Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Rabelais... ----

Magyar Magyar Német Német
Rabelais... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Rabelais

híres emberek

(ejtsd: rablé) Ferenc, francia szatirikus, szül. Chinonban1483-1495 közt, megh. Párisban 1553 aug. 9. Angersben tanult, s azutánFontenay-le-Comteban a ferencrendiek közé lépett. Legkivált nyelvtudományokkal(főleg a göröggel) foglalkozott, de maró szarkazmusa miatt szerzetestársaimeggyülölték, elszedték könyveit, sőt fogságra is vetették, melyből csakbefolyásos barátai közbenjárására menekült. Azután felsőbb engedéllyel abencések rendjébe lépett át (a mailleraisi apátságban karmester volt), de ittsem tartotta ki sokáig, hanem ledobva a csuhát, világi pap lett; egy ideig aliberális gondokozásu Geoffroy d"Estinac püspök vendége volt, 1530. pedigMontpellierbe ment, hol orvostudományokat tanult, s nemsokára már annyiravitte, hogy Hippokrates és Galenus néhány iratát kiadhatta. Noha orvosioklevelet csak 1537. szerzett, mégis már 1532 óta gyakorló orvos volt Lyonban,hol állandó munkatársa lett Etienne Dolet tudós nyomdásznak, kit 1546. minteretneket és varázslót megégettek; 1532. irta Pantagrueline Prognosticationpour l"an 1533, s a következő évben kiadta Pantagruel, roy des Dipsodes c.hirhedt szatirikus regényét. Nem bizonyos, hogy az ezt megelőző Les grandes etinestimables chroniques du grand et énorme géant Gargantua, stb. eredeti műve-eR.-nak, valószinüleg csak úgy dolgozta át; ellenben 1535. újra megirta:Gargantua. La vie inestimable du grand Gargantua, pere de Pantagruel címen.Mivel e műveiben heves és maró támadásokat intézett a papok, különösen aszerzetesek ellen, tanácsonak tartotta Alcofribas Nasier álnév alá rejtőzni, saztán mint Jean du Bellay kardinális orvosa, vele Rómába utazott, s ottbocsánatot nyert III. Pál pápától a szerzetesi fogadalmak ellen elkövetettkihágásaiért, s Franciaországba visszatérve Montpellierben orvosi okleveletkapott, azután pedig több helyütt gyakorló orvos volt és előadásokat is tartottaz anatomiából. Regényének időközben megjelent III. könyvét királyiprivilegiummol nyomták ugyan, de I. Ferenc halála után R. kénytelen voltellenségei üldözése elől Du Bellay kardinálishoz menekülni Rómába, honnan csakakkor tért vissza, midőn sikerült Diana de Poitiers asszony, II. Henrikkedvesének kegyeit megnyernie. 1551. meudoni plébános lett, s a következő évbenkiadta regényének IV. könyvét, mely ismét rázudította a Sorbonne és a parlamentharagját, de R.-nak nem lett bántódása; az V. és utolsó könyv csak 1564. jelentmeg, 11 évvel halála után, de ez már nem eredeti. Hirnevét a Gargantua ésPantagruel címü regényciklusa szerezte meg, amelyben a szatira maró erejévelostorozta kora társadalmát, az egyház és állam visszaéléseit; de a rakoncátlanhumor kitörései, a sokszor visszataszító cinizmus, a gyakori groteszk éstúlzott allegoria mellett sok mély gondolattal és a filozofia valódifölcsillanásaival is találkozunk ebben a műben, amely úgy tartalmát, mintirányát tekintve, eredeti és sokoldalu, de ki nem forrott tehetség alkotása.Irta még az Almanachs és a Schiomachie c. műveket, több francia verses levelet,néhány latin nyelvü költeményt és levelet. A Gargantua és Pantagruel legjobbkiadása: Esmangart és Johanneau (1823-26); Lacroix (1840, s később többször);Burguad des Marets és Rathery (1870;1873); Doré illusztrációival (1872); Favre(Niorz 1875-80); Chéron (Páris 1877) stb. R. emlékének szobrot állítottakToursban (1880) és Chinonban (1882).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is