. hazatérvén, felkelést
támasztott a donmelléki kozákok soraiban, amiért Kazánban elzárták. A börtönből
azonban megugrott és most az a terv fogamzott benne, hogy a meggyilkolt III.
Péter cárnak adja ki magát, akire hasonlított. A Volga mentén lakó pórnép és az
óhitü (raszkolnik), donmelléki kozákok hittek szavainak, proklamációjának és
mindenek előtt mézes igéreteinek, ugy hogy II. Katalin cárnő trónja csakhamar
inogni kezdett (1773 aug.). Gyülevész hada már 15 000 emberre rugott és sorra
foglalta el az ural- és a donmelléki várakat, egyúttal azonban a nemesség
kastélyait is gyujtogatta. Kazán elfoglalása után P. már Moszkvát is
fenyegette, midőn végre Katalin hiveinek, Panin és Szuvorov tábornokoknak
sikerült P. hadát megosztani és őt magát, néhány áruló követője segélyével,
kezükbe keríteni. A hadi törvényszék halálra itélte s Katalin nem kegyelmezett
meg neki; hiveit Szibériába deportálták. Az alsó nép sokáig emlegette P.-et,
Gutzkow pedig egyik drámájának hősévé tette. V. ö. Puskin, A P.-féle felkelés
története (oroszul Szt.-Pétervárott, 2 köt., 1834).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|