(raet, román vagy latin, ritkán churwelsch), igy nevezik aneolatin (l. o.) vagy román nyelveknek azt a dialektusát, melyet jelenleg mégGraubünden, Tirol és Friaul némely részeiben beszélnek. Megkülönböztetnekbündeni vagy nyugat-raet, tiroli vagy közép-raet és friauli vagy keleti raetnyelvet. Graubündenben a nyelvet rumoncsnak (lat. romanice) v. ladinnak (l. o.)nevezik. Az előbbiet a felső Rajna völgyeiben beszélik három aldialektusban,amelyek a következők: erdő fölötti R., erdő alatti R. és a bergüni tájnyelv.Graubündenben 40 000 román, Tirolban 11 000, Friaulban 464 000 ember beszélraetül. A R.-nek tulajdonképeni irodalma nincs, noha a különböző dialektusokonnéhány száz nyomtatott könyv jelent meg. Az első nyomtatott könyv (ladinul) akatekizmusnak Bifruntól való fordítása 1551-ből. A XVI. sz.-ból néhánytörténelmi ének és drámai mű maradt ránk. Legtöbbjük vallásos és tanítótartalmu. A R. grammatikáját megirták: Conradi (Zürich 1820); Carisch (Chur1852); Pallioppi (u. o. 1857) stb. Szótárakat: Conradi (2 rész, Zürich1823-28); Carisch (Chur 1852, új kiad. u. o. 1887); Carigiet (Bonn 1882) ésPallioppi (1894). Tudományosan tárgyalják a R.-et Ascoli az Archivioglottologico italiano-ban (I. 1873, és VII. 1883) és Gartner, Rhätoroman.Grammatik (Heilbronn 1883). A R. irodalmával Rausch foglalkozott Geschichte derLitteratur des rhätoroman. Volkes (Majna melletti Frankfurt 1870) c. könyvében.A raetoromán irodalom bibliográfiáját Böhmer adta ki Romanische Studien-jében(6 köt., Bonn 1885).