Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Rabelais Fr... ----

Magyar Magyar Német Német
Rabelais Fr... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Rabelais François

(La Denevi?re, Chinon 1493. v. 1494. febr. 4.?Párizs, 1553. ápr. 9.): francia szerzetes, orvos, író, humanista gondolkodó. Előbb ferences, majd elöljárói engedéllyel bencés; pártfogója, Jean du Bellay párizsi érsek kíséretében Rómában járt. Később mint orvos működött Montpellier-ben, majd Metzben. Élete utolsó éveiben a meudoni plébánia jövedelmét élvezte. 1532-től élete végéig írta a Gargantua és Pantagruel című szatirikus regényeit, amelyekben éles gúnnyal ostorozta a korabeli isk.-k elavult tananyagát és okt.-i-nev.-i módszereit, a szellemi korlátoltságot, a tud.-os nagyképűséget. Művében egy francia úrigyerek, Gargantua mellé ötéves korában tanítót fogadnak szülei, aki elavult módon tanítja a gyermeket. Rabelais François karikírozó-torzított képet fest a még sok helyütt fellelhető korabeli okt.-módról: a fiúnak sok-sok könyvet kell megtanulnia szóról szóra, de ugyanezeket a szövegeket el kell mondania a végétől az elejéig is. A gyermek állandóan tanul, a szülők azonban azt tapasztalják, hogy a számos éven át tartó szorgalmas tanulás ellenére egyre butább lesz. Erre új, humanista gondolkodású nevelőt fogadnak mellé, aki másképpen neveli növendékét: sokat tartózkodik vele a term.-ben, hogy megfigyelje annak jelenségeit, sokat beszélgetnek a tapasztalatokról; szerepet kap a játék, a sport, a zene, a tánc; a régi írók műveit elolvassa a gyermek, de nem agyongrammatizálva, hanem saját tapasztalataival egybevetve s észrevételeiről kötetlenül beszélgetve. Sor került az anyanyelvi szépirodalomra, regényes tört.-ekre, versekre, dalokra is. Szükségesnek tartották, hogy a fiú maga is végezzen kétkezi munkát, ismerje meg a mesteremberek műhelyeit. S mindezt szabadon, nem zord isk.-i keretek közé szorítva, figyelembe véve a gyermek egyéni érdeklődését, kívánságait, hajlamait. Gargantua, az úri ifjú tehát mindent saját tapasztalatai alapján ismert meg, illetőleg tanult meg. De ezek az élményszerű tapasztalatok a gyermek önálló véleményalkotását és ítélőképességét is fejlesztik Rabelais François szerint. Ebben családi-házi nev.-ben a teljes kötetlenség uralkodik, nincs benne semmi előre eltervezett rendszer vagy tudatos egymásutániság. Gargantua mindennel alkalomszerűen foglalkozik, egyik foglalkozást saját kedve szerint váltja fel másikkal; szellemi tevékenységei közé akkor iktat be sétát, játékot, pihenést, amikor jónak látja. Gargantua konkrét kapcsolatba kerül mindazzal, ami őt körülveszi, az emberekkel és a term.-tel; megismeri az élet legváltozatosabb körülményeit. Ismereteinek forrása tehát nem csupán a hagyományos tkv., hanem maga a term., az ember, a világ. Csakis az ily módszerrel oktatott ifjúból válik majd olyan felnőtt, aki képes lesz meglátni (és majd kiaknázni) a ter.-ben és az emberben levő lehetőségeket, s mindezt a maga hasznára fordíthatja. ? Rabelais François regénye tájékoztat a humanista módon nevelt ember műveltségének részletes tartalmáról is. A nyelvek mellett a tört., a csillagászat, a számtan és a mértan, valamint a zeneelmélet szintén fontos, de a jogi ismeretek is szükségesek. Lényeges része a műveltségnek a term.-re vonatkozó ismeretanyag: ?ne legyen tenger, patak, forrás, amelynek halait nem ismered; a levegő összes madarai, az összes fák, cserjék, bokrok, a föld összes füvei, a föld gyomrában rejtőző összes fémek, Kelet és Dél drágakövei; semmi se legyen előtted ismeretlen.? De ugyanilyen alapossággal meg kell ismernie az embert is, testi-lelki-szellemi voltában egyaránt. A szent könyvek tanulmányozása sem maradhat el, a helyes vallásos lelkület kialakítása céljából. A korabeli isk.-k egyoldalú szellemi-értelmi képzésével szemben a felsoroltak mellett fontosnak tartja a testedzést is. A testgyakorlás számtalan lehetőségére és alkalmára terjed ki figyelme, a játék és a sport színes változatosságával téve teljessé utópikus nev.-i koncepcióját.

F. m.: Gargantua és Pantagruel. Szemelvények. Bp. 1954.; Pantagruel. Szeged, 1989.; Pantagruel. Bp. 1995.

Mészáros István



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is