Rabszolgaság

az embernek oly állapota, melyben személyes szabadságátólmegfosztva, nem jogalany, hanem másnak tulajdonát tevő dolog. Az óvilágnakgazdasági rendszere kiválólag a R.-on alapult. A hadi foglyok R.-ba estek. Arómaiaknál a R. kifejlett jogintézmény volt. A R. (servitus) keletkezési módjaikétfélék voltak: a népjogon (jus genium) és római jogon (jus civile) alapulók;az elsőkhöz tartozott: a) a rabszolganőtől (ex ancilla) való születés és b) ahadi fogság (captivitas); az utóbbiak közül legtovább fenntartotta magát az aszabály, hogy a 20-ik életévét meghaladott szabad ember, aki magát rabszolgagyanánt eladatta oly célból, hogy a vételáron az eladóval osztozkodjék,rabszolgává vált, s a szabadon bocsátottnak (libertusnak) hálátlansága volt urairányában ennek kivánságára a R. felélesztését vonta maga után. Régibb időben afizetésképtelen adóst hitelezője rabszolgaként eladhatta; az Ictus Caludianusrendelete szerint az önjogu nő rabszolgává vált, ha idegen szolgával uránakakarata ellenére sikertelen megintés dacára ágyasságban élt; a halálra v.életfogytiglani bányamunkára itéltek uratlan szolgákká (servus poenae sinedomino) lettek. A rabszolgákat a rómaiak «servi» v. «mancipii»-nak nevezték,mert a rabszolgákat nem megölni, hanem megőrizni (servare) szokás, s mert azellenség elfoglalja (manu capiuntur). A rabszolgák állásukra nézve egyfélékvoltak ez elv szerint: in servorum coditione nulla est differentia. Szabadságotnyerhetett a szolga postliminium és szabadon bocsátás által (manumissio) által.A felszabadított rabszolgát volt gazdájára vonatkozólag libertusnak, a gazdájátpatronusnak nevezték. A szabadon bocsátásnak több módja volt: a) vindicta,vagyis ünnepélyes in jure cessió útján; b) per eipostolam, szabadságlevélkiállítása, vagy végül egyszerü akaratnyilvánítás által (inter amicos, permensam). A végrendeletileg szabadon bocsátott csak ura halálával nyerteszabadságát s azért, minthogy patronusa nem volt, libertus orcinusnak nevezték.Augustus alatt politikai okokból a felszabadítást több irányban korlátolták. Arabszolgákkal való kegyetlen bánásmód ismételt lázadásokra vezetett, melyekközött a Spartacus-féle lázadás veszélyes terjedelmet öltött. A kereszténységterjedése a rabszolgák sorsának enyhítését eredményezte. A germán néptörzseknéla hadi foglyok s a legyőzöttek külön osztályt képeztek, amelyből a középkorfolyamán a jobbágyság képződött. A hunn-szkitha népeknél a szolgaságnak kétkeletkezési módja volt: a) hadi fogság és b) büntetés. A szolgák a szerint,amint házi v. mezei munkára alkalmazták őket, a háztartáshoz vagy aföldbirtokhoz tartoztak. A szolgák zömét mégis csak a hadi foglyok alkották,ezek valósággal dolgok s a vagyonjogi forgalomnak tárgyai voltak. A magyaroknála vezérek korában hasonlag büntetés v. hadi fogság vezetett szolgaságra. Ahazának ősi lakosai közül jelesül csak azok estek szolgaságba, kikellenállottak s legyőzettek; azok ellenben, akik a honfoglalók ellen nemharcoltak, részben szabadságuk elismerésében részesültek, s ez esetben azországnak nem nemes ugyan, de szabad lakosai maradta, ellenkező esetben mint aföld járuléka jobbágyokká váltak. A szolgaság sokáig fenntartotta magát, de akeresztény vallás befolyása itt is enyhítőleg hatott.

