Pytheas

massziliai (az ókori Marseille) tudós, Aristoteles kortársa. Merész hajós és tapasztalt utazó. Egész nyugati és északi Európának partvidékét körülhajózta, Gadestől egészen Thuleig és tapasztalatait több munkában értékesítette. Tudósításai, melyek meglepő adatokat tartalmaztak és erősen át meg át voltak szőve hihetetlen, sőt mesés elemekkel, részben nagy népszerüségnek örvendettek, részben pedig már az ókorban erős ellenmondást provokáltak. Tény az, hogy például a csillagászati földrajz alapvető kérdéseivel sokat foglalkozot és e téren Hipparchos előfutójának tekinthető. Figyelemre méltó művei továbbá a világtengely fekvésének pontos meghatározása és a napmagasság megmérése, valamint a föld alakjának meghatározása is, ami összeköttetésben azzal, hogy a föld kerületét hozzávetőlegesen meghatározta, előkelő helyet biztosít P.-nak az asztrofizikai tudományok művelőinek sorában. Töredékeit kiadták Arwedson (1824) és Schmekel (1848), monográfiát Bessel irt róla (1858). V. ö. Hergt Gusztáv, Die Nordlandfahrt des P. (Halle 1893).

Forrás: Pallas Nagylexikon