Ráday

(rádai), régi nemes, újabban grófi család, melynek törzseállítólag a XI. sz. vége felé, Kálmán király alatt Nápolyból jöttMagyarországba. Rátold volt az, ki az idővel több család-ágra oszlott Rátoldnemzetséget alapította. Ebből származott a már R. nevet viselő I. Balázs a XIV.sz.-ban, kinek maradékai közül I. István 1545. már Pest vármegye szolgabirájavolt. I. Máté ugyane században II. Lajos király alatt Dévényt, melynek várnagyavolt, I. Ferdinánd alatt pedig Babocsát a Dráva mellett a török ellen vitézülvédelmezte s e mellett oly tudományos férfiu volt, hogy a deák nevet viselte sérdemei jutalmául a királytól 1552. ősi címeréhez pótlékot nyert. E Máté fiavolt Péter, egy sajkás sereg vezére a Dunán, ki török fogságot is szenvedett.Simon ugyane században szepesi kanonok volt. I. István unokája András Nógrádvármegyéből 1649. országgyülési követséget s több ízben ugyanott alispánságotés ennek fia Madách Zsófiától, II. Gáspár (1682-1711), Pest vármegyébenugyanazt viselt. II. Gáspárnak fia lett Libercsey Rozinától a történetünkbennevezetes szerepet vitt I. Pál, II. Rákóczi Ferenc kancellárja (l. o.) s ennekfia Kajali Klárától I. Gedeon, a költő és tudós (l. o.); ezé ismét aSzentpéteri leánytól született, nagy úrrá, báróvá s majd gróffá lett II. Gedeonkoronaőr (l. o.), kinek Mária Teréziától nyert bárói, s II. Józseftől kapottgrófi rangja atyjára is kiterjesztetett. II. Gedeon gr. fiai Fáy Zsuzsától:III. Gedeon, 1797. bányatanácsos, és III. Pál eperjesi királyi táblabiró (l.o.). III. Pál fiai a már e században szerepelt IV. Gedeon (l. o.) és I. László;amannak fiai II. László, a királyi tábla birája, IV. Pál 1848-49. aszabadságharc alatt huszárőrnagy, ki ezért elitéltetett. 1879. kilenc gyermekhátrahagyásával halt el, és V. Gedeon a magyar honvédminiszter (l. o.); emezéVI. Gedeon (l. o.), a szegedi kormánybiztos, ki az alföldi rablóbandákellenében nagy erélyt fejtett ki.

[ÁBRA] Ráday-család címere.

1. R. Gedeon (I.), első Pál fia, szül. Ludányban (Nógrád)1713 okt. 1., megh. Pécelen 1792 aug. 6., s eltemettetett az ottani családisírboltba. Az itthoni alapos nevelés s iskolázás után német egyetemeketlátogatott s három évet töltött tanulmányi utazásban a külföldön. Haza térvén,atyja korán (1733) bekövetkezett halála után örökölt javai kezelését átvette sváltogatva Pesten és Pécelen tartózkodva, életét egészen a tudományok s nemzetiműveltség és irodalom művelésére szentelte, s e célra a már atyja általmegkezdett könyvtár-gyüjtést, kiterjeszkedve a külföldi irodalmak legjelesebbtermékeire is, nagyobb mérvben folytatta s a péceli családi birtokon építettnagy kastélyban kényelmesen elhelyezte s igy főképen ő tekinthető a hiresR.-könyvtár második és fő megalapítójának. Övé a nagy érdem, hogy a magyarolvasók figyelmét a Zrinyiász több énekének bár prózában, de becses jegyzetek smagyarázatok kiséretében lett közlése által az elfelejtett nagy költőrevezette; de nem kisebb érdeme, hogy ő volt az első, ki német költők nyománmegkisérlette verseiben a német szótagmértékkel egyesíteni s megalapítani azirodalomban az ugynevezett R.-verselésmódot, s ezáltal közvetve a magyar költőidikció kiművelésére is igen nagy hatással volt. Művei legnagyobb s kétségkivüligen fontos része azonban veszendőbe ment; fennmaradt költői munkái, többnyiremesék és fordítások, a Magyar Muzsában, Orpheusban és Magyar Muzeumban elszórvajelentek meg. Zrinyi époszának tanulmányozása mellett az Aeneis áttételével isbajlódott Gyöngyösi-féle négy rímes alakban; ennél azonban figyelemre méltóbbegy hősköltemény terve Árpádról, melyet ő bajnoki éneknek nevez, melynekazonban csak bevezetése jelent az 1787-iki Magyar Muzsában. II. József őt ésfiát II. Gedeont bárói, II. Lipót pedig grófi rangra emelte, amely kitüntetésbizonnyal inkább magas hivatalokat viselő fiát, II. Gedeont illette, s ő ekitüntetést, mint életirói is említik, inkább mellőzte, mint kereste. V. ö.Toldy, Handbuch der ung. Poesie (I. k. 212-218. old., némely meséi: ezek közt aRóka és holló, Mátyás király három restje, és a Zrinyi után szabadon dolgozottTörök ifju éneke közlésével); Ephem. polit. litter. (1792., 57. sz.); MagyarHirmondó (1792, II. 238., arcképpel); Arany J., Koszoru (1864, I. 26. sz.,arcképpel).