A Keleten a keresztény rabszolgákkal való kereskedés akalózsággal kapcsolatban még századunkban is létezett. A tuniszi bej a R.-otcsak 1846. törölte el. Napjainkban leginkább a négerekkel valórabszolgakereskedésnek van gyakorlati jelentősége. Ez kétségtelenül igen régiidőkbe nyulik vissza. Szaharának nomád törzsei emberemlékezet óta űzték s azerőszakkal vagy csere útján hatalmukba kerített szerecseneket a Közép-tengervidékein értékesítették. Lisszabonban állítólag bizonyos Gonzales bocsátottelőször áruba szerecseneket a XV-ik sz. közepe táján, ahonnan arabszolgakereskedés, csakhamar az egész Pirenei-félszigetre elterjedt, s ottmég a XVI. sz.-ban is virágzott. Különös terjedelmet nyert az embervásárAmerika felfedezésével, ahol a bánya- s a mezei munkára gyenge testalkatuknálfogva kevésbbé alkalmas benszülöttek helyett az erős szerecsenfajt kezdtékalkalmazni. A szerecsenek ily célra bevitelének kezdeményését Lac Casas spanyolpapnak tulajdonítják. A rabszolgakereskedés V. Károly óta különös privilegiumvolt (l. Assiento szerződések). Az üzlet nagy jövedelmezősége másnemzetbeliekre is csábítólag hatott s a szabad Anglia annyira nem tartottaméltóságán alulinak az emberrel való kereskedést, hogy annak csak azAboliton-act of slavery 1807. vetett véget. Az É.-amerikai Egyesült-Államok iscsak 1807-ben tiltották el a rabszolgakereskedést s akkor is csak annyiban,amennyiben állami alattvalók voltak tárgyai. A francia rabszolgakereskedést anagyhatalmaknak Londonban 1816. létre jött egyezménye szüntette meg.Spanyolország és Portugália csak kártérítés mellett voltak hajlandók az üzletfolytatásáról lemondani; amaz 400, emez 300 ezer font sterlinget kapottkártérítés címén 1817. Brazilia 1830. tiltó törvényt hozott. Titokban azembervásár azonban tovább folyt s a rabszolgáknak felszabadítása a legnagyobbnehézségekbe ütközött. Anglia 1830. felszabadította a korona tulajdonában voltrabszolgákat; a magántulajdonban levők csak 1833. nyerték el szabadságukat, azültetvényeseknek fizetett kártalanítás mellett, amely 20 millió font sterlingrerugott. A francia amerikai gyarmatokban 1840. törülték el a R.-ot, azÉ.-amerikai államokban még későbben; a délamerikai államokban ellenben még1860-ban 4 millióra rugott a rabszolgák száma. Dél-Amerika erősen ragaszkodottahhoz, hogy a gyapot-, cukor- és dohányiparra a R. fentartása életkérdés.Lincolnnak elnökké választása 1860. biztosította az abolicionisták győzelmét,de polgárháborura is vezetett, mert a déli államok fellázadtak. A lázadás 1865.a lázadók leverésével végződött. A győzelem maga után vonta az 1863. évbenkihirdetett s 1864 jan. 30. alaptörvénnyé emelt emancipációnak a déliállamokban is keresztülvitelét. Az u. n. Reconstructio-bill a szerecseneketpolitikai jogokkal ruházta fel. Az Unio győzelme maga után vonta a R.-nak atöbbi államokban is eltörlését, igy 1871. Braziliában s legkésőbben, 1880. Kubaszigetén.

