Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
reformáció reformation...

Magyar Magyar Német Német
Reformáció... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Reformáció

szórul szóra visszaalakítást, újítást, javítást, azegyházi élet körében pedig a XVI. sz. ama nagy mozgalmát jelenti, melynekeredménye az evangélikus és református egyházak s általában a protestantizmus(l. o.) létrejötte volt. Egyike ez azon világtörténelmi eseményeknek, melyeknekhatása az újabbkori műveltség minden ágában kisebb-nagyobb mértékbenfelismerhető, s melyek nemcsak az egyházi, de a politikai élet körében isjelentékeny változásokat idéztek elő. Már jóval előbb sok jel mutatott arra,hogy az emberiség új korszak felé közeledik; s nagy tévedés is volna a R.-t csupánegy ember művének tekinteni, hanem igenis mint többféle jelentékeny tényezőkeredményét. Ily tényezők voltak a könyvnyomtatás feltalálása, a világnézletnek,a tengerentúli felfedezések folytán történt szélesbülése, különösen pedig atudományoknak és művészeteknek a XV. sz.-ban újra éledése; továbbá a XV.sz.-ban tartott konstanzi és baseli egyetemes zsinatok, melyeken a kat. egyházfőpapjainak és hittudósainak jelentékeny része az egyháznak fejében éstagjaiban való reformálását erélyesen sürgette; a Wiklef és Husz általhirdetett vallásjavítási tanok éppen igen sokat tettek a vallásos alapeszmékátalakítására. A XVI. sz.-beli R. ama magában véve jelentéktelen eseménnyelkezdődik, hogy Luther Márton a bűnbocsátó levelek árulásánál elkövetettvisszaélések ellen a vittenbergai vártemplom ajtaján (1517 okt. 31.)kiragasztott 95 tételben kikelt és az ellentételekben foglalt hittaniigazságoknak bárkivel szemben megvédelmezésére késznek nyilatkozott. Ezentételek hire rövid idő alatt egész Németországot befutotta. A kor egyiklegkiválóbb tudósa Melanchton (l. o.) által támogattatva, Bölcs Frigyes (l. o.)szász választófejedelem által védelmeztetve, a német nép rajongó tiszteletétőlövezve, egyre több-több befolyásos hivet nyert a R. ügyének, megnyerte különösena nemesség nagy részét s ennek élén Sickingen grófot, Schaumburgot és Huttent(l. o.).

A császár, Miksa, még ha akarta volna is, alig fojthattavolna el ezen mozgalmat, de nem is akarta, sőt egy ízben magas is forgatta afejében azt a gondolatot, hogy kikiáltatja magát a német egyház fejéül. UtódaV. Károly, távolról sem rokonszenvezett a Luther által támasztott szabad irányumozgalommal; de a német nemzet jelentékeny részének Luther iránti ragaszkodásamiatt sem akadályozhatta meg a R. terjedését, annyival kevésbé, mert nemszerette élére állítani a dolgokat s házának, politikájának érdekeit nem akartaveszélyeztetni a katolicizmus miatt. L. Németország (XII. köt. 65-66. old.).Néhol már ekkor erőszakos eszközökkel akarták útját állni a R.-nak, p.Németalföldön a lutheri tanok vallásáért két szerzetest megégettek (1523);Bécsben, Münchenben, Kölnben s másutt egyeseket máglyára vetettek vagylefejeztettek; de az ily üldözések inkább élesztették, hogysem lohasztottákvolna a R. tüzét. Már a huszas évek első felében vagy az egész lakosság, vagylegalább annak többsége befogadta a R.-t Pomerániában, Livoniában, Sziléziában,Poroszországban (ez utóbbi tartományban az ezt kormányzó német lovagrend voltnagymesterének, Brandenburgi Albertnek példájára és ösztönzésére),Mecklenburgban, Hessenben s a szász választó-fejedelemségben; valamint abirodalmi szabad városok egy része is, mint Nürnberg, Augsburg, Majna mellettiFrankfurt, Strassburg szakított a régi egyházzal. - A déli városok, hol főképBucer, Capito, Hedio és Fagius buzgólkodtak az irány mellett, az úrvacsoraitanban és az istenitisztelet berendezésében inkább a német-svájci R.-hozhajoltak, melynek megindítója és fő vezetője a baseli és bécsi egyetemekenképzett humanisztikus müveltségü, de a szentirásban is nem kevéssé jártasZwingli Ulrik (l. o.) zürichi lelkész volt. A zürichi városi és kantoni tanácskész támogatója volt Zwinglinek elejétől kezdve; más hittudósok pedig szétvivékezen reformátori eszméket a német Svájc többi kantonjaiba, mint p. a tudósÖkolampadius Baselbe, Haller Bernbe stb. - A R harmadik ága a Kálvin vezetésealatt kifejlett francia-svájci v. genfi R., melybe a XVI. sz. közepén a Zwingliféle R. is beleolvadt, s melynek hivei a szorosabb értelemben u. n. reformátusegyházat alkotják. L. Kálvin, Református egyház, Hugenották.