2. R. Gedeon (II.) gróf, első Gedeon fia, ki atyjával együttII. József által 1782 márc. 8. báróvá, 1792 nov. 18. pedig II. Lipót általgróffá emeltetett, szül. 1745 máj. 3., megh. 1801 jul. 10. Kitünő nevelés után1783 jul. 28. a magasabb műveltségü férfiakat felkereső II. József alatt lépettfelsőbb közhivatalokba, előbb mint Hont vármegye főispáni helytartója, azután1785 ápr. 11. mint a kir. tábla birája, 1786. pedig szeptemvir, a sévgre 1799.koronaőr. I. Ferenc koronáztatása alkalmával 1792. belső titkos tanácsosirangra is emeltetett. Ennek unokája, III. Pál fiától, IV. Gedeon, akikövetkezik.

3. R. Gedeon (IV.) gróf, országgyülési követ, a nemzetiszinház főintendása s a dunántuli református egyházkerület főgondnoka, szül.Pesten 1806 jun. 23., megh. u. o. 1873 jul. 12. Gondos házi nevelés utánPozsonyban tanult, a jogot pedig Pesten 1823. végezte. Az 1825-iki országgyülésfőrendiházában jelen nem levő atyját képviselte, aztán Pest vármegyébenszolgálva szerzett megyei gyakorlatot. 1829. nőül véve Teleki Borbála grófnőt,boldog családi életet alapított, kitől három fia László, Pál és Gida, a majdanihonvédelmi miniszter, s egy leánya, Biri, gróf Szapáry Istvánné, született. Eboldog, idilli nyugalmat a beállott politikai viharok s üldözések zavarták meg.A lelkes ifju gróf ugyanis Pest vármegye hires és szereplő nagy szónokai skiváló értelmisége által egész országgyülésekre emlékeztető és vezérszerepetvivő közgyülésein mindenkor buzgó részt vett s a hatalmas ellenzéki pártnakegyik legtekintélyesebb és legbátrabb bajnoka volt, aki az alkotmányosszabadságot és nemzeti jogokat a bécsi önkényes rendszabályok ellenében, mindenalkalommal erélyesen és következetesen védelmezte. Különösen, midőn azelkeseredés legmagasabb fokára hevült vármegyei gyüléseken ez utóbbi kényuralmitények és erőszakos törvénysértések tárgyaltattak, sokan és ezek során R.Gedeon is merészebben kikeltek ama fellázító politika ellen, mely mindennyilvánosságnak, szólás- és irásszabadságnak és igy minden szabadabbreformtörekvésnek kiirtó hadat izent. E szónokok és köztük R. is, részinthűtlenségi, részint becstelenségi pörbe idéztettek. A kormány azonban el nemérhette kitűzött célját, sőt csak még inkább élesztette az ellenszegülést. Pestvármegye R.-t a következő 1839-iki országgyülésre, a gróf perbe fogatása süldöztetése dacára, sőt mondhatni, éppen ezért képviselőjévé választotta. Ebbőlúj nagy baj lett: a kormány most meg már a követválasztási szabadságon ésképviseleti függetlenségen ejtett sérelmet azáltal, hogy R.-t, mint perben állóegyént, az országgyülésen való megjelenéstől eltiltotta. Szentkirályi Mór, Pestvármegye másik követe, e sérelmet azonnal az országgyülés kezdetén bejelentvén,szőnyegre került és hosszabb ideig ott feküdt, minden egyéb ügy elintézésétgátolva, a hires R.