Radvánszky

(sajókazai és radványi báró), ősi birtokos magyar nemes ésbáró család, mely a zólyomvármegyei Radványtól nyerte nevét. A család legrégibbismert őse Györk (Jurk), Wagner szerint a Gerze fia, 1190-1240 között élt.Györk fia Dénes comes 1278 aug. 26. a II. Ottokár ellen vívott dürnkruticsatában azon magyar nemesek között van, akik «szám nélkül, mint az égcsillagai körülvették a királyt», IV. Lászlót (Pauler Gy., Magyar nemzet tört.I. 438), 1280. a Hódmezőn (a mai Hódmező-Vásárhelynél) a kunok ellen vívottharcban meg is sebesült. Dénes ispán már mint radványi birtokos szerepel egy1287. kiállított határjáró oklevélben, 1291. III. Endrétől ugyancsak Radványbankap újabb birtokokat. Két fia Miklós és Tamás közül Miklós utód nélkül halt el,Tamásnak II. Dénes nevü fia maradt, aki oklevelekben D. de Radvan névenszerepel s zólyomi főispán volt. Péter nevü fiától származott László, aki nemhagyott utódot maga után s János, kinek Zsigmond fia a család nevének továbbifentartója, Zsigmond fia, II. György 1509-ben mint Zólyom vármegye alispánjaszerepel. Három fia: Menyhért, Boldizsár és III. Péter állandóan a R. nevethasználják. R. Boldizsár 1518. alispán, mint szintén egyik fia III. György is;másik fia Ferenc, kinek ivadékai fiágon a XVII. sz. közepe táján haltak ki.III. György fia volt III. Ferenc, zólyomvármegyei alispán, ki az 1645. kitörtkolera áldozata lett. Utószülött fiát, IV. Györgyöt (1645-1687) a ZrinyiIlonával való összeköttetés gyanuja miatt a pozsonyi rendkivüli biróság elé állíttatotts itt ártatlannak találtatván, Szelepcsényi György menedéklevele mellettszabadon bocsátották; nyugalma nem sokáig tartott, mert Caraffa elfogatta sEperjesen fia szemeláttára halálra kínoztatta s vagyonát elkoboztatta. Fia II.János (1666-1738) szintén alispán, Rákóczi Ferenc belső titkos tanácsosa sZólyom vármegye főkapitánya s az egyesült rendek kincstárnoka volt; 1703. őmenté meg Besztercebányát a Rákóczi serege pusztításától, tanácsára előzetesenmeghódolván a város. Mint Rákóczi törhetetlen hive, akkor is hű maradt hozzá,midőn ez a császári sereg elől hátrálni volt kénytelen s Lengyelországba vontameg magát családjával. A szatmári béke (1711) után visszatérve, visszakaptabirtokai egy részét. Keserves jegyzései-t, melyben atyja kivégeztetését leirta,Pap Dénes kiadta (Győri Közlöny, 1868, 25. sz.). Meghalt 1738 ápr. 7. NejétőlSzentivány Anna Máriától 4 leánya és 3 fia született, kik közül V. György(megh. 1763.) királyi tanácsos és alispán, II. László királyi udvari tanácsosvolt, mint ilyen első a protestánsok között. Szül. 1701 dec. 18-án. 1726.Tirolban és Olaszországban utazott; uti naplója latin nyelven irva megvan acsalád levéltárában Az ausztriai ház némely örökös tartományaiban tettutazásaim diariumja címen. Egyéb művei: Directorium familiae de Radvan(Elaboratum, anno 1735); Notitia familiae suae haeredibus conscriptae (anno1754). 1743. meghivó levelet kapván a nádortól, hogy legyen jelen PrágábanMária Terézia Csehország királynőjévé koronáztatásánál, testvérbátyjávalGyörggyel elindult lóháton; Pozsonyban György fia Dénes is csatlakozotthozzájuk s Ráday Pállal egyetemben megjelentek Prágában. Az útról és prágaiidőzéséről terjedelmes naplót hagyott hátra magyar nyelven: 1743-ikiutazásomnak diariumja. V. Györgynek báró Révay Zsuzsannától tizenhárom gyermekeszületett, kik közül III. Dénes (1725-1760) és IV. Ferenc (1734-1810) mintkapitányok részt vettek a hétéves háboruban, hol az előbbi 1760. Bartelsdorfbanmeg is halt; VI. György (1742-1810) királyi tanácsos és alispán volt; I. Lajos(1745-1803), ki mint katona az őrnagyi rangig vitte föl. Lajos fiai voltakJános Frigyes (1783-1810) és II. Lajos (1785-1847); ez utóbbi kir. tanácsos,alispán és országgyülési követ. Az előbbi fia V. Ferenc (szül. 1808.) 1861.alispán, utóbbié I. Gusztáv, kinek fia II. Károly (1833-1893) 1861. Zólyomvármegye alkotmányos főszolgabirája és a szliácsi kerület országgyülésiképviselője volt. Két fia Kálmán és György (szül. 1863.) közül ez utóbbijelenleg (1896) szintén ezt a kerületet képviseli. II. Lászlótól származik acsalád ifjabb (bárói) ága. Fia III. János (1739-1815) királyi tanácsos,zólyomvármegyei alispán és országgyülési követ volt; I. Antal nevü fia(1769-1840) volt a család tovább plántálója, aki mint követ jelen volt az 1825.évi országgyülésen, udvari tanácsos és alispán volt; két leány és két fiuörököst hagyott hátra. Egyik fia Albert (1806-1857), kinek nejétől BárczayKarolinától hét gyermeke született, ezek közül Géza (szül. 1847.) főrendiházitag, Béla (l. alább) és Sarolta, később R. János neje, maradtak életben. Másokfia II. Antal (1807-1882) 1828. az evangélikus egyetemes gyülés aljegyzője,1832. megyei főjegyző, 1840. alispán, az 1843-44-iki országgyülésen Zólyomvármegye követe, 1848. főispán s a főrendiház jegyzője. Részt vett aszabadságharcban s ennek leveretése után az evangélikus egyház szabadságaérdekében folytatott patensküzdelmekben. 1865. ismét zólyomi főispán, 1877-tőlkezdve egyszersmind Turóc vármegyeéé is. 1875 okt. 3. bárói rangot ésméltóságot nyert, amely testvérének Albertnek gyermekeire is kiterjesztetett,1879. az evangélikusok egyetemes főfelügyelőjévé választatott, 1879. valóságosbelső titkos tanácsosi címet nyert. Meghalt 1882 jun. 7. születése napján. FiaR. János, főrendiházi tag. V. ö. Nagy Iván, Magyarország családai (IX.); DeákFarkas, Báró Radvánszky Antal emlékezete (Budapest 1883).

