Ramberg

Ármin, báró, lovassági tábornok, szül. Bécsben 1820 nov.24.; fia az 1855. Bécsben elhunyt R. György altábornagynak, ki mint a MáriaTerézia-rend lovagja osztrák bárói rangot nyert. R. 1841. mint hadapród a 6.dragonyos ezredben kezdte katonai pályáját s fokozatosan emelkedve 1874.altábornaggyá s 1881 okt. 31. lovassági tábornokká neveztetett ki. Philippovicsbáró táborszernagy nyugdíjazása után pedig Horvátország, Szlavonia ésDalmátország főhadparancsnokságával bizták meg. 1849. Magyarországban harcolt ahonvédsereg ellen; érdemeiért a katonatiszti hadi érdemkeresztet kapta. 1866jun. 28. a skalitzi ütközetben vett részt, mely napon a porosz «kék» dragonyosezredet majdnem megsemmisített. A königgrätzi csatában a V. vértesezredetvezényelte. 1866 után tevékeny részt vett az Edelsheim-Gyulai báró általmegkezdett nagy lovassági reformokban s az e téren kifejtett eredményesműködése jutalmául a Lipótrend nagykeresztjével tüntették ki. Miután Pozsonybanműködött hosszabb ideig mint hadparancsnok, 1883 szept. az akkori horvát zavarságokidején a király biztos minőségében Zágrábba küldötte, hol a közrendethelyreállította. 1889. betegség miatt saját kérelmére szabadságolták.

Forrás: Pallas Nagylexikon