A R. előtt Magyarországon is meg volt az út egyengetve.Sokat tettek a R. szellemének élesztésére a XVI. sz. előtt keletkezett eretneks előreformátori felekezetek, melyeknek tagjai közül számosan az üldözés előlmár XIII., XIV., s XV. sz.-okban hazánkba menekültek. Még inkább egyengették aR. útját az u. n. előreformátoroknak. Wald Péternek s Husznak követői, kik nagyszámmal voltak hazánk Ny-i, még inkább É-i részei, a Szepességen s abányavárosokban, hol már a XV. sz.-ban huszita gyülekezetek keletkeztek shuszita templomok épültek. Nem felejtendő az eset, hogy hazánk főpapjai ésfőnemesei közül számosan jelen voltak a konstanzi (1414) és baseli zsinatokon(1431), melyeken több főpap és hittudós erélyesen sürgette, hogy az egyházfejében és tagjaiban reformáltassék. Ily előzmények után érthető, hogy aVittenbergában kipattant szikra hazánkban is csakhamar gyujtott. A budaifőiskola több tanára német származásu volt s a külföldön előfordulteseményekről gyorsan értesültek. II. Lajos neje Mária V. Károly császár nővérevolt, tanácsosai németországiak voltak: Buda és a német birodalom között élénkvolt a közlekedés. Igy eshetett meg, hogy a mohácsi vész előtt már a R.hazánkban is ismeretessé lett.

Első hirdetői voltak annak nálunk: Grineus Simon ésVinschemius Vitus budai tanárok, Kordatus Konrád, Speratus Pál, kit midőnBécsből reformátori tanításáért elűztek (1522), a budai tanács hivott meglelkészül s itt hirdette, bár csak rövid ideig, az evangéliumot; a lőcseiszármazásu Henkel János a királynő gyóntató papja; a vittenbergai egyetemrőlhaza tért Czirák Márton, Lincius, Gléba Boldizsár, Bógner, Serpilius és többmások, kik a Szepességen s az É-i vármegyékben vetették meg a R. alapjait. Azerdélyi szászok között a sziléziai származásu György és Ambrus szerzetesek,Veil Konrád és Surdaster János voltak a R. első hirdetői. A R. pártfogói közöttelső helyen áll Mária királyné, kit gyóntatója Henkel nyert meg Luther tanainaks ha külsőleg megmaradt is a kat. egyházban, de azért a R.-na hű védelmezőjevolt. Hathatós pártfogó volt Brandenburgi György, II. Lajos gyámja, ki areformátori tanárok elterjedésére sokat tett, részint saját birtokaiban, Gyuláns környékén, részint az ország központjában, ő hozván be a fentebb említettbudai tanárokat, Thurzó Elek kincstárnok, majd országbiró, ki a lőcseievangélikus lelkészi hivatal s lelkészjelöltek javára jelentékeny alapítványttett. Hecht vagy Csukás János nagyszebeni polgármester, ki a R. hirdetőineksaját házában nyujtott menedéket s istentiszteleti helyet. Még hathatósabbpártfogó volt itt Pemflinger Márk királybiró, kit II. Lajos kegyvesztéssel isfenyegetett s Budára idézett a R. pártolása miatt.

