Ragasz

vagy kitt, az a kötőszer, mely folyékony vagy tésztanemühalmazállapotában a szilárd testekre tapad és megszilárdulása után azokkalösszeforr. A R.-ok kötő ereje az alkotó részek kémiai átalakulásától függ s ezkülönbözteti meg őket a közönséges ragasztószerektől, melyek csak azzal kötnek,hogy folyékony részük (p. a viz) elpárolog s a visszamaradó szilárd anyag atárgy felszinén marad. A közönséges életben R. alatt az utóbbiakat is értik saz alábbiakban felsoroltak nemcsak a R.-ok, hanem a ragasztószerek közé istartoznak.

1. Olaj- v. firnász-tartalmu R.-okat iszapolt kréta,ólomgelét, ólomfehér, cinkfehér, barnakő, mennig, grafit s más efféle anyagokés gyorsan száradó olaj, illetőleg firnász elegyéből készítik. Ezek kötő erejétaz teszi ki, hogy a kiszáradó olaj, illetőleg firnász a R. fémoxidjaivalszilárd testet alkot. Néhány hétig tartó száradás után ezek a R.-ok igenmegkeményednek és vizállók lesznek. Ebbe a csoportba tartozik az ablak-R.,melyek őrült, iszapolt kréta és nyers vagy főzött lenolaj vagy leolajfirnászkeverékéből készítenek. A lenolaj-firnász gyorsan száradóvá teszi a R.-t, amikevés ólomgelét, ólomfehér, cinkfehér és mennig hozzáadásával is előmozdítanak.Ezt üvegtáblák beragasztására használják. Rokon ehhez a masztix-cement, melyetmészkőpor, homok, ólomgelét és lenolaj keverékéből készítenek, s különösenkőrések kitapasztására használnak. Igen jó keverék 100 súlyrész szilárd anyagés 7 súlyrész lenolaj vagy lenolaj-firnász. Minél több a keverékben a mészkő,annál puhább és tömöttebb a R., s minél több a homok, annál keményebb éslyukacsosabb. Mintegy 48 óra alatt kezd kötni, s egy-két hét alatt oly szilárdlesz, mint a homokkő. A Paget-féle masztix is kő-R., melyet 63 rész őrlötthomokkőből, 21 rész iszapolt krétából, 5 rész ólomfehérből és 2 részólomgelétből készítenek olyformán, hogy az elegyhez annyi ólomcukor-oldatottesznek, amennyi elégséges annak tésztanemü anyaggá való összegyúrására; azutánadunk csak 6 rész lenolajat hozzá. A gőzcsövek réseit a Stephenson-féle R.-szalkenik be, melyet 2 rész ólomgelét, 1 rész szétmállott mész és 1 rész finomporrá őrlött homokkő és forró lenolajfirnász keverékéből készítenek. A gyémántfém-R.-t 10 rész iszapolt kréta, 15 rész ólomgelét, 50 rész grafit, 5 részszétmállott maró mész elegyének finoman összeőrlött porából és 20 részlenolaj-firnászból gyártják. Jó fém-R. a Serbat-féle is, melyet 75 rész finomporrá tört kénsavas ólomoxidból, 24 rész őrlött barnakőből és 13 részlenolajból készítenek, ezt a keveréket néhány hétig állni hagyják, aztán 15rész barnakőlisztet adnak hozzá s jól átgyúrják. Ezt a műveletet néhány hétmúlva még egyszer, esetleg kétszer ismétlik. A R.-t jól záró edényben hideghelyen kell tartani, mert a levegőn és a melegben gyorsan köt. Ólomhijas R.készíthető 8 rész súlypátból, 6 rész grafitból, 3 rész levegőn szétmállottmészből és 3 rész főzött lenolajból. A lenolaj, illetőleg lenolaj-firnászhelyett használnak kopálfirnászt is; a R. ezzel a kötőszerrel finomabb, dedrágább is lesz.