-ügy. Mos a karok és rendek makacsul vonakodtak a kir.előadásokhoz s bármely más ügyhöz nyulni, mig e lényeges sérelem, a többimegelőzővel együtt, nem orvosoltatik. Végre, hogy az országgyüléseredménytelenné ne legyen, ugy segítettek a bajon, hogy R.-t önkénteslemondásra birták s a sérelem tárgyát megszüntették, erős óvástétel mellett aszabad követválasztás érdekében. A következő 1844-iki országgyülésre ismétmegválasztották s ekkor már akadálytalanul meg is jelenhetett méltó helyén. Ottazután megválasztották a nemzeti szinház főigazgatójává, mely ezúttal elsőízben, 1845-47., a legnagyobb ügyszeretettel és buzgalommal viselt kormányaalatt élte egyik legszebb virágzási korát. Rendbe hozta a szinház rendetlen ésbonyolult viszonyait, jeles művészeket szerződtetett, felölelte a nemzetidrámát s drámairodalmat stb. Az irókkal, többek közt Vörösmartyval, Bajzával,Fáy Andrással, ki rokona s atyai barátja volt, és a művészek javával szivesbaráti érintkezésbe élt. 1847. mindent elkövetett Kossuth követté választásaügyében s annak oldalánál küzdött a vármegyei asztalnál, mint hű barát éselvrokon. Ő maga 1848. a főrendi tábla szabadelvü tagja és helyettesfőlovászmester volt s az alkotmányos minisztérium által Nógrád vármegyefőispánjává neveztetett ki. A szabadságharc után neki is vissza kellett vonulnia közpályáról. 1849 dec. 10. a pesti hadi törvényszék által két évi várfogságraitéltetett, de Haynau visszaadta szabadságát. 1854. megint őt hivták vissza anemzeti szinház összezavart s tapasztalt és jóakaró kezet igénylő ügyeinekrendbe hozására, bár politikai egyéniségét Bécsben nem kedvelték. Ő elfogadta amegbizást s hiven teljesítette, most már másod ízben, nemes feladatát, mindentmegtett, amit azokban az időkben tehetett az intézet újból valófelvirágoztatására, pénzt gyüjtött az épület kijavítására, visszahivta aszétszórt, elzüllött régi jó művészeket, menhelyet nyitott azoknak s korábbitapasztalásai nyomán, több évi intendánssága alatt, újjá teremtette a betegintézetet. Magáról azonban rosszul gondoskodott. A közügyek miatt sajátgazdaságát elhanyagolta; kitünő neje kora halála után megszünt háztartásában arend és takarékosság és vagyonilag mindinkább sülyedt. Az alkotmányhelyreállítása után a jászkunok főkapitányává neveztetett ki, de ekkor máregykori szép vagyonát, péceli ősi kastélyát idegen kézen kellett látnia, svégsőségig jutott anyagi zavarai folytán hivatalit meg nem tarthatta, s aközügyektől teljesen visszavonulva, gyászban és szegénységben végezte be egykoroly fényes és hasznos életét. Családi könyvtárát, melyet ősei Pécelengyüjtöttek, igen jutányos árért a pesti református főiskolának engedte át,melynek mindenkor pártfogója s egyházának már 1836 óta hő gondnoka volt. V. ö.Vasárnapi Újság (1855, 2 arcképpel); Fővárosi Lapok (1873, 161.); BudapestiKözlöny (1873, 163. sz.); Ország Tükre (1860, 18. sz., arcképpel) stb.

