Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Református ... ----

Magyar Magyar Német Német
Református ... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Református iskolaügy Magyarországon

oktatás

A. Comenius t, aki az ott töltött négy esztendő alatt sokat javított az oktatási rendszeren, valamint az ott írt tkv.-ei által ? pl. az Orbis Pictus ? maradandó hatást gyakorolt a koll.-ra. Tolnai Dali János pedig a puritánus teol. irányzat egyházszerv.-i és ped.-i törekvéseit (pl. anyanyelvi oktatás stb.) igyekezett meghonosítani, ami azonban egyelőre csak részben sikerült. ? Lorántffy Zsuzsanna halála (1660) után a megpróbáltatások kora kezdődött: II. Rákóczi György özvegye, Báthory Zsófia rekatolizált és megvont minden támogatást a koll.-tól, majd 1671-ben elvette a ref.-októl mind a templomot, mind az isk. valamennyi épületét és ingatlanát, a tanárokat és növendékeket elűzte Sárospatakról. Ôk Pósaházi János és Buzinkai Mihály (1620??1683) tanárok vezetésével ? a nyomdát is magukkal vive ? előbb Debrecenbe, majd Erdélybe menekültek (?bujdostak?), ahol I. Apafi Mihály fejedelem Gyulafehérvárra telepítette őket. A Thököly-szabadságharc idején, 1682-ben visszafoglalták a koll.-ot, s a visszaszállingózó diákok Debreceni Ember Pál (1660??1710) rektorral az élükön újraindították a tanítást, majd 1686-tól Csécsi János (id.) vette át az isk. vezetését. 1687-ben ismét menekülniük kellett. Csécsi előbb Göncre, majd miután onnan is elűzettek, 1695-ben Kassára vitte a növendékeket. Sárospatakra csak 1705-ben tértek vissza. Itt 1714-ben ismét háborgatták őket, de a sárospataki asszonyok elkeseredett és bátor fellépése meggátolta a koll. elfoglalását. III. Károly még abban az évben ?artikuláris hellyé? nyilvánította Sárospatakot, s így a továbbiakban viszonylag háborítatlanul működhetett az intézmény.

A szintén korai (1531-es) keletkezésű r. kat. előzményekre visszatekintő, s talán az Enyingi Török család patrónussága alatt ev.-sá, majd a XVI. sz. második felében ref.-sá lett pápai isk. 1660-ig viszonylag zavartalanul fejlődhetett. Ekkor gr. Eszterházy Pál földesúr a ref.-októl mind a templomot, mind az isk.-t elvette. Az isk. más épületbe kényszerült, amelynek tanítási célokra való átalakítása csak 1680-ra készült el. Ezt az épületet pedig 1707-ben Heister császári tábornok felperzseltette. 1718-ban Pápa városa elvesztette végvár jellegét, a ref.-ok pedig a szabad vallásgyakorlathoz való jogukat. Az ekkor megkezdődött zaklatások következtében az isk.-nak 1752-ben Adásztevelre kellett költöznie, ahol az isk. alacsonyabb fokon működhetett. Innen 1783-ban térhetett vissza Pápára. Debrecenben a középkor folyamán párhuzamosan működött egy ferences és egy városi isk. Ez utóbbiból fejlődött ki ? a város lakossága nagy részének prot.-sá tétele következtében ? a XVI. sz. dereka táján a koll. 1567-ben elkészült az új isk.-i tv., 1588-tól a felsőbb oszt.-ok tanulóit külön anyakönyvbe vezették be. Az 1570-es évektől időnként két egyenrangú tanára volt az isk.-nak. Mindezek ellenére még 1605-ben is egyszerű ?schola? volt az int., amelyet igyekeztek ?illustre gymnasium? rangra emelni. A XVII. sz. elejétől az erdélyi fejedelmek is buzgón támogatták az addig csupán a város által fenntartott intézményt (amely aztán 1718-tól teljesen a ref. egyház tulajdona lett). 1660-ban a török pusztítás következtében Nagyváradról Martonfalvi Tóth György tanár vezetésével oda menekülő diákok új lendületet adtak az isk. fejlődésének. (Több tanszéket létesítettek, egyre több tanár alkalmazásával.) A Rákóczi-szabadságharc alatt (1705-ben és 1706?1707 telén) a harci cselekmények jelentős károkat okoztak a koll. épületében, könyvtárában és nyomdájában. ? Bethlen Gábor fejedelem a nikolsburgi béke után, az 1622 máj.-i kolozsvári országgyűlés elé terjesztette egy Erdélyben felállítandó academicum collegium tervét, amelyet még abban az évben Gyulafehérvárt fel is állítottak, egyelőre külföldről hívott tanárokkal (M. Opitz, J. Kopisch, Fr. Pauli, ez utóbbi kettő azonban hamarosan visszatért Németo.-ba, Opitz is csak 1623 aug.-áig maradt. Majd Bethlen halála után, 1629-ben érkezett Gyulafehérvárra Piscator, Alstedt, Bisterfeld, J. Crispinus és Basire). Ezek a tanárok jelentős intézménnyé emelték az isk.-t, de az ?akad.? (egy.) rangot nem sikerült megszerezni. Bethlen itt a világi értelmiség képzésére is súlyt helyezett. A gyulafehérvári koll. az 1658-as tatár betörésnek esett áldozatul, s I. Apafi Mihály fejedelem 1662-ben Nagyenyedre helyezte át. ? Erdélyben jelentős ref. isk. működött a XVII. sz.-tól Marosvásárhelyt, s különösen kiemelkedett az Apáczai által 1656 után átszervezett kolozsvári .

