Reguly

Antal, hires nyelvtudós, etnográfus és utazó, az északKőrösi Csomája, született Zircen (Veszprém) 1818., megh. Pesten 1858 aug.21-én. Atyja gondos vezetése alatt korán megkedvelte a hazai történetet sKőrösi Csoma Sándor neve és vállalata rendkivüli hatással volt rá. IskoláitGyőrött és a pesti egyetemen végezte s kedvelt tanulmánya a történelem s atörténelmi források kutatása volt. 1839 nyarán elvégezvén a törvénytudományitanfolyamot, elindult világot látni. Célja ekkor csak az volt, hogyNémetországot járja meg, későbbi nagy vállalatának eszméje csak a külföldönfogamzott meg benne. Vándorlása Hamburgba vezette s itt az Északi-tengerközelében ellenállhatatlan vágy kezdte vonzani a regényes sötét mitoszok hazája,Skandinávia felé. Kielben hajóra ült s Kopenhágába, onnan pedig Stockholmbaérkezett, hol a királyi könyvtár látogatása s Arvidson könyvtáros ismeretségeelhatározó lett jövendőjére. A finn-magyar rokonság kérdésének, megfejtéséttűzte ki feladatául s 1839 nov. 8. Abóban finn földre lépett. Mindenek előttsajátjává tevén a svéd nyelvet, fiatalsága egész hevével fordult a finnnéptörzsek régiségei, története, nyelve s irodalma körüli tanulmányokhoz. 1840márc. Schilt orvos társaságában Finnország belsejébe ment s hosszasabbanidőzött Lommasaho helységben egy parasztkunyhóban, hol finn hangnál egyebet nemhallott s a néppel együtt élve tanulta meg a finn nyelvet és gyüjtöttetudományos kincseit. Midőn a helsingforsi tudóstársaság megválasztotta tagjául,e kitüntetést már finn nyelven irt levélben köszönte meg. Máj. végén továbbment É. felé Kareliába s onnan átlépve a lapp földre, kezdte tanulni a lappnyelvet s gazdag etnográfiai tanulmányokat tett. Házi gazdája, a lapp flóranagy nevü irója, Laestodius prédikátor bevezette a lapp hitregevilágba smegengedte, hogy kézirataiból kivonatokat készítsen. Az aug. hónapot Kemiben, atudós Castrénnél töltötte. Világnézete napról napra öntudatosabb, céljahatározottabb lett. Kimerítő úti tervet készített, ezt azonban a segédeszközökcsekélysége miatt végre nem hajthatta. 1841 elején visszatért Helsingforsba,hol máj. 24-ig időzött s mindenkit bámulatra ragadott azon könnyüség által,mellyel a svéd és finn nyelvet beszélte. Ezután az észt nyelvvel kezdettfoglalkozni s Szent-Pétervárra ment, hogy a keleti finn-ugor néptörzseklátogatására illően felkészülhessen. A pétervári tudományos nevezetességek:Baer, Frähn, Sjögren, Köppen, Krug, Schmidt, Stiglitz báró stb. kitünőszivességgel látták az érdekes magyar utazót. Balugyánszky magyar születésüottani államtanácsos szives házában pedig atyai fogadásra talált. Itt komolyan,sőt egészségét veszélyeztető erőfeszítéssel állt az új tanulmányoknak. Előszöris az orosz nyelv tanulásához fogott, azután a keleti finn-ugor: zürjén,mordvin, cseremisz s azonkivül a török faju csuvas nyelvet buvárlotta. Ázsiaitanulmányainak történeti, föld- és néprajzi részeit tetemesen gazdagította,folyton szem előtt tartva végcélját, a finn-ugor népek teljes megismerését,mely nélkül nem hitte, hogy a finn-magyar rokonság kérdéséhez alaposan szólnilehessen. Jelentést irt a m. tud. akadémiához, mely 1842 máj. érkezett Pestre saz akadémia méltánylattal fogadván a fiatal tudós utazónak az első tudományoshitletételét, utazása összes költségeinek elvállalását ajánlotta azigazgatóságnak, de ezt a pénztár állapota nem engedte meg. R.-t azonbanszertelen erőlködéssel űzött tanulmányai megtörték, aggasztó betegségbe esettPeterhofban. Felgyógyulván, minthogy hazájából elegendő segélyre számot nem tarthatott,Pétervárott pedig nagyon pártját fogták Baer és Balugyánszky, s Demidov Anatolhercegnek, sőt az udvarnak is bemutatták: orosz segéllyel készült meglátogatnia Kelet finn-ugorságát, ami nagyon fájt nemzeti büszkeségének. Azonban a magyarakadémia 1842-iki nagygyülésén hathatósabb pártfogásra talált s 1000 pengőforintot rendeltek úti költségeinek a pótlására. A következő évben az akadémiatagjává is választották. Ugyanezen év okt. 9. indult el Pétervárrólural-szibériai utazására, főképen Baer segítségével. Moszkván s Novgorodon át aVolgán lefelé sok nélkülözés közt okt. 27. érkezett Kazánba. Kazánt, hol atudós Kovalevszki segítette, nov. 8. hagyta el. Útját a votják és baskir népfajközt folytatta, mindenütt tanulván az illető nyelveket és szokásokat. Dec. 4.szerencsésen átkelt az Uralon és az oroszok urali telepének végpontján,Vszevolodszkojban