Radó

1. Antal, költő és műfordító, a Kisfaludy-társaság tagja,szül. Moóron 1862 jun. 29. Elemi és középiskoláit Szombathelyen végezte, aholmár tanuló korában sűrün irogatott a vidéki lapokba, sőt 1879. társszerkesztőjelett a Magyar Honpolgár c. lapnak, melyet atyja Roder Adolf nyelvtaniró adottki. 1879-től a budapesti egyetemen eleinte a klasszikus filologia, később amodern filologia tanulmányára adta magát, 1880-tól fogva a napi hirlapirást isszolgálva főkép tárcákkal, könyv- és szinházi birálatokkal. 1883. A magyarműfordítás története c. tanulmányával doktori oklevelet nyert, mire egy évigolasz tanulmányait kibővíteni Rómában tartózkodott, ahol már 18 éves korában ismegfordult. Tasso Megszabadított Jeruzsáleme néhány énekének fordításával márelőbb fellépett, majd 1882 elején Byron Lara-jának átültetésével, mellyel aKisfaludy-társaság pályázatán jutalmat nyert, és Olasz költőkből c. kötetével.1884. befejezte Petrarca összes szerelmi szonettjeinek fordítását (kiadta aKisfaludy-társaság), a mellett számos apróbb dolgozatban ismertette a régibb ésújabb olasz irodalmat. Rómából visszatérve, a tanárképző intézet gyakorlóiskolájában működött és készítette Latin költők és Görgök költők c. anatologiáit(kiadta az Athenaeum). 1885. a képviselőház gyorsirodájának tagja lett s ottműködik ma is, a mellett irodalmi foglalkozásának él, mint szépirodalmi éshirlapiró. Eredeti versei közül a régibbek egy részét Versek c. kötetében adtaki (1877). Irt egy-két dramolettet (Jenő diák, A kis kékharisnyás), néhánymagánjelenetet, meséket és sok gyermekverset, erős formaérzékkel és jelesmagyarsággal. De különös kedvvel és hivatással a műfordítás terén működött; etéren nálunk mind termékenységre, mind hűségre, magyarságra és a formakorrektségére nézve a legelsők egyike. Nevezetesebb műfordításai: Leopardiösszes lirai versei (kiadta a Kisfaludy-társaság); Corneille Cidje, Idegenköltőkből címü antologia, Euripides Iphigenia Auliszban c. drámája (kiadta a Kisfaludy-társaság);Ariosto Őrjöngő Lorántja legterjedelmesebb műfordítása. Alighogy ezzelelkészült (1893), a persa nyelvre vetette magát s Firduszit kezdte fordítani,melyből 1896 végén adta ki az első kötetet, Szijavust, a második Zál és Rullebésajtó alatt van. Az utóbbi években számos olasz irodalomtörténeti dolgozatot isbocsátott közre, melyekért a velencei Instituto Veneto tagjai sorába iktatta:Goldoni és Alfieri (külön kötetben); Petrarca Africa-ja, Tasso, Giusti (afolyóiratokban), az ifjabb Michelangelo Buonarotti (az akadémiai értékezésekközt). Fő műve e téren: Az olasz irodalom története (2 köt., 1896 végén,akadémiai kiadvány). E munkássága mellett R. folyton dolgozott a budapestinapilapokba (irodalmi, szinházi kritikák, tárcák stb.), valamint a budapestiopera számára, az addig jobbára selejtes opera-fordítások helyébe magyarosabbatés nekelhetőbbeket nyujtva. Említendők Wagner-fordításai: Rajna kincse,Siegfried, Istenek alkonya; továbbá: Boito, Mefisztofelesz; Verdi, Otello;Riccini, Manon Lescaut, Ponchielli, Gioconda; Mascagni, Parasztbecsület;Leoncavallo, Bajazzók; Kienzl, Bibliás ember; Giordano, André Chénier stb. Anemzeti és más szinházak számára is sokat fordított: Giacosa versesdramolettjét Az apródot és Bűvös szerelem c. drámáját; Costetti Mindennapitörténet; Bracco Hűtelenjét; Rovetta Becstelenek c. drámáját; Goldoni Hazugjátés Jótékony némberét; Cavallotti verses dramolettjét, az Énekek énekét, számosopera-versszöveget stb. Az ifjusági irodalom terén említendők képeskönyvei(vagy nyolcféle) és Cervantes Don Quijotejának, a Robinsonnak, az Ezeregyéjnekátdolgozásai. Lefordította De Amicis Sziv-ét, és még sok mást. Két évigszerkesztette a Magyar Ifjuság c. lapot is. Szerkesztette a Költők albuma c.antologiát. E lexikonba olasz irodalmi cikkeket irt.

2. R. Vilmos, pedagogus, tanítónőképző-intézeti tanár, szül.Egerben 1847. Tanulmányait szülővárosában és Pesten végezte. 1871. államistipendiummal Németroszágban és Svájcban tett tanulmányutat, amelyről a MagyarTanügyben számolt be. Majd a budai pedagogiumban lett gyakorlóiskolai tanító,1874. pedig a Budapesti II. kerületi állami tanítónőképző-intézethez neveztékki tanárnak, amely minőségben jelenleg is működik. Mint pedagógiai irókülönösen a Herbart-féle neveléstudományi elveket képviselte. Sikerrelfáradozott azon, hogy a hazai népiskolákban nemzeti szellemü legyen az oktatás,azt követelvén, hogy a magyar népélet amanációi, a népköltés termékei, a magyarnépélet leirásai stb. bő helyet találjanak a népiskolai tananyagban. Ilyszellemben szerkesztett Gyertyánffy Istvánnal és Kiss Áronnal olvasókönyveket.Számos tankönyvön és folyóiraton kivül irta a következő önálló műveket: Eredettmagyar népmesék; Magyar népmondák; Vámbéry Ármin utazásai Ázsiában; GrófBenyovszky Móric élete és kalandjai; Robinson Crusoe élete; A tananyagleszállítása a fővárosi népiskolákban; Szarvas Gábor emlékezete. E lexikonban aneveléstudományi cikkeket irja.

Forrás: Pallas Nagylexikon