Rák

(Astacus L.), a tizlábu rákok alrendjében a hosszufarkuak csoportjának Astacidae családjába tartozó nem, melynek képviselőikizárólag édesviziek. A közönséges folyami rák (Ast. fiuviatilis L.) 15 cm.hosszu 120-140 gr. nehéz; zöldes-barna. Csaknem egész Európában otthonos;folyókban, patakokban és tavakban él. Leginkább a meredek partokat szereti sitt nappal a gyökerek között és lyukakban tartózkodik. Döggel, csigákkal,férgekkel és rovarlárvákkal táplálkozik, s ezek után éjjel jár. Télen nemhagyja el vackát. Juniusban vedlik; levetett bőrét megeszi; új páncéljánakmegkeményedését rejtett helyen várja be. Októberben párosodik s a nőstényezután elvonul s biztos helyen addig marad, mig 200-400, kezdetbenkékes-fekete, majd piros és sárga petéje megérik. A 15 mm. hosszu fiatalokmájusban bujnak elő és az 5-6-ik évben ivarérettek lesznek. A 100 g.-nálnehezebb példányok 20 évnél idősebbek. Gyomrában az u. n. rákszem képződik (l.o.), amely a vedlés után emésztés alá kerül s a páncél keményítésére szolgál. Akereskedésben értékesítik s igen keresett. A kisebb folyókban élők húsaízletesebb, mint a nagy folyókban vagy tavakban élőké, de nehezen emészthető.Főzés alkalmával megpirul s ennek oka a kék festék elenyészése. Másik faj akarcsu ollós rák (Ast. leptodactylus E.), amelynek ollói keskenyebbek; húsa nemoly ízletes. Ez most kezd hazánkban elterjedni s az előbbit mindenüttkiszorítja ősi lakhelyéről. A kövi rák (Ast. saxatilis), az előbbenieknél jóvalkisebb; a hegyi patakocskákat lakja.

Rák (carcinoma, cancer) az orvostanban, a bőr és nyákhártyahámsejtjeinek burjánzása által jellemzett, a kötőszövetbe és mélyebben fekvőszövetekbe terjedő, tehát szövetroncsoló, rosszindulatu daganat (l.Húsdaganat), mely másodlagosan a vér, de főleg a nyirokerek (l. o.) útján azegész szervezetben elterjedhet s magára hagyatva rákos kachexia (l. o.)kifejlődése után halálhoz vezet. A rák kedvelt helye férfiaknál az alsó ajk,nőnél az emlő és a méh. Gyakran található továbbá a gyomorban (l. Gyomorrák), vastag-és végbélben, nyelvben (l. Nyelv betegségei), gégében (l. Gégebetegségek) stb.A rák külső megjelenési alakja igen változó. Egyes szervekben, p. ahúgyhólyagban (l. o.) majd mindig boholy- (a penisen gyakran polip-) v.karfiolszerü, széles alappal az anyaszövettel összefüggő és utóbbit infiltráljaa szöveteket s további fejlődésében kemény, néha emberfejnyi gócokat alkot. Haközel fekszik a felszinhez, könnyen szétesik és rendetlen alaku, felhányt szélüés erősen sarjadzó, bűzös, rákos fekélyt alkot. A bőrrák ama félesége, melygyorsan kifekélyesedik és a mélybe való terjedés nélkül felületesen kúsziktovább, ulcus rodensnek neveztetik. De a szövetek mélyében fekvő nagyobb gócokis elégtelen táplálás folytán gyakran szétesnek, egyes sejttömegek a nyirok- ésvéráram útján egyéb szervekbe vitetnek az elsődleges gócnál gyakranaránytalanul nagyobb rákos gócok képzéséhez vezetnek. E másodlagos áttételek(l. Metasztázis) leggyakrabban s leggyorsabban a nyirokerek útján az elsődlegesrákgóccal öszefüggő nyirokcsomókban lépnek föl; igy alsó ajkráknál az állalatti nyirokcsomókban, emlőráknál a hónalji nyirokcsomókban stb. E mellett agyomorrák leggyakrabban a májban (l. Májbetegségek), az emlőrák hosszabbfennállás után, kínzó övszerü mellkasfájdalmak jelentkezése közben a csontokbanalkot áttételeket. A rákot alkotó hámsejtek alakja, elfajulása, továbbá akötőszöveti váz (stroma) és a hámfészkek (ráknedv, ráktej) viszonylagosmennyisége szerint különféle rákalakok különböztethetők meg. A rák valódi okaismeretlen. Oki vagyis prediszponáló momentum gyanánt az egy helyre ható tartósnyomást és ingert emlegetik, minő a pipacsutora állandó nyomása az alsó ajkra,a bélsár, nagyobb nyomása a bél áthajló redőire és a koromnak a kéményseprőkbereborékjára ható huzamosabb ingere. A magasabb kor különösen hajlamos arákra, bár gyermekeknél is előfordul. Bizonyosnak veszik a rák öröklékenységét;a ragályosságát megcáfolja a tapasztalat. Újabban sikerült ugyan a rákot fehérpatkányok bőrébe átültetni, de ez nem bizonyítja az emberre való átvitelt. Arák infekciozus elméletét szem előtt tartva, a kórokozó mikroorganizmus utánugy a szkizomiceták (baktériumok) mint a protozoák és blasztomiceták világábankutattak; kiderült azonban, hogy a rákparazitáknak tartott mindenféle sejtzárlatvalószinüleg nem egyéb, mint magának a ráksejtnek elfajulási produktuma. A ráktünetcsoportja között első sorban a fájdalom említendő; ez lehet húzó, nyilaló,égető, egyszerre beálló, majd pedig alábbhagyó s a környezetre ható nyomástólfügg. Majd megdagadnak a szomszédos nyirokcsomók, mi a rákos góc szétesésének ajele. A beteg mindinkább gyengül, étvágya csökken, bőre szürkés-piszkoshalványsárga lesz s általános kimerülés, rákos kachexia között beáll a halál. Arák kezelése helyi és általános lehet. A számos helybelileg alkalmazottgyógyszer között a jódecsetelés inkább csak diagnosztikus értékü. Az edzőszerek fájdalmasak és hasztalanok; ha az egyedül célhoz vezet iperativ kiirtásbármely okból kivihetetlen, ugy a beteg fájdalmainak csökkentése, a vérzésekcsillapítása, a seb tisztán tartása és az erősítő diéta a legfontosabb teendő.Általános szerek közül az arzént és a kondurangot dicsérik. Kiindulva amatapasztalatból, hogy az orbáncban megbetegedő rákos betegek állapota javul arákos gócai visszafejlődnek, az orbánccal inficiált juhok s egyéb állattoksavójával kisérelték meg a rák gyógyítását, de kevés eredménnyel.

