Putbus

német hercegi és grófi család, a Rügen sziget fejedelmi házának egyik mellékága, mely eredetét I. Stoislavra (1193) viszi vissza. Ennek unokája, Borante, az 1249-iki örökségi egyességben kapta 15 faluval s egyéb birtokokkal Podebusk vagy P. várát, melyről magát nevezni kezdte; utódai 1483 óta a dán, vagy Pridbor- és a rügeni, vagy Valdemár-ágra szakadtak, s ez az utóbbi 1704. kihalt. Az öröklő dán ágat 1727. német birodalmi grófságra, P. Móric Ulrik grófot pedig 1731. svéd grófságra emelték. A svéd király 1807. P. Malte Vilmos grófot s utódait előszülöttségi joggal örökös herceggé tette, s ezt a méltóságot 1817. a porosz király is megerősítette, s a családnak a fenség címet adományozta. P. Malte Vilmos herceg (szül. 1783 aug. 1.) gyalogsági tábornok. 1839. új hitbizományi okmányt állított ki, amelyben, mivel egyetlen fia még előtte meghalt, öccse pedig, Móric Károly (szül. 1785., megh. 1858) az örökösödésről lemondott, jogait és méltóságát legidősebb leányának második fiára, Malte Vilmosra, Wylich és Lottum grófjára ruházta. Midőn tehát P. Malte Vilmos herceg 1854 szept. 26. meghalt, előbb neje, s ennek halála után (1860 szept. 27.) unokája, Malte Vilmos (szül. 1833 ápr. 16.) követte a hercegségben, s azóta ő a P.-család feje. Birtokai a Spyker uradalommal együtt 330 km² területüek, 15 000 lak., akik 120 jószágra (köztük 45 falu) vannak elosztva. V. ö. Loebe V., Mittheilungen zur Genealogie und Gesch. des Hauses P. (Putbus 1895).

Forrás: Pallas Nagylexikon