Recke

a régi német költészetben a. m. száműzött, idegenben élőlovag, azután általában a. m. vitéz, harcos lovag. A szó legrégibb alakjawreckeo a. m. menekült, kóbor ember (v. ö. gót vrikan, üldözni). Az újabbirodalmi nyelvbe Wieland hozta be.

Forrás: Pallas Nagylexikon