Rák a kertészetben, a gyümölcsfák, különösen az almafa ágaintalálható laza, főleg faparenchima-szövetből álló szabálytalan daganat, melyfagysérülés beforrasztása alkalmával keletkezik. E daganatok néha oly erőskifejlődést mutatnak, hogy átmérőjük az őket viselő ág átmérőjétkétszeresen-háromszorosan fölülmulja. Megkülönböztetünk zárt vagy gumós ésnyilt vagy rózsás rákot, az előbbinél a sebhely egészen zárt, az utóbbinálpedig a forradásos szövet által tányéralakban van körülvéve. A rák rendesen atavaszi fagyok következménye s akkor támad, ha a megelőző meleg napokra, melyeka kambiumot nagy tevékenységre sarkalták, a hőmérséklet erősen lehűl s az ágat,főleg a rügyeknél, valamely ponton a farészig elfagyasztja. A szőllőn is,különösen hazai homoki szőllőinkben, igen gyakori a rák s itt a betegségettaplósodásnak nevezik. Az európai szőllőfajtáknál a rák leggyakrabban a talajfelszinének közelében, leginkább a venyigék tövén jelentkezik, mig az amerikaifajoknál nagyobb magasságban is észlelhető. A fagy okozta rákdaganatokonsokszor a Nectria ditissima Tul. nevü gomba mutatkozik, melyet magában a rákelőidézésében is részesnek tartottak. Mivel a rák főleg ott tesz károkat, ahola talaj nedves, ajánlatos az ilyen helyeket alagcsövezni; a már képződött bajtlokálisan az által gyógyítják, hogy a rákot az ágról egészen az egészséges fáiglemetszik s utána a sebet tehénganéj, agyag és némi fahamuból készült tapasszalbekenik. Némely növénynél másnemü bántalmakat is ráknak neveznek, l. Herefélékés Kender.

R. (Cancer), a csillagászatban az állatöv negyedik jegye (a), mely jelenleg az equinokciumo hátrálása miatt azIkrek csillagképébe esik. Benne éri el a Nap legnagyobb magasságát az equatorfelett, mire némi megállapodás után ismét délnek fordul. Ezért a Rákközéppontján átmenő parallelt a nyári szoliticium vagy nyári napforduló(térítő, trópus) körének szokás nevezni. A Rák egyszersmind 7^h 30^més 9^h 20^m rektaszcenzió és 7° és 34° északi deklinációközött fekvő csillagkép, mintegy 46 szabad szemmel látható csillaggal, melyekazonban 4-edrendnél nem fényesebbek. A két feltünőbb észak-déli iránybanelhelyezett csillag (a két Kis Szamár) között áll a Praesepe, a jászol, szabadszemmel is látható csillaghalmaz. A Rák egy hármas csillaga, zCancri, mozgási viszonyai folytán vált nevezetessé.

Forrás: Pallas Nagylexikon