2. Gyantás R.-ok azok, melyeket vagy gyantából és a gyantátoldó s könnyen illó folyadékból, vagy csakis gyantanemü anyagból készítenek. Ecélra használják a fenyőgyantát, a kolofoniumot, a fekete szurkot, sellakot,masztixet, szandrákot, elemit, borostyánkövet, aszfaltot, dammárt, kopőált éskanadalbalzsamot, melyekhez igen gyakran viaszt, kaucsukot, guttaperkát és kéntkevernek. Ebbe a csoportba tartozó R.-ok mind nagyon viz- és savállók; ezértviz- és savtartó üveg-, porcellán- és agyagedények összeragasztásárahasználják. E csoportban legfontosabbak: a pecsétviaszok, a sellak-, masztix-,aszfalt-, kaucsuk- és guttaperka-R.-ok. A sellak-R.-t 2 rész sellak és 1 részpetroleum vagy 2 rész sellak, 1 rész póris (borax) és 14 rész viz keverékébőlkészítik. Melegen használják 3 rész sellak, 1 rész terpentin és 1 rész viaszösszeolvasztott elegyét. A műtő eszközök, villák, evő kések nyelének furatát 2rész sellak és 1 rész kréta pornemü keverékével töltik ki s a penge szárának afúratba való beillesztése után a nyelet megmelegítik. A R. megolvad s kihűlésután köt. A masztix-R.-t 30 rész sellakból, 10 rész masztixból, 2 rész velenceiterpentinből és 120 rész finoman rektifikált borszeszből készítik; a felsoroltanyagokat melegen keverik össze és szörpsürüségű halmazállapotban használják. Asellak, masztix és terpentin vagy kanadalbalzsam keveréke is jó. Az elsőtborostyánkő és teknősbéka, az utóbbit üveg és ékkövek ragasztására használják.A szurok-R.-okat 8 rész kolofonium, 1 rész viasz és 1 rész terpentin, vagy 6rész kolofonium, 1 rész viasz és ^1/₂ rész gipszliszt,vagy 8 rész szurok, 1 rész paraffin és ¹/₄-¹/₂rész gipsz, vagy 2 rész kolofonium, 4 rész hajószurok, 1 rész téglapor. 1 részcinkfehér és 1 rész mennig, vagy 1 rész fenyőfagyanta, 1 rész viasz és 2-4 részkőpor keverékéből készítik s leginkább kövek ragasztására használják. Idetartoznak a 8 rész nyers fenyőfagyantából, 1 rész viaszból, 5 rész kénből, vagy2 rész fehér szurokból, ¹/₂ rész sellakból, 1 részmasztixból, 1 rész elemiből, 3 rész kénből, 3 rész téglaporból, vagy 2 részfenyőfa-gyantából, 1 rész kénből és 4-6 rész kőporból, vagy 35 részfenyőfa-gyantából, 35 rész viaszból, 8 rész kénvirágból, 4 rész pörölyrevébőlés 4 rész finom homokból gyártott kéntartalmu masztix-R.-ok is, melyek körül azutóbbi különösen szobrok, ornamentek, vázák s más effélék ragasztására való. Azaszfalt-R.-t kátrányaszfalt, fenyőfa-gyanta vagy terpentin elegyéből gyártják,melyekhez néha homokot, gipszet, kőport, krétát, ólomgelétet, ként, zsiradékotstb. kevernek. Ezeket is kövek megragasztására használják. A pecsétviaszok (l.o.) jobbára melegen használható R.-ok. A szines pecsétviaszok közül csak a barnátfestik umbrával, vasmenniggel v. cinóber és korom keverékével, a sárgátkromsavas cinkkel, világos okerrel vagy kénarzénnel, a kéketkobaltultramarinnal és magnéziával, a zöldet krómzölddel, a fehéret cink- vagybizmutfehérrel és a feketét fenyő- v. csontfeketével. Ha a keverékhez arany- v.ezüstfüstöt keverünk, a pecsétviasz fémes pikkelyeket láttat. A megolvasztotttiszta kaucsuk szintén igen jó R. Használják 15 rész kaucsuk és 1 rész faggyuvagy viasz keverékét is, melyhez megömlesztett állapotában oltott meszet és 3rész menniget adnak. Igen jó üveg-R. 1 rész kaucsuknak 64 rész kloroformbanvaló oldata, melyhez 16 rész masztixet adnak. Kaucsuk és bőr ragasztásáraalkalmas 25-30 súlyrész szénakéneg, melyhez 1 rész kaucsuknak és ¹/₂rész kolofoniumnak összeömlesztett és kihűlt állapotban 4 rész terpentinolajjalösszekevert elegyét adják. Az u. n. tengerészenyvet, mely fára, üvegre és fémreegyaránt jól ragad, 1 rész kaucsuk és 12 rész terpentinolaj oldatából készítik,melyhez 2 rész sellakot vagy aszfaltot adnak és megmelegítik 140 °C.-ig; ha asellakot, illetőleg aszfaltot elhagyjuk, a folyékony tengerészenyvet kapjuk.

