Radicsevics

Brankó, szerb költő, szül. Brodban (Szlavonia), 1824 márc.27., megh. Bécsben 1853 jun. 30. Zimonyban, Karlócán és Temesvárott végeztealsó és gimnáziumi iskoláit, 1847. Bécsben jogot és 1850-51. orvostanthallgatott. Bécsben a hires szerb nyelvtudósnak Karadsics Vuknak (l. o.)munkatársa és barátja volt és együtt lakott a tudós Dani?i? Györggyel (l. o.).Hogy gond nélkül élhessen, atyai pártfogója Karadsics neki Obrenovics Mihályfejedelemtől évi nyolcszáz forint járadékot szerzett. Költeményeiből az első ésmásodik könyvet maga adta ki Bécsben 1847. és 1851., a harmadik kötetet a költőhalála után atyja adta ki Temesvárott 1862. Összegyüjtött munkái 1879.Pancsován a hatodik kiadásban láttak napvilágot és azóta is sok kiadást értek.Legszebb költeménye a Dja?ki rastanak (Deákok búcsuzása). Ő használta először aszerb irodalmi nyelvet a költészetben. Hamvait a bécsi köztemetőből a hálásszerb nép 1883. Karlócára hozta; síremlékéhez köveket küldöttek mindenvidékről, hol szerbek laknak s mely helyzet történelmi emlékeik fűződnek.Miklós Montenegro fejedelme ezüst koszorut küldött sírjára.

Forrás: Pallas Nagylexikon