4. R. Gedeon (V.) gróf, R. László gróf fia Wartensleben Idagrófnőtől, szül. Pesten 1829 jun. 16-án. Középiskoláit Pozsonyban, Pesten ésSelmecen végezte, a jogot pedig Kecskeméten hallgatta. 1847-ben Pestvármegyében kezdte s az alkotmányos magyar minisztériumban mint fogalmazófolytatta a törvénygyakorlatot, de a szabadságharc kitörésével családjaérzelmeihez s hagyományaihoz hiven fegyvert fogott s előbb szabadcsapatokszervezése körül fáradozva, azután mint közhonvéd a hadseregbe lépve scsakhamar mint segédtiszt Mészáros Lázár, Dembinszky és Bem oldalánálszolgálva, kit az erdélyi hadjáratba is követett, végigküzdötte aszabadságharcot. Annak befejeztével családja birtokára vonult s 1854-benmegnősülvén, csendes magánéletet folytatott. 1861. s 1865. a főrendiházba ültés 1867. az alkotmányos belügyminisztériumban a rendőri osztályban miniszteritanácsossá nevezte ki a megújulás utáni első belügyminiszter, Wenckheim Bélabáró, ami által alkalma nyilt képezni magát arra a fontos szerepre, mely 1868.reá várt. Ez évben ugyanis királyi biztossá nevezték ki a magyar alföldre,Szeged székhellyel, teljhatalmu megbizást nyervén az ott nagy mértékbenmegzavart és veszélyezett közbiztonság helyreállítására s a mindinkábbelhatalmasodó rendbontó elemek ártalmatlanná tételére. A szegedi név alattismeretes bonyolult bűnhálózat s óriási bűntömeg az 1850-60-as években, a Bach-és Schmerling-kormány szomoru idejében fejlett ki s külön okokra vezethetővissza, melyért a felelősséget legnagyobb részben kétségkivül azok a bölcsek viselik,kik akkor a leigázott s megalázott magyar hazát kormányozták, s örültek, ha aztrossz hirbe hozhatták. A mondott korban ijesztőleg szaporodó rablások sdemoralizáció megfékezésére mi sem történt, s a helyreállott alkotmányosnemzeti kormány egész tömérdekségében vette át a gyors és erélyes orvoslásraváró, nagy terjedelmü s elmérgesedett betegséget. Rózsa Sándor 1848.összegyüjtött betyárjai, kiket ő a nemzeti kormánytól kegyelmet kérve, aszabadság védelmében hadi szolgálatra ajánlott fel, a harc után elszéledtek saztán ismét találkoztak és tovább folytatták a megszokott portyázó smartalócmesterséget. Politikai okok s érzelmek is járultak a baj növeléséhez,az uralkodó hatalmat mindenki gyülölte s a közönséges rablók haza- ésszabadságvédő guerillák nimbuszába burkolóztak. 1865. a provizoriumhivatalnokai már látták, hogy hatalmuk napjai meg vannak számlálva, természetesvolt tehát, hogy hanyagok voltak s erélyt nem fejtettek ki a nehéz, sokszorveszélyes teendőkben. Igy aztán 1867. a helyreállított magyar törvényhatóságoktömérdek befejezetlen bűnpert, s még több csak bejelentett, de még meg sevizsgált bűnesetet s teljesen felforgatott közbiztonsági állapotot találtak.1869. elején nyerte meg kineveztetésének királyi jóváhagyását. Csakhamar rájött,hogy a bűntények részeseti nemcsak azok közvetlen végrehajtóiban kell keresni,hanem a szigoru vizsgálat minden irányban kiterjesztendő a részesekre,pártfogókra, orgazdákra, kik közt tisztviselők, előkelő urak, falusi birák stb.is vegyesen találtattak Rózsa Sándor bandája tagjaival. A királyi biztosjelentései általános megdöbbenést okoztak; tizenöthavi működésének eredményevolt, hogy 813 személy által elkövetett 554 bűntényt derített ki s a tettesekközül 425-öt fogtak el. A vallomások hitelesítésére s a bűnösök elitélésére azigazságügyminiszter Pest vármegye törvényszékének delegáltjait küldte ki,kiknek feladata valóban igen súlyos volt, mert a monstre-pör roppantnehézségekkel járt, lévén oly bűnösök is, kik 60-70 bűntényben valánaktöbbé-kevésbé részesek. 1871 elején vizsgálatilag kiderített bűntény 1512 volt,s ezek közt a hivatallal visszaélés bűne 166 s rablógyilkosság 111. Nagy gondotokozott az a kérdés is, hogy mi történjék az elitéltek családjaival, kiketgyámolítás nélkül hagyni nem lehet? Végre is R. Gedeon királyi biztosiműködésének hasznos eredménye kitünik abból, hogy általa és segédei által aközbiztonság az említett vidéken teljesen helyreállíttatott, s ott, hol teljesanarkia és demoralizáció uralkodott, azontúl csekély kihágások is aligfordultak elő, s ő emlékezetessé tette nevét a magyar alföld történetében, holmig sokan rettegtek neve hallatára, sok mások azt csak hálás érzésselemlegetik. A nagy és nehéz munka bevégzése után főképen egyháza ügyeivelfoglalkozik, mint annak buzgó tagja, s előbb egy dunántúli, baranyai, később abékés-bánáti egyházvidék világi gondnoka, hol nagy érdeme van abban, hogy abánáti telepítések alkalmával különös figyelem fordíttassék magyar ésprotestáns családokra, kik ott magyar nemzetiségi szempontból annyiraszükségesek. V. ö. Hazánkban és a Külföld, 1871, 37. sz., arcképpel;Magyarország és a Nagyvilág, 1870, 23. sz., arcképpel.

