Radiolaria

a véglények állatkörében a Sarcodina osztályánakegyik rendje. A test alakja igen gyakran gömbforma, azonban ettől eltérőformákban is mutatkozik. A protoplaszmatest majdnem kivétel nélkül sajátságosvázakat épít fel, amelyek csak ritkán hiányzanak (Thallassicolla, Collozoum) sa legmeglepőbb alakzatokat mutatják. Szerkezet és vegyi összetétel tekintetébenazonban a vázrészeket négy csoportba osztják: 1. Acanthin-vázak, amelyekakantin (l. o.) nevü szerves állományból állanak s a R.-knak egyik alrendjénél(Acantharia) fordulnak elő. E vázak a protoplaszmatest középpontjából kisugárzósugarakból állanak. A sugarak száma állandóan 20 s ezek a gömbforma testenolyformán helyezkednek el, hogy közöttük az u. n. Müller-féle törvény szerintegyenlítői, állatövi és sarki sugarakat különböztethetünk meg. Az egyenlítőiekszáma 4, az állatöviekéi a sarkiakei 2x4. Mind e sugarak a legváltozatosabbformákban és módosulatokban mutatkozhatnak. 2. Kovaállományu szferoid vázak,amelyek gömböt alkotó kovaállományu tűkből állanak, vagy pedig likacsoktóláttört gömbökké módosultak. Ez utóbbi esetben igen gyakran a gömb felületérőlkülönböző alaku és nagyságu tűk emelkednek. Gyakori az is, mikor egy nagyobbtokban kisebb is foglal helyet. 3. Üreges kovavázak, amelyek üregescsövecskékből vagy tűkből állanak, s ezek vagy külön állanak, vagy összenőttek(Phaeodaria). 4. Gyűrüs kovavázak, amelyek alapját egy, ritkábban 2-3 kovagyűrüalkotja. A protoplaszmatest belsejében egy hártyás falazatu gömb foglal helyet,az u. n. központi tok, amely az egész rendszernek egyik fő jelleme. E hártyástok a protoplaszmatestet két részre osztja, az u. n. intrakapszuláris ésextrakapszuláris plaszmára. Maga a tok szerves állományu hártya s legtöbbesetben egyszerü, ritkábban kettős (Phaeodaria). Alakja igen tág korlátokközött ingadozik, de falazata minden esetben likacsos s az intrakapszulárisplaszma e likacsokon át közlekedik az extrakapszulárissal. A likacskákelhelyezése és alakja szerint a R. három csoportba oszthatók: 1. Finom,tömötten elhelyezett apró likacskáktól áttört központi tokkal birók(Perpipylaria). 2. Csak egy körülirt területen likacsos tokkal birók(Monopylaria). 3. Likacstalan, de kevés számu nyilást tartalmazó tokkal birók(Tripylaria). Az intrakapszuláris protoplaszma különböző részeket zár magában.Ezek között találjuk a nem lüktető üregecskéket, a fehérjegömböcskéket,kristályokat és a magot.

A fiataloknak rendesen csupán egy magjuk van, mig ellenbenaz idősebbek több magvuak. Az extrakapszuláris plaszma két fő részből áll: aközponti tokot környező rétegből, amely az állábakat bocsátja és ezen kivülfekvő kocsonyás rétegből. Az extrakapszuláris protoplaszma is tartalmazhathólyagocskákat és festékszemecskéket. A test fölületéről kisugárzó állábak igenvékonyak, fonáflormák, nagy számuak. Egyes esetekben (Acantharia) központi,merev tengelyük van, amely az intrakapszuláris protoplaszma belsejébe isbehatol. Szaporodásuk ritkán történik egyszerü oszlás útján s ez esetbengyakran telepek keletkeznek. Sokkal általánosabb a rajzók útján valószaporodás. A rajzók orsóformák, egy maggal és egy ostorral s azintrakapszuláris plaszmában fejlődnek, majd kirajzanak, de hogy miként alakulnakát R.-kká, még nem ismeretes. Valamennyien tengeriek s a fölülettől kezdve anagyobb mélységekig mindenütt találhatók. Vázaik a tenger iszapját gyarapítják.Legnagyobb részük kövült állapotban is ismeretes. Első nyomaik akőszénkorszakban mutatkoznak; igen gyakoriak a jura- és krétakorszakban, deleggyakoriabbak a harmadkorban, ahonnan mintegy 400 fajt irtak le. A mostanigismert fajok számát majdnem 4000-re tehetjük s ezek 24 családba és 630 nembetartoznak. Két csoportra és 7 alrendre osztják: A) Monocytharia (magánosak). 1.alr. Collodaria; 2. alr. Peripylaria; 3. alr. Acantharia; 4. alr. Monopylaria;5. alr. Phaeodaria. B) Policytharia (telepesek): 6. alr. Symbelaria; 7. alr.Syncollaria. Érdekes körülmény az, hogy legnagyobb részüknek protaplaszmatestébensajátságos egysejtü növénykék, a Zoochlorallák és Zooxanthellák élnek,amelyeket legelőször Entz G. látott édesvizi ázalékállatkákban. A R.leghirnevesebb buvára ez idő szerint Haeckel E., aki a Challenger-expediciótólgyüjtötteket is feldolgozta. Beható áttekintést nyujt ezen állatkákról BütschliO. a Classen und Ordnungen des Thierreichs I. kötetében.

Forrás: Pallas Nagylexikon