Pythagoras

Samos szigetéről, görög filozófus, a krotoni állam- és vallásbölcsészeti iskola megalapítója, 582. Kr. e. Elhunyt a 6. század végén. Zeneelméleti tanai, melyeket csak tanítványainak, a kanonikusok-nak (Archytas, Didymos, Eratosthenes, Euklides) írásaiból ismerünk (l. Kanonikos), alapvetői az antik görög zene matematikai, számviszonyokon nyugvó elméletének. A húrhosszúságra, rezgésszámokra, hangviszonyokra vonatkozó kanonikus megállapítások - melyekhez a monochordon végzett kísérletek útján jutottak - máig alapvető jelentőségűek. A P.-féle matematikai elmélet a hangviszonyokat a quint-intervallum alapján számította (innen ma is pythagoreusi hangközöknek nevezzük azokat az intervallumokat, melyeket a quint-távolságok, a quintkör alapján állapítunk meg; pythagorasi komma pl. az a differencia, mely a 12 quint-intervallum-adta hang és az oktáv között fennáll [l. Komma] stb.); ez a számításmód egyébként nemcsak az ókori, de jóformán az egész középkori zeneelméletnek is alapjául szolgált. A iskolájával és annak sokszor absztrakt számspekulációkba vesző matematikai módszerével szemben Aristoxenos (l. o.) és követői, a harmonikusok a zeneelméleti kutatást tapasztalati és akusztikai alapokra (hangmagasságok különbségei) igyekeztek fektetni s elvitatták a számviszonyok elhatározó fontosságát (l. Harmonikos).

Forrás: Zenei Lexikon