5. R. Gedeon (VI.), gróf, magyar királyi honvédelmiminiszter, IV. R. Gedeon legijfabb fia Teleki Borbála grófnőtől, szül. Pécelen1841 máj. 4-én, megh. Budapesten 1883 dec. 26. A leggondosabb házi nevelésután, melyet Stuller Ferenc, későbben Kossuth Lajos titkára, s az első magyarbiztosító társaság jegyzője vezetett, katonai nevelőintézetbe ment s mintfiatal tiszt az udvarnál a király személye körül volt alkalmazva; császári kir.kamarás is lett. 1866 máj. 3. nőül vette Pergen Filippina grófnőt, BatthyányGusztáv herceg és Battyány Kázmér gróf 1848-1849-iki kormánybiztos s külügyiminiszter nővérének leányát, kir. palotahölgyet; de a helyett, hogy az ezzeljáró udvari összeköttetéseket felhasználta volna, hazajött pestvármegyei ikladibirtokára, hol az alkotmány helyreállítása után ismételve országgyülésiképviselővé választották, hol már oly igen fiatal korában feltünt szelleme,lovagias jelleme és munkaereje által, s teljes mértékben birta nemcsakpolitikai elvtársai bizalmát és szeretetét, hanem az ellenvéleményüekrokonszenvét s becsülését is, s igy történt, hogy a király kormánytanácsábanevezte ki, megbizva a Szende Béla által üresen maradt honvédelmi tárcavezetésével s belső titkos tanácsosi méltósággal is felruházta. Fejérváry báróállamtitkárral rövid idő, alig öt negyedév alatt, mig e helyen állott, olysikereket vívott ki, melyek a rövid időt tartalmassá teszik s mindenkitmeglepnek. Ilyenek: a Ludovika-akadémia óhajtott kibővítése honvédtisztképzőiskolává, a közös hadseregbeli tartalékos tisztek beosztása a honvédségbe, hogyez háboru esetére mozgósíthatóvá s harcképessé idomíttassék, a védelmi törvényreviziója, a bécsújhelyi katonai akadémián 100 magyar állami ösztöndíjalapítása, a csendőrség katonai lábon való szervezése, a rokkant honvédekmenedékházának államosítása. Hosszas, kínos és gyógyíthatatlan torokbaja már 42éves korában, férfikora erejének legszebb virágában kioltotta a becses életet.Politikai fényes szereplése mellett, ősei példáját követve, ő is gondnoka volta pesti ref. egyházmegyének, s már miniszteri és súlyos beteg volt, midőn azegyházmegye, lemondása után, ismételten s egyhangulag választotta meggondnokává.