A R. terjedésével szemben a kat. egyház őrei sem voltakaluszékonyak. Szalkai László püspök már 1521. a főbb templomok szószékeibőlkihirdettette a Lutherre mondott pápai átkot, s a vittenbergai «keresztyéntelens veszedelmes» újítások ellen prédikációkat tartott; tanácsára az említett kétbudai tanárt, valamint Kordatust hivatalukból elmozdították (1523); ugyanakkorNagy-Szebenből Ambrus és György szerzeteseket maga elé idéztette; majd ráveszia királyt, hogy az új tanok követőit kemény büntetésekkel rettentse, hogy egyesfő emberekhez, némely vármegyéhez s városi tanácsosokhoz feddő s a R.-t eltiltóleveleket, parancsokat küldjön. Majd főpaptársaival s a pápai követtel együttkivitte, hogy az 1523-iki budai s az 1525-iki országgyüléseken a R. hivei ellenszigoru törvények hozassanak: kimondatván előbb, hogy a «A lutheránusok éspártfogóik, mint nyilvános eretnekek s a boldogságos Szűz ellenségei,fejvesztéssel és jószágkobzással büntettessenek»; rákosi országgyülés IV.t.-cikke pedig igy hangzik: «Minden lutheránus az országból kiirtassék s bárholtaláltatnak, nemcsak az egyházi, de a világi személyek által is bátranelfoggattasanak és megégettessenek», ezenkivül némely városokba, p. Szebenbe,Sopronba királyi biztosok küldettek ki a R. terjesztésének gátlására, különösenaz egyes polgároknál felkutatott lutheri könyveknek s iratoknak a piacokonünnepélyes megégetésére.

A mohácsi vész után szabadabban terjedhetett a R. Mohácsnálkét érsek és öt püspök esvén el, megtört az előbb hatalmas kat. főpapság erejes alig maradt, aki a fentebb említett két szigoru törvényt Luther hivein végrehajtottavolna; a törökök előre nyomulása következtében számos plébánia is megürült, alelki vezérek nélkül maradt nép örömmel tódult a reformátorok prédikációinakhallgatására, majd befogadására. A törökök szertelen dúlása folytán az országoskincstár jövedelmei tetemesen megapadván, az 1526. novemberi országgyülésmintegy kényszeríttetett azon végzés hozatalára, hogy «az elesett főpapokhagyatékai s megürült székeik jövedelmei az ország védelmére fordíttassanak»;mely végzésre támaszkodva Szapolyai és Ferdinánd is a főpapi jószágok nagyrészét ideiglenesen egyes világi főurak birtokába bocsátották, akik bensőmeggyőződésükön kivül már csak azon okból is rajta voltak a R. diadalrajuttatásán, hogy azon birtokoknak véglegesen urai maradhassanak. A R. terjesztésébenkiválóbb sikerrel fáradoztak: Kopácsi István, előbb a sárospataki ferenciszerzetesek főnöke, a mohácsi vész után a R. hive s Perényi Péter udvari papja,ki a Mátra alján, majd Siklósi Mihállyal együtt a Dráva s Bodrog környékén,különösen Sárospatakon honosította meg a R.-t, később Kopácsi Pataknak elsőevangéliumi prédikátora és az itt Perényi által 1530. alapított iskolának elsőtanítója lett; továbbá Gálszécsi István gyulai tanító, az általa megtérítettBatizi Endrével s egy Sebestyén nevü pappal, továbbá Derecskei Demeterrel,Ozorai Imrével Békés, Szatmár vármegyékben s a Szilágyságban; Székely IstvánSzikszón, Liszkán s Göncön; Eszéki vagy Sigerius Imre a török hatalom alattálló dunántúli részeken, Stárai Mihály főként Tolnában, Baranyában s a drávántúli részeken hirdették a R.-ot s alapítottak iskolákat. Ez utóbbi hét év alatt120 gyülekezetet alapított, amit egyházi beszédein kivül főként annakköszönhetett, mert szép hangjával, szép templomi énekeivel elbűvöltehallgatóit, alapos tudományával pedig több szóvitán, p. Valpón, Vukováronfényes diadalokat aratott ellenfelein. Nagy tevékenységet fejtettek ki még a R.terjesztésében Szegedi Kis István (l. o.) Csanádon, Cegléden, Temesváron, majdBaranyában s Ráckevén (1572); Dévai Biró Mátyás (l. o.) Kassán, Budán,Debrecenben. A Szepességen, jelesen Lőcsén Preiszner Tamás, Bártfán Radasinusés Láng Ézsaiás, Eperjesen Sautner Antal és Sámuel, különösen pedig Bártfánaklett tudós tanítója és az egész felső vidéknek vezérembere. A bányavárosokban:Zeisel, Lovcsányi, Sartorius; Sopronban: Gerengel Simon alapítottak evangéliumiegyházakat Erdélyben a magyar ajkuak között a R. terjesztése körül főkéntHeltai Gáspár Kolozsvár tudós lelkésze, Gyulai István, Vizaknai, Omláczibuzgólkodtak; a szászok között pedig Honter János, ki több külföldi egyetemmeglátogatása után Brassóban telepedett meg, hol mind prédikátor, tanító, mintiró kiérdemelte az «Erdély reformátora» címet. Ő alapította 1645. voltkolostori javakból a brassói fensőbb iskolát; ő állított fel itt egy hasznosanműködő nyomdát; irt egy becses munkát, a vallásjavítás könyvecskéjét, megirtaaz erdélyi szász egyházak R.-jának történetét; az ágostai hitvallástlefordította német nyelvre és kinyomatta; célba vette reformátortársaival,Glatzcal és Vagnerral együtt a R.-nak a görög keleti egyház hivei, közelebb azoláhok közé is bevitelét, irt számukra oláh nyelven, bár siker nélkül, kátét stalán más könyvecskét is. A R. terjedését előmozdította az is, hogy areformátorok a bibliának egyes részeit, majd az egészet magyar nyelvrelefordítva kinyomtatták s a nagy közönség kezébe adták. Komjáthi Benedek szt.Pál leveleit már 1532. lefordította s úrnője Perényi Gáborné költségén Krakóbankinyomatta; Erdősi vagy Silvester János pedig az egész új-testamentumotlefordította és Nádasdy Tamás költségén s ennek birtokában Új-Szigeten kiadta1541-ben, Heltai Gáspár kolozsvári lelkész az egész bibliát lefordította, decsak néhány ó-testamentomi könyv hijával adta ki; Károli Gáspár gönci lelkészés esperes az egész bibliát az u. n. apokrifus könyvekkel együtt lefordítottaés Vizsolyban kiadta 1596. (l. Biblia).

