Legyen Ön is szerkesztőnk!
Küldjön be címszót!

Pályázatok

Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Puskin... ----

Magyar Magyar Német Német
Puskin... ----

Címszavak véletlenül



Legújabb kommentek



Címszó:
Tartalom:

Puskin

Szergejevics Sándor, orosz költő, szül. Moszkvában 1799 máj. 26. (ó-naptár), megh. Szent-Pétervárott 1837 jan. 19. (ó-naptár). Atyja, P. Gavrilovics Gergely helytartói címmel Lengyelországban viselt előkelő hivatalt, anyja Hannibal Oszipovna Nadjezsda unokája Nagy Péter cár néger eredetü belső emberének, Hannibal Petrovics Ábrahámnak. P. az akkori előkelő házaknak dívott szokás szerint egészen francia nevelésben részesült, annyira, hogy felcseperedvén, első verses kisérleteit is francia nyelven irta. Elvégezvén iskoláit, a külügyminisztériumban kapott alkalmazást, de tovább is hű maradt irói hajlamaihoz s főképen a történelmet, a klasszikus irodalmat és Byron munkáit tanulmányozgatta. Minthogy időközben néhány szabadabban eszmélkedő verset irt, különösen pedig minthogy gyakran tett szabad gondokozásra valló nyilatkozatokat, áthelyezték a besszarábiai, majd az odesszai helytartósághoz. Ez bizonyos tekintetben kisebbszerü számkivetés volt ugyan, de rendkivül előnyös hatással volt költői fejlődésére, mert Dél-Oroszország poétikusa volta, a hellén világra emlékeztető szép égahjlata felduzzasztották P. fogékony lelkében a költészet csiráit. Eme romantikus élet hangulatában irta Ruszlan és Ljudmila c. költői beszélyét, mely hirnevét megalapította. Ezt követte a Kavkazszkíj pljennjik (Kaukázusi fogoly) és Bahcsiszerajszkíj fontan (A bahcsiszáji forrás), melyeken ugyan meglátszik már Byron hatása, de amelyeken félreismerhetetlen, hogy hazai földből fakadtak. Ugyancsak itt fogamzott meg benne halhatatlan verses regényének, Anyégin Eugénnek alapeszméje is és it tkezdte azt megirni, ezekkel menvén át a romanticizmusra abból a pszeudoklasszikus modorból, mely akkoriban még az orosz irodalomban uralkodott, s melynek nyügét viselte eleinte maga P. is. Odesszából egy szatirikus verse miatt, melyet Voroncov grófra irt, egy cári rendeletre «rossz magaviselet» ürügye alatt ki kellett lépnie a szolgálatból s a pszkovi kormányzóságban fekvő mihajlavói birtokára mennie, hol hosszabb időre internáltatott. Itt irta meg Anyégin Eugén IV., V. és VI. énekét és a Cigányok címü poémáját; itt kezdte el Borisz Godunov drámáját is, amely azonban befejezetlenül maradt. Ugyancsak itt irta tréfás elbeszélő költeményét, Nulin grófot, melynek alapeszméje - mint egy levelében maga említi - Shakspere Lukréciájának olvasása közben ötlött eszébe, mert «mi történt volna, ha Lukréciának az a gondolata támad, hogy Tarquiniust nyakon vágja?» Hanem a mihajlovói internálás szerencsére nem tartott sokáig, I. Miklós cár megkoronázása alkalmából magához hivatta a költőt s miután ez őszintén kitárta az uralkodó előtt lelkét, a cár kinevezte országos hisztoriografusnak és megnyittatta előtte a levéltárakat, egyben dúsgazdag évi fizetést rendelvén neki, sőt az iránt is rendelkezve, hogy az ostoba cenzorok ne ingerelhessék a nagy költőt, ő maga, a cár fogja ezután P. műveit cenzurázni. Szt.-Pétervárra visszatérvén, fő munkáját Anyégin Eugén címü verses regényét rendezte sajtó alá (Szt.-Pétervár 1826; magyarul Bérczy K. fordításában, Budapest 1866, jelent meg), s megkezdte Poltava c. elbeszélését. Anyégin Eugén kétségtelenül Byron hatása alatt keletkezett, de mégis annyi eredetiséggel, annyi orosz szellemmel, annyi bájjal és költőiséggel, hogy benne az orosz költő felülmulta az angol mestert. Anyégin mai napig is a legszebb, legkedveltebb ebben a műfajban az egész világirodalomban. 1831-től kezdve P. állandóan Szt.-Pétervárott tartózkodott s mint országos történetiró elkezdte megirni Nagy Péter történetét; megirta Pugacsev lázadását (Szt.-Pétervár 1843). Vannak tőle igen jó prózai elbeszélések is. Kapitanszkájá docská (A kapitány leánya); Pikovájá dáma (A pikdáma), Dubrovszkíj stb. Nemsokára házassága után párbajba keveredett Hekeren Dantes Györggyel, egy külföldi diplomata fiával (aki P. sógornőjét készült ugyan feleségül venni, de feltünően udvarolt P. feleségének) s a párbajban golyótól találva halálosan megsebesült. Miklós cár évi 40 000 rubel járadékot rendelt hátramaradt családjának. 1880. szülővárosában, 1884. pedig Szt.-Pétervárott emeltek neki emléket. Összes művei először 1839-41. jelentek meg 12 kötetben, azóta pedig temérdekszer. Ez idő szerint legjobb a szentpétervári orosz irodalmi segélyegylet kiadásában megjelent öt kötetes gyüjtemény: Szocsinjenjija A. Sz. P.-a (P. Sz. S. munkái, Szt.-Pétervár 1887). Műveiből magyarra több darabot lefordított Zilahy K. V. ö. Szabó Endre, Orosz költők (Budapest 1891) s Byronizmus P.-nál (az Élet folyóirat 1891. I. évf. 2. köt.); Vasárnapi Újság (1855. évf. 31., 1880. évf. 413. és 435. old.).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Szóljon hozzá!


Neve: (megjelenik)

E-mail címe: (nem jelenik meg)

Üzenete:



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is