Ázsiában és Afrikában azonban a R. teljesen eltörülve mainap sincs. Az abolició keresztülvitele a civilizált államok folytonosgondoskodásának tárgya. D-i és Ny-i Afrikában ez nagy részben sikerült is. Afelső Nilus területén s Közép-Afrikában azonban a rabszolgakereskedés elnyomásamég csak a jövő reménye. A rabszolgavadászatokat, melyek gyakran egészvidékeket elpusztítanak, teljes borzalmasságukban leginkább Livingstone,Stanley s Wissmann felfedezései tették ismeretesekké. Megbizható számításokszerint az embervadászat évenkint 2 millió szerecsen életébe kerül. Az afrikaiR. elnyomása érdekében fő fontosságu a Brüsszelben (1890 jul. 2.) létre jöttnemzetközi szerződés, mely nálunk az 1892. IX. t.-cikket alkotja, s melynekrendelkezései valóságos hadjáratot jelentenek a rabszolgavadászat ellen, migezzel szemben az 1885. febr. 26-iki u. n. Kongo-akta (1886. XIV. t.-c.) inkábbplatonikus jellegü kijelentést tartalmaz, kötelezvén a Kongo medencéjét alkotóterületeken felségi jogokat v. bárninemü befolyást gyakorló hatalmakat, hogyminden hatalmukban álló eszközzel oda fognak hatni, hogy arabszolgakereskedésnek eleje vétessék és a vele foglalkozók megbüntettessenek.A brüsszeli egyezmény a rabszolgakereskedés elnyomására a leghatályosabbeszközöknek ismeri fel: a) polgári s katonai hatóságoknak fokozatos szervezésétAfrikának a polgárosult nemzetek fenhatósága v. védnöksége alá helyezettterületein; b) Afrika belsejében az embervadászat erélyes elnyomásáraképesített, erős őrséggel ellátott állomások létesítését; c) utak s vasutaképítését; d) a hajózható belvizeken s tavakon gőzhajójáratok berendezését s apartokon erődök emelését; e) az őrhelyeknek és állomásoknak a tengerparttaltáviró által összeköttetését; f) expediciók és mozgó hadtestek szervezését azállomásoknak a tengerparttal összeköttetése, a közlekedési utaknak biztosításas a rabszolgakereskedők üldözése céljából; g) a rabszolgakereskedés általérintett területekre lőfegyverek és lőszereknek beviteli tilalmát. Azőrállomásoknak fő feladata a rabszolgakereskedés által használt utak elzárása;ehhez járul a benszülötteknek, a kereskedelmi vállalatoknak, a hittérítótársaságoknak s a tudományos utazóknak védelme. A rabszolgáknak száraz útonvaló szállításának elnyomása érdekében különösen erős állomások szervezendőkazokon a partvidékeken, melyek az Afrika belsejéből érkezőrabszolga-szállítmányok átmeneti helyei vagy végpontjai gyanánt ismeretesek; atengeri kikötőkben pedig különösen szigoru felügyelet szervezendő a végből,hogy a rabszolgák elszállítása, embervadász-bandák alakítása s azoknak Afrikabelsejébe útra kelése megakadályoztassék. Különösen részletesek arabszolgakereskedésnek a tengeren elnyomását célzó rendelkezések, amelyenkülönösen a szerződésileg meghatározott abban a tengeri övben, ahol arabszolgakereskedés még űzetik, a cirkáló hadi hajóknak megvizsgálási,átkutatási és lefoglalási jogot biztosítanak. A nemes cél szolgálatában áll aZanzibárban felállítani rendelt nemzetközi tengerészeti iroda, amelymindazoknak az okmányok és adatoknak összegyüjtésére van hivatva, amelyek azemlített tengeri övben a rabszolgakereskedés elnyomását megkönnyítenialkalmasak.

A nemzetközi jog emberen való tulajdonjogot el nem ismer.Minden emberszemély tehát jogképes s jogokkal felruházott lény. Mindig jogalanyés sohasem dolog. A rabszolgatartás jogát azért el nem ismeri sem egyesek, semállamok javára. Mihelyt a rabszolga egy szabad állam területére v. hajójáralép, ipso jure szabadnak tekintendő s szabadságában még az őt igénylő urávalszemben is hatósági oltalomban részesítendő.

A kat. egyházban a rabszolgák kiváltására két szerzetesrendalakult: 1. a mathweinok (l. Trinitariusok). 2. A mercedarianusok. AlapítottaNolascói szt. Péter, szül. 1189 körül Lauragaisben, megh. 1256 dec. 25. Márgyermekkorában minden pénzét alamizsnára fordította. 1215-ben II. Péterarragoniai király fiának nevelője volt. Az ez időben a mórok nyomasztó hatalmaalatt nyögő keresztény rabszolgák sorsát látván, 1223. rendet alapított Mariade Mercede név alatt (innen nevük is), melynek 4-ik fogadalmaként a tagok nemcsakminden javukat, hanem, ha szükséges, szabadságukat is a foglyok kiváltásárafordítani tartoztak. IX. Gergely szt. Ágoston szabályait adta a megerősítettrendnek. Péter rövid idő alatt 400-nál több foglyot szabadított ki. A rend1835-ig virágzott, midőn a spanyol kormány javait elkobzá. Azóta csak 3 fő- és1 altartománya van Európában, és 4 fő- és 2 altartománya Amerikában, tagjaipedig, miután a rend célja: a foglyokat kiváltani, korunkban tárgytalanná vált,az általános keresztény felebaráti szeretet szolgálatában állanak. Pétert VIII.Orbán 1628. a szentek közé iktatta. Emléknapja jan. 31. V. ö. Wetzer-Welte,Kirchenlexikon (9. köt.).

Forrás: Pallas Nagylexikon