Önkényt értetőleg a mohácsi vész után is történtek a R.elnyomására intézkedések. Martinuzzi nagyváradi püspök, Frangepán kalocsaiérsek, Erdélyben Statilius püspök sokféle módon zaklatták a R. hiveit, buzgókatolikus volt János király is, Ferdinánd is. Amaz a bányavárosokban vettettemáglyára a libetbányai papot és tanítót, Ferdinánd pedig a trónralépésealkalmával kibocsátott rendeletében fenyegette szigoru büntetésekkel Luther,Zwingli, Ökolampadius minden hivét s követőjét; az 1548-iki országgyülésenpedig az ő ösztönzésére kimondták az ország rendei, hogy «az isteni tiszteletelőbbi alakjába visszaállítandó s az eretnekség mindenünnen kipusztítandó». Csakhogysem Jánosnak, sem Ferdinándnak nem az volt a fő gondja, hogy a katolikusegyházat minden áron megvédelmezzék, hanem hogy saját trónusukat egymás ellenbiztosítsák, vagyis hogy az ország főurai, nemesei s polgári közül minéltöbbeket saját pártjukra vonhassanak. Ha lutheránus volt is egyik-másik főúr,szivesen látta őket párthivei között Szapolyai is, Ferdinánd is. Sőt az erdélyirészeken Szapolyai halála (1540) után ennek özvegye és kiskoru fia JánosZsigmond idejében ugy alakultak a viszonyok, hogy az ország kormányzói közülkülönösen Petrovics csak akként vélte ifju fejedelme székét biztosíthatni, haErdélyben s a hozzá tartozó részekben a javított vallást juttatja diadalra sekként a volt főpapi és szerzetesi javak egy részével az ország kincstárát gazdagítja.És miután később maga a fejedelem is a R. hivévé lett, Ferdinándot pedig Miksaszemélyében oly király váltotta fel, ki csak külsőleg volt katolikus, deszivében a R.-hoz húzott, ki nemcsak az országos főméltóságokat, de azországban levő hadai vezérletét is buzgó protestánsokra, p. Svendi Lázárra,Rueberre ruházata: igazat adhatunk azon jezsuita irónak, aki a felőlpanaszkodik, hogy Rudolf uralkodása kezdetén az ország főnemes-családai közülcsupán három maradt meg a katolikus egyházban, valamint a köznemesek éspolgárok között is csak elvétve akad egy-két katolikus. Valóban ugy volt. AXVI. század utolsó pár évtizedében a legfőbb országos tisztségeket: a nádori,országbirói, horvát, temesi, erdélyi báni, tárnoki, főlovászmesteri, koronaőri,pohárnoki, legtöbb főispáni méltóságokat protestáns főurak viselték. Sőt még akatolikus főpapok közül is többen csatlakoztak a R.-hoz. Jelesen Podmaniczky ésutóda nyitrai püspökök; Kecheti Márton, Horváth János, Bebek Imre szepesiprépostok s részben Dudics Endre pécsi püspök is, ki megnősült s Boroszlóbanmint magánzó végezte be életét. Kezdetben hazánkban is Luther tanai hódítottak,de jó korán ismertekké lettek Zwingli nézetei is; a XVI: sz. közepe felé pedignagy hódítást tett a Kálvin-féle R. és a hatvanas években nálunk is a német éshelvét R. hiveit két külön egyházzá alakultak. A Királyhágón túl is, innen is aszászok, a német és szláv ajku protestánsok, a dunántúli felső vármegyékben amagyar ajkuaknak is egy része megtartották hitük szabályozójául továbbra is azágostai hitvallást; a székelyek és más magyar ajku protestánsok pedigcsatlakoztak a helvét R.-hoz, hitük szabályozójául bevették a helvéthitvallást, vallástanítási és magyarázási célra a heidelbergai kátét. A felsőtiszavidéki protestánsok a tarcali zsinaton (1562) nyilvánítják Kálvinhoz valóhajlásukat. Erdélyben a tordai (1563) és nagyenyedi (1564) zsinatokon válnakkét külön felekezetté a szászok és magyarok, mindenik fél külön püspökötválasztván magának; tisztántúli 17 egyházmegye a debreceni zsinaton (1567), atolna- és baranyavidékiek a hercegszőllősi zsinaton (1576) fogadták be a helvéthitvallást; a dunántúli felsőbb vármegyék protestánsai a csepregi szóvita(1591) után váltak kétfelé.

