Purgatio

(lat.) a. m. tisztítás, hashajtás; továbbá engesztelés, igazolás. - P. morae, a késedelem joghátrányainak megszünése. - P. vulgaris, a régi bűnvádi eljárásokban a nyomós gyanu alapján perbe fogottnak kötelessége, hogy a gyanu alól magát kitisztítsa, mi az u. n. tisztító esküvel - juramentum purgatoirum - történt, melynek maga a terhelt által letétele azonban nem mindig volt elégséges, hanem segédesküvőknek (conjuratores) esküjét is kivánták, oly értelemben, hogy a terhelt meggyőződésük szerint ártatlan. A kánonjogban is elfogadott ez az intézmény: P. canonica. A P. vulgaris másik neme az istenitéletek voltak. - Purgál, megtisztít, meghajt. - Purgativ szerek, l. Hashajtó szerek.

Forrás: Pallas Nagylexikon