Ráolvasás

az igézés ama neme, mely formaszerü varázsigék, vagyisbűbájoló imádságok elmondásában áll és ezekkel akar valami gyógyítandó bajtorvosolni, fenyegetőt elhárítani, vagy akármi másféle csodás hatást előidézni;tehát a bűvölés (l. o.), varázslás tágabb fogalomkörébe tartozó babonáscselekedet, mely a szó hatalmába vetett hiten alapul. De rendesen egyébvarázsló vagy bűbájoló cselekedetek is kisérik, mint már az iralás szómagyarázatánál említettük. A R. többnyire a javasok (l. o.) mestersége, kiket amagyar alföldön seppegőknek is hivnak (ugyanigy a német és finn babonában is),minthogy R.-aikat rendesen seppegő, vagyis suttogó hangon mondják el; akár mertigy hatásosabbaknak vélik, akár mivel nem akarják, hogy varázsigéiket mások iseltanulják tőlük. A betegségek elleni R.-ok, melyek a leggyakoriabbak,többnyire abból a babonás hiedelemből indulnak ki, hogy a betegséget valamely atestben lakó gonosz démon okozza, melyet a R. által ki lehet űzni. De amint abeteg testből ki, épp ugy az egészségesbe be is lehet varázsolni a bajt, amiértis a R.-nak oly fajtái is gyakoriak, amelyekkel valakire át lehet a bajthárítani. Vannak továbbá egyéb, p. tolvajt megkötő, elveszett vagy ellopotttárgyat megszerző, fegyvert edző, láthatatlanná tevő, kincset fellelni segítő,a jószágot (ingót és ingatlant) gyarapító vagy rontó stb. R.-ok; főképen pediga szerelmi varázslás szolgálatában állók, amelyek szintén több csoportbaoszthatók a szerint, amint szerelemkeltés, hárítás vagy áthárítás, megtartásstb. a céljuk. Sok R.-nak közös vonása a homeopatikus alapelv (similiasimilibus), amely benne kifejeződik. Igen sokban pedig valami kis mitoszróltörténik említés, mely összefüggésben áll a varázslás céljával s mintegy amagyarázata annak, miért fordul az igéző éppen az illető és nem más felsőbb lényheza kérdéses esetben. A R.-ok ősrégi volta mellett számos ókori följegyzés istanuskodik, minőkből igen takaros kis gyüjtemény olvasható Heim RikárdIncantomenta Magica Graeca Latina c. munkácskájában (Lipcse, Teubner 1892).Magyar R.-okról az Igézés alatt idézetteken kivül v. ö. még Ipolyi, Magyarmyth. 396. s köv. old. Számos magyar R.-t találhatni a Nyelvőr és azEthnographia köteteiben, valamint Kálmány Lajos népköltési gyüjteményeiben(Koszoruk és Szeged népe). Scherer, Altdeutsche Segen (1885); Weinhold,Altdeutsche Verwünschungsformeln (1895); magyar emlékekről: Szilágyi Áron(Magyar Nyelvőr II., 1873, 308. old.); Heinrich Gusztáv, A merseburgi R.-ok(Philologiai Közlöny IX., 1885, 371. old.).

Forrás: Pallas Nagylexikon