[ÁBRA] Radvánszky-család címere.

R. Béla (sajókazai és radványi báró), koronaőr.művelődéstörténetiró, szül. Sajó-Kazán (Borsod) 1849 márc. 1.; atyja Albert,anyja Bárczay Karolina. Atyját már 8 éves korában elveszítvén, nevelését anyjavezette. A jogot Budapesten elvégezve, hosszabb utazást tett külföldön. Atörénet iránt való érdeklődése, mely családi hagyományaiban folyton tápottalált, a történet, különösen ennek segédtudományai művelésétre terelte. Azismeretlen vagy kiadatlan források fölkutatásának vágya mindinkább a levéltáraktanulmányozására ösztönözte s mintegy ötven levéltárból összeszedte s Magyarcsaládélet és háztartás a XVI. és XVII. sz.-ban c. műve második és harmadikkötetében kiadta a magyar művelődéstörténeti forrásokat. 1879. kezdett hozzánagy művelődéstörténeti műve, a Magyar családélet és háztartás megirásához,melyet 1895. fejezett be s amely két század társadalmi életével,foglalkozásaival, szokásaival stb., általában belső életével ismertet meg s ekorszak művelődéstörténetének alapvető műve. Tudományos érdemei elismeréséül1874. a magyar történelmi társulat, 1879. az országos régészeti és embertanitársaság választmányi tagjává, 1879 máj. 22. a m. tud. akadémia levelezőtagjává választotta, ahol székét Régi magyar ékszerek címü értékezésselfoglalta el. A tudományos foglalkozás mellett politikai téren is működött;1875-1882. zólyomvármegyei képviselő volt, 1882. cs. és kir. kamarási címetnyert, 1885 ápr. 18. megnősült, nőül vevén Tisza Kálmán miniszterelnök leányát,Paulinát. 1882-92. Zólyom vármegye főispáni méltóságát viselte. 1886 óta amagyarhoni evangélikusok egyetemes gyámintézetének elnöke. 1895. a báró VayMiklós halála folytán megüresedett koronaőri méltóságra választatott meg,melynek esküjét jan. 20. tette le s még ez évben valóságos belső titkostanácsos is lett. Tudománypártoló és tudományos működése ez idő alatt semszünetelt. 1881. mint a magyar nemzeti muzeum ügyeinek megvizsgálásáraországgyülésileg kiküldött küldöttség jegyzője egy terjedelmes jelentést ésjavaslatot dolgozott ki a muzeum szervezetének átalakítására és javításravonatkozólag. 1882-ben mozgalmat indított egy magyar heraldikai és genealogiaitársaság alapítására, s az 1883 februárban tényleg megalakult társaságnakelnökévé választatott. Irodalmi működése a megkezdett irányban haladt tovább s1888. egy Házi történelmünk emlékei c. gyüjteményt indított meg, melyből eddigkét kötet jelent meg. 1887 máj. 13. a m. tud. akadémia tiszteleti, 1888.történelmi bizottsági tagjává választotta, 1891 május 8-án az igazgató tanácsbaválasztatott be. 1888 óta a magyar prot. irodalmi társaságnak is alelnöke.Önállóan megjelent művei: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. sz.-ban(Budapest 1879-1896, 3 köt.); Lakás és butorzat a XVI. és XVII. sz.-ban (u. o.1879); Lakodalmak a XVI. és XVII. sz.-ban (u. o. 1883); Foglalkozás, időtöltés,játék a XVI. és XVII. sz.-ban (u. o. 1887); Házi történelmünk emlékei, I.osztály: Udvartartás és számadáskönyvek (1 kötet); Bethlen Gábor fejedelemudvartartása (u. o. 1888); II. osztály: Régi magyar szakácskönyvek (u. o. 1893,1 köt.); [A gyüjtemény tervbe vett többi osztályai: III. Leltárak éshozományjegyzékek; IV. Házi orvos, u. n. patika- és kuruzslókönyvek]; GrófThurzó Szaniszló lakomái 1603. (u. o. 1893); Emlékbeszéd Deák Farkas felett (u.o. 1895) s ezeken kivül számos cikke jelent meg a Turulban, Századokban, MagyarKönyvszemlében stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon