Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Ranke... ----

Magyar Magyar Német Német
Ranke... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Ranke

1. Ernő, német evang. teologus, szül. Wiehében (Türingia)1814 szept. 10., megh. Marburgban 1888 jul. 30. Tanult Lipcsében, Berlinben ésBonnban. Buchau lelkész lett 1840., majd 1850. marburgi teologiai tanár. Mintkonzisztoriumi tanácsos nagy befolyással volt egyháza ügyeire. Művei: Daskirchliche Perikopensystem aus den ältesten Urkunden der Römischen Liturgie(Berlin 1847); Das Buch Tobias, metrisch üversetzt (Bayreuth 1847); KritischeZusammenstellung der... neunen Perikopenkreise (Gotha 1859); Specimen codicisNovi Testamenti Fuldensis (Marburg 1860). Kiadott több régi bibliai fordítást,énekes könyvet. Irt költeményeket is: Gedichte (Erlangen 1848); Zuruf an dasdeutsche Volk (1849); Carmina academica (Marburg 1866); Lieder aus grossen Zeiten(1870, 2. kiad. 1875); Horae Lyricae (Bécs 1874); Die Schlacht im TeutoburgerWald (Marburg 1876), Rhythmica (Bécs 1881); De Laude Nivis (Marburg 1886).

2. R. János, német fiziologus és antropologus, szül.Thurnauban (Oberfranken) 1836 aug. 23-án. Münchenben, Tübingában, Berlinben,Párisban tanult, 1863. a fiziologia magántanára lett Müchenben, 1869. ugyan eszak rendkivüli és 1886. az antropologia rendes tanára lett. Egyszersmind azállami prehisztorikus-antropologia gyüjteménynek is felügyelője. Művei: Tetanus(Lipcse 1865, 2 köt. 1871); Grundzünge der Physiologie (u. o. 1868. 4-ik kiad.1881, magyarra fordította Purjesz Zsigmond 1875); Die Ernährung des Menschen(München 1876); Das Blut (u. o. 1878); Beiträge zur physischen Anthropologie d.Bayern (u. o. 1883); Der Mensch (Lipcse 1887, 2 kötet). Szerkeszti a következőlapokat: Archiv für Antropologie, Die Beiträge zur Anthropologie undUrgeschichte Bayers, Korrespondenzblatt (a német antropologiai társulat lapja).

3. R. Lipót, német történetiró, szül. Wiehében (Türingia)1795 dec. 21., megh. Berlinben 1886 máj. 23. Schulpfortábn avattatott be aklasszikus-humanizmus szellemébe. Onnan a lipcsei egyetemre ment, holnyelvészeti, egyháztörténeti és teologiai tanulmányainak szentelte egészidejét, keveset érdeklődvén aktuális és politikai kérdések iránt és mégkevesebbet az akkoriban fellendülő Burschenschaft-élettel. A tanári oklevélmegszerzése után Odera melletti Frankfurtba, az ottani gimnáziumhoz került, hol1825-27. mint a történelem tanára működött. Csak itt ébresztették fel benneNiebuhr ókori felolvasásai a történeti kritikai szellemet, melynek azutánlegbuzgóbb előharcosa és rendszeresítője lett. Miután az ókori történeirókjavát végig tanulmányozta, a középkor és újkor átmeneti idejére fordítá figyelmétés ebbeli buvárlatainak eredményét s következő munkában foglalta össze:Geschichten romanischer u. germanischer Völker, v. 1494-1514 (berlin 1824, 3.kiad. 1885). 