A XVII. sz. kezdetén mint Európa egyéb országaiban, ugyhazánkban is erélyesebben lép fel az ellen-R. Kutassi esztergomi érsek abányavárosokból több evangelikus lelkészt elűzött; a protestánsoknak akeresztelést, sőt még a halottak tisztességes eltemetését is megtiltotta;Sopronból az evangélikus lelkészek egy részét elkergették; Kassán Rudolf egyikvezére Barbino gróf a templomot a protestánsoktól elvette, város javaitlefoglalta. Erdélyben Báthory Zsigmond végleges lemondása folytán a beküldöttBástától a protestánsok sokféleképen nyomorgattattak. A kassaiak előbbRudolfhoz fordultak, de nála kihallgatást sem nyerhettek; azután a többi hazaiprotestánsokkal együtt az 1604-iki országgyűléshez, de ide is siker nélkül,mely körülmények és az ország alkotmánya ellen elkövetett sérelmek aBocskay-féle felkelést idézték elő (l. Bocskay), ezen felkelés pedig a bécsibékekötést és az 1608-iki országgyűlés vallásügyi törvénycikkeit, melyek általa protestánsoknak az egész magyar királyságban szabad vallásgyakorlatbiztosíttatott. Rudolf utóda Mátyás óvakodott a protestánsokat jogaikbansérteni; de Pázmány s az általa áttérített földesurak főként a templomokelfoglalásával zaklatták a R. hiveit, mignem a Bethlen Gábor diadal kisértefelkelése s a nikolsburgi béke (1621) biztosította a templomoknak, az I.Rákóczi György felkelését befejező linzi béke (1645) pedig a tornyok, harangokés temetőknek szabad használatát. I. Lipót alatt folytonos üldözésnek voltak aprotestánsok kitéve; papjaik elűzettek, egy részük gályákra hurcoltatott;templomaik, iskoláik, birtokaik elfoglaltattak. Közben a Thököly Imre-félefelkelés és az 1681-iki soproni országgyűlés szerzett számukra kis időrekedvezőbb helyzetet; a II. Rákóczi Ferenc felkelése idején is mentek voltak azaklatásoktól, de III. Károly és Mária Terézi uralkodása alatt ismét sokméltatlanságban részesültek; mignem II. József türelmi rendelete (1781), méginkább az 1799-91-iki országgyűlés XXVI. t.-cikke biztosította jó részben abécsi béke által szerzett jogaikat.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is