Ragusa

1. (Dubrovnik), Dalmáciában az ugyanily nevü kerületikapitányság és kat. püspökség székhelye, a San Sergio lejtőjénél és lábánál,(1890) 7143, mint község 11 177 lak., selyemáru-, bőr- és likőr- meg kitünőolajkészítéssel; Hercegovinába irányuló tranzito-kereskedéssel; hajósiskolával.A város szélén levő kikötő Porto-Cosson nagyon kicsiny és azért a nagyobb hajóka 9 km.-nyire fekvő gravosai kikötőben állapodnak meg. Legszélsebb (10-12 m.)és leghosszabb utcája a Stradone v. Corso. A tiszta külsejü és a velenceiépítkezésre emlékeztető város legérdekesebb épületei: a székesegyház, értékestemplomi kincsekkel; a Palazzo comunale; a rektori palota (1338-1424) velenceiízlésü épület, román ízlésü oszlopokkal; az Onofrio di Cava és Giovanni Orsinitervei szerint készített előcsarnokkal; jezsuita, dominikánus és franciskánuskolostorok; 1 franciskánus templom R.-t magas falak veszik körül számostoronnyal, aminők a Torre di Menze (1462). E falakon kivül erősségek(San-Lorenzo), Revellino, Margherita, Imperial, ezelőtt Napoleon és Lacroma aközeli ugyanily nevü szigeten) és védik. Külvárosai: Pille és Ploce. R.-t aVII. sz.-ban epidaurumi menekültek alapították, midőn ezt a szlávok feldúlták.1204-ig a bizánci birodalomhoz tartozott, ekkor velencei felsőség alá vetettemagát; 1358. pedig Nagy Lajos fenhatóságát ismerte el. A Balkán-félszigetbelsejével folytatott kereskedés gazdaggá tette és igy képessé lett a XIV. ésXV. sz.-ban vétel útján megszerezni a Narenta és a Cattarói-öböl közt fekvőterületet. A török hatalom terjeszkedése következtében 1440-től kezdve ennekadófizetőjévé lett, de egyébként önállóságát és arisztrokratikus köztársaságialkotmányát megtartotta. Az Afrika körül vezető tengeri út fölfedezése és az1667-iki nagy földrengés kereskedelmét és gazdagságát csaknem egészen tönkretette. 1806. I. Napoleon megszállotta és Marmont-t tette kormányzójává,felruházván őt a R.-i hercegi címmel. 1811. az újonnan alapított illiriaikirályságba olvasztatott be, amellyel együtt 1814-ben Ausztriához került. V. ö.Engel, Gesch. d. Freistaates R. (Bécs 1807); Vojnovics, Történelmi vezetőR.-ban (szláv nyelven 1893). Gelcich, Dello sviluppo civile di R. (Ragusa(1884); Gelcich és Thallóczy, Diplomatarium Ragusanum. R. és Magyarországösszeköttetéseinek oklevéltára. Összeállította Gelcich József. Bevezetéssel ésjegyzetekkel ellátta Thallóczy Lajos (Budapest 1887).

2. R., város Siracusa olasz sziciliai tartományban, 8km.-nyire Modicától, az Erminio mély völgyében, vasút mellett; két községbőláll; ezek: R. superiore (24 341 lak.) és R. inferiore (6380 lak.),pamutfonással, szövéssel; olaj-, bor-, sajtkereskedéssel; a közeli sziklákbanszámos barlanggal; kapucinuskolostorral, templommal, amelyben szép orgona van.

Forrás: Pallas Nagylexikon