Reedukáció

(lat. ?javító nevelés?): a gyermek fejlődésében, személyiségében, viselkedésében tapasztalható torzulások, zavarok, deviáns elemek kiküszöbölésének a bánásmód egészét érintő kísérlete. Ált. igényli a fiatal kiemelését szokásos környezetéből. Történhet speciális isk.-kban, súlyosabb esetekben hetes v. bentlakásos int.-ben, fiatalkorúak börtönében, ahol a nevelők a fiatalkorút érő hatások egészét kontrollálni tudják. Célja a gyermek szociabilitásának, beilleszkedési, sikeres életvezetési esélyeinek növelése. A reedukáció filozófiájában és gyakorlatában a nevelés más területein is lezajlott változásoknak megfelelően a korábbi büntető jelleg egyre inkább háttérbe szorul, és a terápiás szemlélet kerül előtérbe. A reedukáció gyakorlatát, eredményességét állandó viták övezik. Irodalmi adatok szerint a magatartási zavarok egy része spontán megszűnik, függetlenül az alkalmazott ped.-i eszközöktől. Más esetekben a deviáns életmód elháríthatatlannak látszik. A reedukáció esélyei annál jobbak, minél hamarabb kezdődik. A károsító környezetben az életkor előrehaladtával egyre több károsító inger éri a gyereket, létrejönnek a személyiségtorzulások, a már negatív viselkedésből eredő másodlagos defektusok. A gyerek környezetből való kiemelésének azonban gátat szabhat életkora, ti. kisgyermekkorban a családtól való elszakítás ? leszámítva a szélsőségesen károsító környezetet ? ártalomokozó. Gáti a következő változatokat különbözteti meg:

1. Helyettesítő nev. Lényege, hogy a hiányzó azonosulási modell miatt dezorientált v. nem megfelelő irányban fejlődő gyermek számára értékes, etikus modellt igyekszik nyújtani. Kisgyermeknél ilyenkor a nevelő az apa v. anya szerepét veszi át, idősebbeknél a pozitív ideálképzést kísérli meg. Ebben a modellben a ped. és a gyermek kapcsolatainak minősége, érzelmi tartalma a döntő. Nehézsége a nevelő számára, hogy értelmileg kell érzelmi feladatra hangolódnia.

2. Pótló nev. Közelebb áll az isk.-i okt.-i-nev.-i feladathoz. Célja az elmaradt tréning pótlása, hiányzó készségek, viselkedési minták, ismeretek elsajátíttatása. Elsősorban értelmi úton történik, de feltétele a növendék megnyerése.

3. Korrigáló nev. Akkor válhat szükségessé, ha a hibás nevelődés feltételei már fennállnak és a gyermek viselkedésében prekriminális jegyek, ideges, neurotikus tünetek tapasztalhatók. A cél, hogy ne csak az idézett tünetek, hanem azok alapjai is megváltozzanak. Altípusai az átkondicionálás és az átnev. Az átkondicionálás felületesebb, elsősorban a magatartási jegyek, szokások megváltoztatására irányul. Erre akkor van lehetőség, ha mélyebb károsodás még nem tapasztalható. Az átkondicionálás módszere az ingerek, benyomások és a reagálás együttes megváltoztatása új környezeti feltételek, valamint motivációs eszközök, tiltások és megerősítések alkalmazásával. Átnev.-re akkor van szükség, amikor az ártalmas környezeti feltételek hatása már interiorizálódott (nteriorizáció) és a káros reagálási módok megszilárdultak. A pszichoterápiá val rokon, minthogy megvalósulásának feltétele az egész személyiség átstrukturálása. Alapvető módszere a katartikus módszer. Többnyire bűnöző viselkedés esetén alkalmazzák. Széles körű tapasztalatok szerint tömegesen nehéz eredményt elérni, egyéni esetekben azonban igen. A nev. és átnev. eszközrendszere megegyezik: a növendék életének globális befolyásolásáról van szó. Elsősorban bentlakásos intézményekben van rá lehetőség. Az átnev. megkísérlésekor különösen fontos a nevelő személye. Nemzetközi tapasztalatok szerint reedukáció sikerességét sokféle tényező befolyásolja. Így például jobb eredményeket értek el azok az intézmények, ahol nagy hangsúlyt helyeztek a közös munkára és szigorú követelményeket állítottak a tanulásban, mint azok, amelyek a viselkedéskorrekcióra helyezték a hangsúlyt. A reedukáció hatékonyságát növeli, ha a korrekciós lehetőségek egymást követő szekvenciái állnak rendelkezésre az isk.-i oszt.-on belüli szankcióktól a reedukációra szoruló tanulók isk.-n belüli v. teljes áthelyezéséig.

Vajda Zsuzsanna