6. R. Pál (I.), a költő Gedeon atyja, államférfi és iró, II.Rákóczi Ferenc diplomatája és erdélyi kancellárja, szül. az ősnemesR.-családból 1677 jul. 2., meghalt Pécelen 1733 máj. 20. Atyja R. Gáspár,nógrádi, majd pesti alispán. R. a losonci reform. iskolában tanult aszintaxisig, akkor Rózsnyóra ment, a hires Braxatori keze alá, majd Losoncon amesterek egész kara nevelte a logikáig; 1693. Selmecre, 1694. Körmöcre mentfilozofiára és teologiára. 18 éves korában készen volt tanulmányaival slatinul, németül és franciául folyékonyan beszélt és irt. 1695-bentörvénygyakorlatra ment Kajali Pál, Nógrád és Hont vármegye jegyzője (későbbiapósa) mellé. Majd hadi gyakorlaton volt két évig Forgách Simon gróf horvát bánmellett mint titkár, s két hadjáratban vett részt. Kajali 1700. lemondván,Nógrád rendei R.-t választották helyébe jegyzőnek. 1703. a gácsi várba szorultnemesség letévén Rákóczi részére a hűségesküt, ezt tenni csak maga R.vonakodott minden fenyegetés ellenére, mig a fejedelem szép szóval a magarészére meg nem nyerte. Már 1704. Rákóczinak belső titkára volt s ő fogalmaztaa Recrudescunt kezdetü hires kiáltványt. II. Rákóczi többször követül küldteészaki és keleti udvarokhoz. 1704-ben Lengyelországba, XII. Károly svéd királyhoz,I. Frigyeshez s visszatérőben Lescinsky Szaniszló királlyá választására. 1704.Bercsényi mellett a selmeci békeértekezleten vett részt, 1705. nőül vetteKajali Klárát s a szécsényi országgyülésen mint fejedelmi előadó szerepelt.Hires stiliszta és szónok volt. 1707. az erdélyi országgyülés az erdélyikancellária igazgatójává választotta. 1707. Nagy Péter cárnál volt s veleszövetséget kötött. 1708. jelen volt a trencséni ütközetben. 1709-10. ismétXII. Károlynál és a török szerdárnál járt Benderben. Rákóczival Lengyelországbaszorulván ki, Stryből Debrecenbe jött Pálffyhoz békealkudozásra; akonfederátusok szatmári gyülésén lelkesen védte fejedelmét. A szatmári békeután hazajött s Bécsben letette a hűségesküt. 1712. Nógrád követe volt a III.Károlyt koronázó országgyülésen, szónoki tehetsége az uralkodó előtt is nemegyszer érvényesült református hitsorsosai ügyében. Az 1714-1715-ikiországgyülésen is nagy tekintélyü szerepet vitt. Tagja lett több országosbizottságnak 1722-ig. 1723. buzgón pártolta a pragmatica sanctiót. Élte végénsokat betegeskedett, gazdálkodott és irodalmi foglalkozásnak élt. Jellemérőligen vonzó képet festettek kortársai. Gyermekei Gedeon és Eszter, Teleki Lászlógrófné. R. egyike volt a legelső könyvgyüjtőknek, s hungárikákból előszörállított könyvtárt; ő vetette meg a hires R.-könyvtár alapját. Hamvai Losonconnyugszanak. Az irodalomtörténetben Lelki hódolás és istenes énekek c. imádságoskönyvével lett emlékezetes, mely először Debrecenben 1715. (talán már Kassán1710.) jelent meg s még 7 kiadást ért. Imádságait buzgó áhítat mellett sima,szép nyelv tünteti ki; énekei pedig, melyeket Szenczi Molnár zsoltárainakformájában szerzett, a prot. énekköltészetet új hangokkal gazdagították.Megirta önéletrajzát és benderi útjának naplóját is, továbbá III. Károlyfelszólítására a Rákóczi-féle szabadságharc történetét (latinul). Utóbbi munkáikéziratban maradtak fenn és csak újabban jelentek meg. Énekei, önéletrajza ésbenderi naplója összegyüjtve 1889. jelentek meg az Olcsó könyvtárban, bővebbéletrajzi bevezetéssel.

7. R. Pál (III.), gróf, született Pécelen 1768 márc. 31-én,megh. Pesten 1827 jun. 22., fia II. Gedeon grófnak és Fáy Zsuzsannának. Ifjabbkorában az eperjesi kerületi tábla elnöke, majd a dinamelléki reformátusegyházkerület világi felügyelője. Egyik fő előmozdítója s létrehozója a pestimagyar szinésztársaság megalakulásának 1790., melynek előmenetelét s fejlődésétegész életén át szivén viselte, mely nemes munkájában barátja Kazinczy Ferencvolt lelkes társa s buzdítója. Neje Prónay Ágnes bárónő volt, kitől László sIV. Gedeon fiai, Anna, Nádasdy László grófné és Erzsébet, Prónay Albert báróné,leányai maradtak hátra.

Forrás: Pallas Nagylexikon