A hazai tanulmányok befejezése után a ref. diákok igen nagy számban keresték fel már a XVI. sz.-tól előbb a wittenbergi, majd a heidelbergi és oderafrankfurti, ill. a svájci (Strassburg, Bern, Basel, Genf) egy.-eket, majd az 1620-as évektől a németalföldi akad.-kat (Franeker, Leiden, Harderwijk, Groningen, Utrecht) akad.-kat, de az amsterdami és deventeri athenaeumot is, valamint az angliai egy.-eket. Innen az újabb teol.-i irányzatok (pl. puritanizmus, coccejanismus, kartezianus filozófia) ismeretével, tértek haza, s azok társ.-i és ped.-i célkitűzéseinek itthoni megvalósítására törekedtek (pl. a puritanizmus anyanyelvi oktatást szorgalmazó és leányokra is kiterjedő tanítása).

A szatmári béke (1711) után következő és II. József ?türelmi rendeletéig? (1781) tartó időszak, az ún. ?csendes ellenreformáció? alatt a Habsburg abszolutizmus a protestantizmus minden területén való ? így az isk.-i vonatkozásában is ? visszaszorítására törekedett. A kisebb latin isk.-k egész sora szűnt meg (pl. a debreceni koll. partikuláinak száma 1711?1766 között 126-ról 21-re csökkent). Erre az időre esik a pápai koll. elűzése is. III. Károly és Mária Terézia uralkodása alatt kir. rend.-ek tiltották a prot. koll.-ok részére a gyűjtést, valamint a városok és községek részéről történő támogatást. Mária Terézia Ratio Educationis néven ismert rend.-e (1777) által megszabott külső követelményeknek ? anyagi eszközök hiányában ? a ref. isk.-k nem mindegyike, s nem mindenben tudott megfelelni. ? II. József ?türelmi rendelete?, és az azt tv.-erőre emelő 1791. XXVI. tc. helyezte vissza ismét a m. protestantizmust a tv.-es alapra. ? A kedvezőbb jogállású helyeken (Erdély) és a ref. többségi lakosságú vármegyékben vagy városokban az isk.-k a XVIII. sz.-ban nemegyszer külföldi (holland, svájci, angol) erkölcsi és anyagi segítséggel ? fennmaradtak, sőt fejlődtek is.



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is