1827. jelent meg második műve: Fürsten und Völker von Süd-Europaim XVI. und. XVII. Jahrhundert (Berlin, a 4. kiad. 1877-ben ily c. alatt jelentmeg: Die Osmanen und die spanische Monarchie im XVI. u. XVII. Jahrhundert),melyben különösen az élesszemü velencei követek jelentéseit értékesítette, aKelet és Nyugat közötti ezredéves ellentétet vázolta és a spanyol és törökvilágminárkia nagyságának és hanyatlásának okait tüntette fel plasztikusvilágossággal. Ezután szabadságot kért, hogy a külföldi levéltárakbanböngészhessen és először is Bécsbe ment, hol Metternich engedelmével a velenceilevéltárnak ott őrzött aktáit tanulmányozta és azonfelül Gentz kalauzolásamellett a nagy politika és különösen a keleti kérdés titkaiba hatolt. UgyancsakBécsben ismerkedett meg Vuk Stepanovics szerb tudóssal, ki annyira fel tudtakelteni R. érdeklődését a szerb nemzett küzdelmei iránt, hogy ez a következőmunkát irta: Die serbische Revolution (Hamburg 1828, utóbb folytatássalmegtodlva e cím alatt: Serbien und die Türkei im XIX. Jahrhundert, 1879;magyarra fordította Nihályffy Gyula, Becskerek 1890). Bécsből Velencébe ésRómába ment, mindenütt átkutatván a levéltárnak rejtekeit és csak 1831. tértvissza berlini tanszékére. Időközben a Don Carlos (1827), Die Verschwörunggegen Venedig 1618. (Berlin 1831, újabban e cím alatt: Zur venetianischenGeschichte 1878) címü munkáiban értékesítette olasz kutatásainak gyümölcsét,sőt egyetemi felolvasásaiban az olasz költészetet is méltatta (Berlin 1837).Berlinben keletkezett azután: Die römischen Päpste, ihre Kirche und ihr Staatim XVI. u. XVII. Hahrhundert címü nagy munkája (3 kötet, 1834-37; a IX. kiadásily cím alatt jelent meg: Die römischen Päpste in den letzten vierJahrhunderten, 3. kötet, újabban a jegyzetek elhagyásával egykötetes kiadás isjelent meg; magyarra fordították Lehr Albert és Acsády Ignác, Budapest, akadémia).Ebben a munkában R. - buzgó protestáns hivő létére - a pápák világhistóriaijelentőségéről eddig soha sem tapasztalt olimpusi objektivitással elmélkedett.Még e munka megirása közben vegyült a politikai közdelembe, amidőn Savignytársaságában a Historisch-politische Zeitschrift szerkesztésére vállalkozott,melyben a juliusi forradalom hatásának ellensúlyozására, s a porosz konzervativkormány érdekében történeti alapon szembe szállott a forradalmi eszmékkel. Dehiggadt és tárgyilagos vállalkozása nem tette a várt hatást: a reakció embereiő benne is liberálist láttak, mig a szabad Németország közvéleményeszolgalelküséggel vádolta. Kijózanodva csalódásából, ott hagyta tehát apolitikai arénát, visszatért könyvei mellé és ezentúl kizárólag tanári hivatásánakélt. Fő erejét nem annyira előadásaira fektette (amugy sem lévén szónokitehetséggel megáldva), mint inkább a történeti szemináriumra, ahol a kútfőkkritikai egybevetésébe és megbeszélésébe vezette be tanítványait, kik közülWaitz, Sybel, Dümmler, Giesebrecht, Duncker, Schmidt Ad., Nitzch, Jaffé,Dönniges, Maurenbrecher, Roscher, Roepell, Dove és más jelesek a mesterrendszerét elsajátították és a következő nemzedékre tova származtatták. Újabb,német levéltárakban végzett levéltári kutatás alapján irta Zeitalter derReformation c. művét (6 köt., Berlin 1839-47, 6. kiad. 1880-81), melyetkülönösen a hitbuzgó német protestáns irodalom szemefényének tekintenek; ezt aNeun Bücher preussischer Geschichte követte (3 köt., u. o. 1847-48), mely címetkésőbb a Zwölf Bücher preussischer Geschichte-vel felcserélte. (5 köt.,1878-79). Azután a francia és angol történet megirására adta magát, mint amakét nemzet históriájára, melyek Európa kulturális és politikai haladásánakvezetői valának. E