Quintilianus

Marcus Fabius (Calagurris Nassica, Calahorza, 30 k.?100 k.): hispániai származású ped. Rómában, nagy tekintélynek örvendő isk. vezetője. Széles körben ismert művet írt Institutio oratoria (A szónok képzése) c.-mel, amely c.-nél jóval gazdagabb tartalmú ált. ped.; a korabeli úri réteg fiainak ?köztisztviselővé? nev.-éről szól. Alapelve: az ismeretek gyarapításának az ember erkölcsiségét is gyarapítania kell, a tudás ugyanis jelentős erkölcsnevelő tényező. Viszont a műveltség fokozhatja az erkölcsi rossz veszélyét, a közéleti ember ragyogó szónoklattal rossz ügyet is jónak tüntethet fel, a képzettség tehát korrupt ügy érdekében is felhasználható. Ezért a közéleti embernek ?vir bonus?-nak (?jó ember?-nek) kell lennie: s akkor lesz ez, ha jó ügy érdekében alapos felkészültséggel tevékenykedik, ha hivatali és egyéni meggyőződés összhangja, szó és tett egysége érvényesül magatartásában. Könyvében részletesen kifejti a gyermek és a fiatal kisgyermekkortól a felnőttkor küszöbéig terjedő nev.-ének folyamatát, sok gyakorlati tanáccsal; bemutatja a tanító által megtanítandó ismeretkörök teljes sorát és anyagát. Quintilianus nem híve az otthoni magánnev.-nek; azt kívánja, hogy a szülők küldjék fiaikat a nyilvános (azaz mindenkit fogadó) tanítóhoz tanulásra. Részletes tárgyalás alá került Quintilianus művében a szónokképzés minden vonatkozása. Quintilianus e művét igen nagyra becsülték a reneszánsz idején, még a XVII?XVIII. sz.-i európai isk.-kban is.

F. m.: Quintilianus szónoklattana tizenkét könyvben. Bp. 1913.

Mészáros István