Radowitz

József, porosz tábornok és államférfiu, a magyarRadóczy-család ivadéka, szül. Blankenburgban 1797 febr. 6., megh. 1853 dec. 25.Katonai pályáját 1812 dec. a vesztfáli tüzérségnél kezdte. A lipcsei csatábanmegsebesült és fogságba is esett. 1823. porosz szolgálatba lépve, Albrechtherceg katonai tanára lőn. 1828. a berlini katonai iskola tanárává, 1830. pediga tüzérség táborkarának fejévé nevezték ki. Ez idő alatt barátkozott meg atrónörökössel, a későbbi IV. Frigyes Vilmos királlyal. 1836. mint poroszkatonai meghatalmazott jelent meg a szövetséges gyülésen, 1842. pedigkövetségben járt Karlsruhe, Darmstadt és Nassau udvarainál. 1846. kiadta a Wererbt in Schleswig? (Karlsruhe) c. röpiratát és klasszikus könyvét: Gesprächeaus der Gegenwart über Staat und Kirche (Stuttgart 1846, 4 kiad. 1851), melyWaldheim álnéven jelent me gés általános feltünést keltett. 1847 nov. és 1848.márc. havában R. Bécsben járt, ahol az osztrák kormánnyal Németországújjáalkotása felől értekezett. Deutschland u. Friedrich Wilhelm IV. (Hamburg1848) c. röpiratában kimutatja, hogy a porosz királyt erre a lépésre nem az1848-as mozgalmak, hanem már régebbi elhatározás indította. A frankfurtiparlamentben mint a szélő jobbpárt vezére szerepelt. Kisérletet tett arranézve, hogy a három király szövetségének megalkotása által a német uniótPoroszorzság vezetése alatt létrehozza. Ezt a politikát követte 1849. a poroszkamarákban és 1850 márc. havában az erfurti parlamentben is. 1849 május ótaténylegesen, 1850 szept. 27. óta pedig forma szerint is vezetője volt a poroszkülügyi politikának és ebben az állásban nyilt ellenállásra biztatta a poroszkirályt Ausztriával szemben. A király azonban nem hallgatott rá, amiért R. nov.2. állásától megvált és Erfurtba vonult vissza, ahol megirta a Neue Gesprächeaus der Gegenwart (Erfurt 1851, 2 köt.) c. művét, melyben Németországújjászervezésével foglalkozik. 1852 aug. a király újra magához hivatta ésakatonai oktatásügy igazgatójává nevezte ki. R. ez időtől fogva főképpen azirodalom terén buzgólkodott. Megemlítendők: Fragmente (a Gesammelte Schriften4. és 5. köt., Berlin 1852-53, 5 köt.); Ikonographie der Heiligen, ein Beitragzur Kunstgeschichte (Berlin 1834); Die Devisen u. Mottos des späterenMittelalters (u. o. 1850). V. ö. Frensdorff, Jos. v. R. (Lipcse 1850); FischerF., R. (Historisches Taschenbuch 1874. évf.). - Fia R. József Mária, szül. 1839máj. 19., 1873 óta athéni követ, majd a német birodalom külügyi hivatalánakelőadó tanácsosa. 1882. Konstantinápolyba, 1892. Madridba nevezték kinagykövetnek.

Forrás: Pallas Nagylexikon