két munka a Französische Geschichte, vornehmlich im XVI. u.XVII. Jahrhundert (5 köt., Stuttgart 1852-61, több kiadásban) és az EnglischeGeschichte im XVI. u. XVII. Jahrhundert (6 köt., Berlin és Lipcse 1859-67),melyből szintén több kiadás került a könyvpiacra. Amaz megnyitotta előtte afrancia akadémia kapuit, emezzel pedig az angol közönség szemében oly nagytekintélyre emelkedett, hogy még a parlamentben is hivatkoztak R. művére, nohaMacazlyatól még sem tudta elvitetni a babért. E világra szóló és számos nyelvrelefordított munkák megjelenése óta a történetirók céhében a legelső sorbanfoglalt állást: fejedelmek, különösen a porosz királyok, a legnagyobbkitüntetésekkel és a legritkább rendjelekkel halmozták el, nemesi rangraemelték és udvari hisztoriografussá tették; német és külföldi akadémiák pedigtagjuká választották (igy 1858. a magyar akadémia is). Szavára hajolván,megindították a Jahrbücher der deutschen Geschichte, a Geschichte derWissenschaften in Deutschland és az Allg. Deutsche Biographie c. nagy szabásuvállalatokat. A mester különben maga is új munkákkal gazdagította a tudományosirodalmat. Sorra következtek: Zur deutschen Geschichte, vom Religionsfriedenbis zum 30-jähtigen Krieg (Lipcse 1868, 3. kiad. 1888); GeschichteWallensteeins (u. o. 1869, 4. kiad. 1880); Der Ursprung des siebenjährigenKrieges (u. o. 1871); Die deutschen Mächte u. der Fürstenbund. Deutsche Gesch.v. 1780-90 (2 kött. 1872, 2. kiad. 1875); Abhandlungen und Versuche (u. o.1872, 2. kiad. 1877, új sorozat, kiadják Dove és Wiedemann [titkára], u. o.1888); Ursprung der Revolutiondkriege 1790 und 1792 (u. o. 1875, 2. kiad.1879); Aus dem Briefwechsel Friedrich Wilhelms IV. mit Bunsen (u. o. 1873, 2.kiad. 1874); Denkwürdigkeiten des Staatskanzlers Fürsten v. Hardenberg (5 köt.1876-77); Zur Geschichte von Österreich und Preussen zwischen denFriedensschlüssen zu Aachen und Hubertusburg 81875); Historish-biographischeStudien (1878); Friedrich de Grosse; Friedrich Wilhelm IV. Zwei Biographien(1878); Zur Geschichte Deutschlands und Frankreichs im XIX. Jahrhundert, kiadtaDove (1887). Ez utóbbiak többnyire régibb dolgozatokat tartalmaznak. Összesmunkáiból 1867. indult meg az első teljes kiadás, mely 54 kötetre terjedett.Utolsó munkája, a Weltgeschichte (Lipcse 1880-88, összesen Dove, Wiedemann ésWinter által R. régibb felolvasásai nyomán kiegészített és sajtó alá rendezettkét utolsó kötettel együtt 9 köt.). Régóta táplálta hatalmas elméje az embernem történelmi fejlődésének megirását univerzális szempontból, a részletekelhagyásával, a fontos mozzanatok kidomborításával. Nem egyformán sikerült enagy munka, mert több helyt nem támaszkodhatott saját tanulmányaira; a keletiőskor terén tett kutatás új eredményeit, kivált ha ezek a bibliávalellenmondást tüntettek fel, buzgó keresztény létére nem vette tekintetbe;azonfelül pedig az aggkor hatása alatt aránytalanul dolgozta fel az anyagot. Demég hiányai mellett is egyike ez a legfontosabb kisérleteknek. AZ utolsó (IX.)kötet azon felolvasásokat öleli fel, melyekről R. II. Miksa bajor királynakkülön kurzust tartott: Über die Epochen der neueren Geschichte. 1896szülővárosában emlékszobrot állítottak neki.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is