Radnai Béla

(Elek, 1914. szept. 18.?Bp. 1970. jún. 6.): pszichológus, a pszich. több ágában ? katonai pszich., reklámpszich., a felnőttoktatás pszich.-ja ? működött. Fő területe a fejlődés- és nev.-lélektan. Komoly érdemei vannak a tud.-szervezésben és a pszich. népszerűsítésben. 1934-ben a Budai Tanítóképzőben tanítói diplomát, 1939-ben a PPTE Bölcsészett.-i Karán bölcsészdiplomát szerez. Rövid tanítói működés után a Főv.-i Pályaválasztási Tanácsadó Int. asszisztense lesz. 1942-ben doktorál pszich.-ból. 1945-től a Főv.-i Lélektani Int. igh.-e, majd 1948?1950 között ig.-ja. 1950-ben, az int. pol.-i okokból történt megszüntetése után középisk.-i tanár. 1953-tól az ELTE lélektani tanszékének adjunktusa. 1963-ban kandidátus lesz, majd docenssé nevezik ki. Ekkor már országszerte ismert, több szöveggyűjtemény, tkv. és könyv szerzője, igen intenzív népszerűsítő tevékenységet folytat, a TIT pszich.-i szakoszt.-ának társelnöke. 1970-ben 56 évesen hunyt el, közvetlenül tanszékvezetővé történt kinevezése után.

F. m.: A művészi megismerés lélektani elemzése. Bp. 1958.; Az ifjúkor pszichológiája. Bp. 1964.; Szülők és gyerekek. (társszerzővel) Bp. 1964.; Felnőttekről felnőtteknek. (társszerzővel) Bp. 1965.; Alkalmazott pszichológia. (szerk.) Bp. 1968.; Tanulmányok a pályaválasztás és a felnőttoktatás lélektanából. Bp. 1980.

Vajda Zsuzsanna