vagy ragosítás, a szóalaknak raggal való módosítása olycélból, hogy a szó bizonyos mondatbeli viszonyt fejezzen ki; p. a kéz főnév aben rag által valamely mondatnak helyhatározójává lesz: kézben, az él ige azünk rag segítségével többes első személyü alanyra való vonatkozást fejez ki. Azigeragozásban az igetőn kivül megkülönböztetjük a személyragokat, mégpedig alanyi és tárgyi személyragokat, továbbá az idők és módok képzőit. Anévragozásban megkülönböztetjük az u. n. esetragokat s a birtokosszemélyragokat. Esetrag nincsen az alanyesetben. A tárgyesetnek t aragja, de a személyragos névszók nagyrészt tárgyrag nélkül is állhatnak, p.kihajtom a libám a rétre. A birtokos esetnek v. genitivusnak volt valaha nragja, de ennek ma már csak aszemélynévmásokban van nyoma (te-n fiad, ö-n magastb.), különben vagy rag nélkül használjuk a birtokos jelzőt, v. pedig ahatározói nek-et alkalmazzuk a birtokos jelző mellett. A többinévrag mind határozó rag. 1. Helyhatározó ragok: ben, ből, be (abél főnév származékai), n, ról, ra (az utóbbi kettő a rajt adverbiummal rokon),nál, től, hoz, nek (falnak menni), vá, vé (világgá menni), úl, ül (hátul,belül), ig, tt (Győrött, alatt), nott, nól, ni (a palócoknál s székelyeknél); abírónott voltam, bórónól jövök, bíróni megyek). 2. Időhatározó ragok: kor ésszer. 3. Körülményhatározó ragok: ént v. int (szerint, részint, régebbennagyobb divat volt), ként, nként (ez utóbbi régente nkéd), kép, vel, stul, lag,lan (egészlen, holtomiglan), ért. II. A birtokos személyragok jellemzik azural-altáji nyelveket az indogermán nyelvekkel szemben. A magyarbanmegkülönböztetünk: 1. egy birtokot s egy birtokost kifejező alakokat: ruhá-m,ruhá-d, ruhá-ja; 2. egy birtokot s több birtokost: ruhá-nk, ruhá-tok, ruhá-jik,apjik, lovik); 3. több birtokot s egy birtokost: ruhá-i-m, ruhái-i-d, ruhá-i;4. több birtokot s több birtokost: ruhá-i-nk, ruhá-i-tok, ruhá-i-k.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Kapcsolódás
Magyar
Angol
Német