a vogulokhoz érve, ezen pusztuló faj nyelvét s viszonyaittanulmányozta, s vogul szótárt és énekeket irt össze. Éjjel-nappal halmoztarakásra az anyagot s márciusig megvetette alapját a vogulság nyelve s néprajziismeretének. Márc. 17. Tobolszkba érkezett s ott Castrénnal találkozott.Utazásának fénypontja azonban É-i felfedező útja volt. Pelimből 1844 jul. 24.indulván ki, oly nélkülözéseket kellett tűrnie, oly veszélyekkel küzdenie,melyeket csak oly ember viselhet el, kit valamely nagy eszme iránti lelkesedésvezérel. Oly vidékeket járt be az É-i vogulok s rénszarvasok ez ismeretlenhazájába, melyeket művelt utazó még soha meg nem látogatott. A vogulok hazájábólaz osztják nyelv s népélet vizsgáltára tért át. 1844 szept. érkezett Obdorszkvidékére. hosszas vándorlás után a vadász- és halásztörzsek közt Berezovba ért,hol egész buzgósággal feküdt osztják tanulmányainak s a leirta osztják énekekmeghaladták a 80 ívet, midőn pétervári levelek folytán kénytelen volt Kazánbavisszaindulni. Az osztjákok közöt 1845 márciusig lakott. Visszautaztában a vadfajok baráti kezet nyujtottak megkedvelt utazónknak s ívekkel és nyilakkalajándékozták meg. Kazánból a cseremisz nyelv tanulmányozására a rajfaikolostorba költözött. Itt egészsége megromlott, de mégis folytatva útját, amordvinok, a legdélibb finn-ugor törzs közé indult, de a csuvasok látogatásánakez alkalommal költséghiány miatt el kellett maradnia. Itthon azonban azutazónak barátja, Toldy Ferenc nem szünt meg az ügy érdekében mozogni s 1845.megalkotta a R.-társaságot, melynek teendője volt egy R.-album kiadásával annyipénzt szerezni, hogy utazónk 2 évre ellátva legyen, a gyüjtött anyagokatfeldolgozhassa és hazájába térhessen. Ekkép lehetővé vált, hogy 1845 nov. acsuvasok közé ment, az 1845-1846-iki telet pedig csuvas tanulmányaiszerkesztésével töltötte Kazánban. Igy a finn-ugor s török nyelvcsalád sokágával megismerkedvén, a nép ajkáról gyüjtött nyelvanyagait mindinkábbtisztázta és szótári s nyelvtani följegyzéseit rendezte. Ily lelkiismereteseljárás után három évi terhes utazását befejezte s 1846 aug. 25. visszaérkezettSzt.-Pétervárra. Érdemben s hirben gyarapodva nyilt karokkal fogadták péterváribarátai. Minthogy a beutazta helyek részletes ismerete sehol sem gerjeszthetettoly érdeket, mint Szt.-Pétervárott s e helyen legtöbb segédeszközretalálhatott, utazása eredményeit s különösen a 180 földrajzi mérföldre terjedőUralvidék földabroszát nagy fáradsággal ki is dolgozta. E munkája 1847 végénkészült el s áll 16 nagy negyedrét lapnyi térképből s magyarázó szövegből. Eroppant műről, mely egy egész utazó társaságnak is becsületére válnék, nyiltanbevallották a szentpétervári lapok, hogy R. e munkája által Oroszország föld-és néprajzában egész nagy terra incognita felfedezőjévé lett. Az orosz tudósoksiettek is e felfedezéseit abroszaikba felvenni, R. pedig 1847 febr. 3.elhagyva Szt.-Pétervárt, Gräfenbergbe ment egészsége helyreállítására, onnan pedigszept. hazájába, majd Berlinbe ment, hogy ott most már megújult erővel számosmunkái rendezéséhez fogjon, de feszültebb munkálkodása ismét előidézte bajait.1848 jun. 13-án a magyar királyi közoktatási minisztérium a pesti egyetemikönyvtár első őrévé nevezte ki s e hivatalát egész haláláig viselte. Miótahazájába ért, folytonosan betegeskedve, gyüjteményének csak igen kis részétvolt képes feldolgozni. 1850. tartotta első akadémiai előadását. 1851. HellMiksának a finn-magyar nyelvrokonságról hátrahagyott kéziratait ismertette,1856. még két előadást tartott az É-i Ural földrajzáról. Utolsó éveibenHunfalvy Pál segítségével vogul tanulmányai feldolgozásával foglalkozott. -1863-ban Eötvös József báró tartott felette az akadémiában emlékbeszédet,kiemelve különösen a sanyagurságokat, melyeket szenvedett, továbbá, hogy nemvolt kellőleg elkészülve utazásaira, de amit utazásai alatt véghez vitt,mindazok fényes tanubizonyságai egy oly férfiu áldozatkészségének, ki máskörülmények közt több eredményt ért volna el. Megbecsülhetetlen nyelvészetihagyatékából először Hunfalvy Pál adott ki egy vogul mondát magyarázatokkal sszótárral, majd egy nagyobb kötetet R. hagyatéka. I. köt. A vogul föld és népcímmel. Végre legújabban a hagyatéknak egyik legbecsesebb részét, a vogulgyüjteményt Munkácsi Bernát (l. o.) tette közzé. Csak még a hasonló tartalmuosztják gyüjtemény várja földolgozóját és kiadóját.

Forrás: Pallas Nagylexikon