3. Az enyv-, kazein- és fehérje-R.-ok. A) Az enyv-R.-tjobbára enyv, oltott mész v. enyv, kréta vagy enyv és gipsz keverékébőlgyártják. Enyv helyett vehetünk halhólyagot v. arábiai gummit is. Fa-, kő- ésfémrészek ragasztására használják az olvadt asztalosenyv és fahamu elegyét is.Az enyv-R. szívósságát növelik terpentin- v. lenolajfirnász hozzátételével. B)A kazein- és fehérje-R.-okat épp ugy készítik, mint az előbbieket, csak enyvhelyett vesznek kazeint vagy fehérjét. A kazeinmész-R.-t maró mész porának ésfrissen készített kazeinnek keveréke alkotja. Tej, tojásfehérje és friss vérennek a ragasznak nagyobb szilárdságot kölcsönöz. Ezek a ragaszok nem vizállók,idővel elvesztik szilárdságukat is (a fehérje és a kazein szétbomlása miatt),és készítésük után rögtön használandók, mert hamar keményednek.

4. Agyagtartalmu R.-t használnak olyan tárgyakra, melyeknagy hőmérsékletnek lesznek kitéve. Ilyen a kályha-R., melyet képlékeny agyagés közönséges vagy sós viz keverékéből készítenek és kályharészekeltapasztására használnak. Ha az agyaghoz bázikus sók keletkezését elősegítőanyagokat keverünk, a R. nagyobb szilárdságot kap. Ilyen 1 rész agyag, 1 részhomok, ¹/₃ rész pörölyreve, kevés tehénszőr vagy kóc ésecet keveréke; v. azonos rész fahamuhoz, agyaghoz és vasreszelékhez adunk ¹/₂rész konyhasót és ecetet. Az enyv, fehérje és vér emeli ugyan ennek a R.-nakkötő erejét, csakhogy ezek nem tűzállók. Tűzálló R.-t 5 rész üvegpor, 5 részcementliszt, 1 rész póris, vagy 8 rész agyag, 4 rész homok, 1 rész oltott ész, ¹/₂rész póris és kevés viz keverékéből készíthetünk. A tűz érte vascsöveket 10rész agyag, 15 rész téglaliszt, 4 rész pörölyreve, 1 rész konyhasó, ¹/₄rész borjúszőr és viz keverékéből álló R.-szal ragasztják össze.

5. Az ásványi R.-ok közül különösen a vizüveget emeljük ki,mely más anyagokkal keverve üveg és porcellán ragasztásra igen ajánlható. A 33B^e sűrüségü nátronvizüveg és kréta keveréke fehér, a kénantimonéfekete, a vasporé szürkés-fekete, a cinkporé szürke, a szénsavas vasoxidulévilágoszöld, a krómoxidé sötétzöld, a kobaltkéké kék, a mennigé narancsvörös, acinóberé élénk vörös, a karminé violás-vörös R.-t ad. Igen jónak bizonyultak aklorid-R.-ok is. Ilyen a cinkoxid és klórcink 56-60° B^e sűrüségüoldata, mely gyorsan köt és igen kemény. A magnéziacement égetett és őrlöttmagnezitnak klórmagnéziumban való oldatából készül; gyorsan köt s különösenszilárd, ha amorf kovasavval elegyítjük. Ezt a surlópor (Naxosz-smirgli)összeragasztására is használják. A vas-R.-t 100 rész vasreszelék, 1 részszalmiák és viz vagy ecet keverékéből készítik. Ide tartoznak a kéneső-R.-okis, melyekről Foncsor címszó alatt a szükségeseket már elmondottuk. V. ö.Karmarsch, Technisches Wörterbuch (1880, 4. köt.); Lechner S., Die Kitte undKlebemittel (1892).

Forrás: Pallas Nagylexikon