Puseyizmus

Az anglikán egyházban a róm. katolicizmus felé hajló irány az angolországi nagy reformmozgalmakkal áll kapcsolatban. 1828-ban nagy rés töretett Angliában az államegyház előjogain, amennyiben kimondatott minden felekezetnek politikai egyenjogusága; 1829. pedig felállíttatott a londoni szabad egyeteme, melyen nem kellett többé, mint ahogy az eddig Oxfordban és Cambridgeben történt, a 39. hitcikkelyt aláirni minden egyetemi polgárnak. Ily körülmények között, midőn magas egyházi méltóságokat viselő férfiak London utcáin gúny és fenyegetés tárgyaivá tétettek, egy baráti kör alakult Oxfordban életük legjavában álló férfiakból, kik azt tették életkérdésükké: miképen szabadítsuk meg az egyházat a liberalizmus kezéből? E körnek középpontja különösen két férfi, Newman János Henrik (l. o.) és Pusey Edvárd Bouverie voltak. Pusey szül. 1800., megh. 1882 szept. 16-án, 1828-tól kezdve az oxfordi egyetemen a héber nyelv királyi professzora, s ugyancsak Oxfordban egyik templomnak kanonoka s már ekkor is nagynevü angol teologus s későbben óriási teologiai irodalmi tevékenységet kifejtő tudós volt. Oxfordban kegyességével, gazdag jótékony adományaival és családi összeköttetéseivel óriási hatása volt és legkevésbbé sem titkolta, hogy gyülölettel viseltetik minden liberalizmus ellen, ugy az államban, mint az egyházban, ugy annak szelidebb iránya ellen az álalmegyházban, mint erősebb kivönése ellen a diszentereknél. Az egyházat vagyis más szóval a püspöki anglikánizmusnak kizárólag isteni jogát megmenteni a liberalizmusnak nagy veszélyeitől és támadásaitól, ez volt a gondolat, mely Puseyt, Newmant és társaikat éltette, kik gondolataik közegéül a Tracts for the times címü kiadványokat választották. A tractarianismus, ahogy a mozgalmat (Puseynek iratai után) ebben az időben nevezték, első mozzanata az angol P.-nak. Pusey 1842. iratott intézett a tannenburgi érsekhez, melyben indirekt úton a róm. kat. egyházba való áttéréssel fenyegetődzik; ámde ezen fenyegetését nem váltotta be, hanem nyilvános isteni tiszteletében és dogmáiban mindenesetre nagyban közeledett a róm. kat. egyházhoz. Newman ellenben tényleg áttért a róm. kat. egyházba és példáját a puseyisták közül igen sokat követték. A P.-nak utolsó alakja a ritualizmus (l. o.). V. ö. Liddon, History of life of E. B. P. E munkán alapszik Zimmermann értekezése: P. und Kard. Newman (Zeitschrift für Kathol. Theologie 18. évf.).

Forrás: Pallas Nagylexikon