Quinet

(ejtsd: kiné) Edgár, francia iró és bölcsész, szül.Bourg-en-Bresseben 1803 febr. 17., megh. Versaillesben 1875 márc. 17.Tanulmányait a strassburgi, genfi, párisi és heidelbergai egyetemeken végezte.Herder Ideen zur Philosophie der Geschichte der Menschheit című művét francianyelvre fordította (3 köt., 1827) és róla essait is irt (1828). A franciakormánynak Moreába indított expediciójában mint az akadémia megbizottja vettrészt. Megfigyeléseit a De la Grece moderne et de ses rapports avec l"antiquité(1830, 2. kiad. 1832) c. művébe foglalta össze. Erre aztán a középkortanulmányozásához fogott és megirta a Rapport sur les éopées françaises du XII.siecle (1831) c. munkáját, mely azonban oly szigoru megbirálásban részesült,hogy Q. politikai tanulmányokra adta magát. 1832. adta ki az Allemagne etItalie (új kiad. 1846, 2. köt.) c. művét, melyben kivált Németországviszonyairól sok igen találó itéletet kockáztatott. 1840-ben az idegenirodalmak tanárává nevezték ki Lyonba, ahonnan 1842. hasonló minőségben aCollege de Francehoz helyezték át. Ekkor adta ki Michelet történetiróval a LesJésuites (1844) c. munkát, mely mitt sok ellensége támadt, sőt 1846. állásátólfölmentették. Tanársága idején irta meg a Le génie des religions (1842, 2.kiad. 1851) és Le christianisme et la Révolution (1845) c. műveit (ez utóbbiStraussnak Leben Jesu hatása alatt készült), melyekben a vallást mint atársadalom alapját tüntette föl. Az 1848. febr. forradalom után képviselő letts mint ilyen a demokrata töredékkel szavazott. Az államcsiny után (1852 jan.9-én) számkivetésbe kellett távoznia, amelyből az 1859-iki közbocsánat után semtért vissza. Összesen 20 évig élt külföldön és ezt az időt többny9reBrüsszelben, Genfben és Montreuxben töltötte. Ezen idő alatt megjelentek: Lesrévolutions d"Italie (1848-52, 2 köt.); Marnix de Sainte-Aldégonde (1856); Larévolution religieuse au XIX. siecle (1857) és a Histoire de mes idées, érdekesönéletleirás, mely korának irodalomtörténetéhez tartalmaz sok jeles adatot(1860); Histoire de la campagne de 1815 (1862, németül Cassel 1862); Larévolution (1865, 2 köt.; 5. kiad. 1868, 3 köt.); France et Allemagne (1867)stb. A császárság bukása után visszatért Párisba és Hugo Viktor és BlancLajossal együtt a szélső balpártnak vezére lőn. Ez időben emelkedett anépszerüség tetőpontjára. Utolsó munkái: La création (1870, 2 köt., németülLipcse 1871); L"esprit nouveau (1874, mintegy himnusz az emberiség haladására).Egyéb művei közül nevezendők: Ahasvérus (miszterium 1833); Napoléon (1836);Prométhée (1838); Merlin l"enchanteur (allegorikus bölcsészeti költemény, 1860,2 köt.). Halála után jelentek meg; Le livre de l"exilé (1875); Correspondanceinédite (1877, 2. köt.); Vie et mort du génie grec (1878, ezt magyarra islefordították); Lettres d"exil a Michelet et a divers amis (1884-86, 4 köt.).Összegyüjtött műveit: Oeuvres completes, életrajzzal együtt, 28 kötetben kiadtaChassin 1859. A forradalom c. művét Károlyi Tibor gr. fordította (Budapest, 2köt.). V. ö. Heath, Edgar Q., his early life and writings (London 1881).

Forrás: Pallas Nagylexikon