Quádok

svéd törzsü ókori nép, a felnémeteknek egyik ága, mely abarbár népeknek terjeszkedése korában a Duna folyó északi partvidékén lakott.Tanyájuk a Marus (Morva) és az ismeretlen Cusus (Vág?) folyók közt volt,Magyarország ÉNy-i részében: a Vág, Garam és Ipoly mentén (l. Pannoniatérképet). Egy részök a saját országából kiszorult Marobodushoz (l.Markomannok) szegődött, a rómaikaktól saját nemzetbeli királyt kapott (Vannius)és nagyjából békés viszonyban élt Rómával, egészen Marcus Aurelius idejéig (l.o.), amikor nagy szerep jutott nekik a markomannokról elnevezett háboruban.Vannius idejében (Kr. u. 19-51) fogadták először zsoldjukba a jazigokat, kikkelszövetségben, de igazi barátság nélkül éltek, amiről a határon egymás ellenemelt erődítések tanuskodnak. A Q. egyik sánca a Garam mellett kezdődött Kéméndés Bény között és É-i irányban Új-Barsig haladt; a másik erődítés azIpoly-vonalát védte Hellenbától és Szobtól Selmecig. Viszont a jazigok aCsörsz-árokkal (l. o.) gondoskodtak magukról. Marcus Aurelius után szövetségreléptek a rómaiakkal, sőt 13 000 főnyi segédcsapatot adtak. De Probus alattismét áttörtek a határon, 357. pedig, mikor Constantius fölkereste Rómát,elárasztották a Valeriának nevezett ÉK-i Pannoniát. Constantius gyors támadásahirtelen megtörte őket. Először a hegyentúli szarmatákkal szomszédos törzsekfejedelmei, Usater és Araharius hódoltak meg, azuztán a Brigetio (Ó-Szőny)környékén tanyázók, akik kezdve Viduar király fián Vitrodoron és Agilimundtörzsfőnökön, zárogul adták gyermekeiket és hűséget esküdtek. 369. békébenéltek, de akkor azoknak az erődöknek láttára, melyet Valentinianus építtetett,nyugtalankodni kezdettek. A valeriai helytartó vendégség közben megölettekirályukat Gabiniust, mire a szarmatákkal egyesültek és fellázadtak, 375tavaszán Valentinanus meghódoltatta őket és ezentúl már csak Theodosius korábanszerepelnek, lassankint egészen megtelepülve, ők is, a markomannok isösszekeverednek a szarmatákkal és svédekké v. svávokká lesznek, akik a gótoktólnyugatra egész Dalmáciáig lenyulva laktak. Az Antoninus oszlopán lévő reliefekután itélve derék ijászok és ügyes lovasok lehettek. V. ö. Nagy Géza,Magyarország története a népvándorlás korában (Mill. tört. I. köt.): Neudeck,A. Q. pénzei (Arch. Ért. új foly. III. köt.)

Forrás: Pallas Nagylexikon