A rádió térhódítása révén századunkban kialakult komplex művészeti ág, amely egyrészt közvetítő-reprodukáló-helyettesítő funkciót tölt be (színházi előadást, hangversenyt stb. közvetít), másrészt átmenetet jelent a reproduktív és az önálló művészi tevékenység között (elkészíti epikus és drámai művek rádiófeldolgozásait stb.), harmadrészt sajátos rádiósműfajokat teremt, új művészi kifejezésmódot, formanyelvet produkál (hangjáték, rádiójáték, ill. a vegyes műfajok: a dokumentum-játék, a feature stb.). Elsősorban ez utóbbi csoporttal foglalkozik a rádióesztétika, az esztétika egyik legfiatalabb ága.