Raetia

gyakrabban, de helytelenül Rhaetia is, ókori tartomány, aDuna mentén a legnyugatibb. Határai voltak: É-on Vindelicia (mely egyébként aKr. u. I. sz. végén egyesült vele); K-en a venetek földje és Noricum (a maiGraubünden, Tirol és Lombardiának egy része); D-en az Alpoknak a Mons Adulától(Szt.-Gotthard) a Mons Ocráig (Terglou) terjedő része; Ny-on a helvétek földjeGalliában. Az imént említett határhegységen kivül a róla elnevezett R.-i hegyekfordultak elő területén, melyek az egész tartományt beágazták. Folyói voltak:az Aenus (Inn), az Athesis (Etsch) és a Padusnak az Alpesek hómezőiről fakadókövetkező mellékfolyói; Ticinus, Addua, Sarius, Ollius, Mincius. Az ország, bárföldmívelése sem volt megvetendő, mégis inkább bortermeléséről sbaromtenyésztéséről volt ismeretes. Lakosai (raetek a kelta rait = hegylakónévről) kétféle törzsüek voltak: kelták és nem kelták. Az utóbbiak közülemlítendők az euganeok (Patavium és Verona közt), a lepontiak (a Szt.-GotthárdD-i lejtőjén), a camunok és triumpilinok. Ezekben maradt meg az etruszkokkalrokon őslakosság, amely azonban már a római hódoltságot megelőzőleg jóformáneltünt a bevándorolt keltákban. Kiválóbb kelta törzsek voltak: amesiátok,vennonok, sarunetes, brixentes, genauni és tridentini. Városaik közül elsőhelyen állott Tridentum (a mostani Trient), továbbá említendők: Curia (Chur),Clavenna (Chiavenna) és Bauzanum (Botzen).

Forrás: Pallas Nagylexikon