Rembrandt

(tulajdonképen R. Harnensz van Rijn), hollandi festő, szül.Lejdában 1607 jul. 15., megh. Amsterdamban 1669 okt. 8. Atyja jómódu molnárvolt és fiát tudományos nevelésben akarta részesíteni, de ez több hajlamotmutatott a művészethez, ugy hogy szülei kivették az iskolából és SwanenburchJakab középszerü festőhöz adták. Miután ennél három évet töltött, 1623 körülAmsterdamba került Lastman Péterhez. Még ugyanazon évben azonban visszatértszülővárosába, ugy látszik a nélkül, hogy mesterei nagy befolyást gyakoroltakvolna fejlődésére. Első évszámmal ellátott képe 1627-ből való, sz. Páltábrázolja börtönében (stuttgarti múzeum), de még nem sejteti későbbi hatalmasművészetét. Már meglehetős hírnévre tett szert, mikor 1630. a virágzóAmsterdamba költözött, hol nemsokára tömegesen jelentkeztek a tanítványokműhelyében. Ez időtájt keletkeztek első művei, melyekben már olyan bűvös erővelhasználja föl a fényt festői hatások elérésére: a Krisztus bemutatása atemplomban (1631. hágai képtár), Szent család (1631. müncheni képtár), és migmitologiai festményei (Proserpina elrablása, Berlinben; Ganymedes elrablása,Drezdában) és rézkarcai (Diana a fürdőben stb.) még durvák, sőt néha éppengroteszkek, képmásai már a korabeli legjobb festők szinvonalán mutatják be, hanem is mulja még felül őket. 1632. aratja első nagy diadalát, mikor azamsterdami sebészcéh megbizásából megfesti a Tulp doktor anatomiaileckéjétábrázoló hires képet (hágai muzeum), amelyen az egyes képmások elevenjellemzetessége, némely részek árnyékos fénye világosan mutatja a fiatal részekárnyékos fénye világosan mutatja a fiatal mester haladását. 1634. körül nőülvette van Ulenburgh Saskiát és míg saját képmását majdnem minden évbenmegfestette, rézbe maratta, ez időtől fogva fiatal feleségének képe is gyakranmegjelenik műveiben. 1634 körül készült Saskiának a casseli képtárban levő nagyképe, kevéssel utóbb a drezdai képtárban levő hires kép, mely a két hitvestpajkos jókedvében ábrázolja és talán mezítelen női alakjaihoz (pl. az u. n.Danae a szentpétervári Eremitageban) is neje szolgált mintául. Életének ez akorszaka a legtermékenyebb. Minden újabb műve folytonos szin- ésfénytanulmányairól tesz tanuságot. Képeinek tárgyát nagyrészt a bibliábólveszi, elfogulatlanul, természetesen dolgozza föl és éppen az a tiszta emberivonás, amely bennük nyilatkozik, teszi őket olyan hatásosakká, sokszormegrendítőkké. Ilyenek: Rafael angyal és Tóbiás családja (Louvre, 1637); Sámsonmegfenyegeti apósát (Berlin, 1635 körül); A filiszteusok legyőzik Sámsont(Schönborn-gyüjtemény Bécsben, 1636); a Sámson lakodalmát ábrázoló gyönyörü kép(Drezda, 1638); a müncheni képtárnak 1633-38. festett, öt képből álló sorozataKrisztus kiszenvedésének történetéből; Szent család (Louvre, 1640); Manoaháldozata (Drezda, 1641) stb. Ugyanezt az eszmekört fejezi ki rézkarcaiban is,melyekben bámulatos változatossággal festői, sokszor éppen szines hatásokatidéz elő. Ide tartoznak: Az angyal kihirdeti a pásztoroknak Jézus születését(1634) és Mária halálát ábrázoló hires, nagy rézkarca (1639). 1642. azamsterdami lövésztársulat számára festette meg leghiresebb, mindenesetrelegtöbbet emlegetett képei egyikét, a lövészek kivonulását Banning Cocqkapitány vezetése alatt (amsterdami országos muzeum, melyet hibásan Éjjeliőrjáratnak is neveznek. Ugyanazon évben halt meg felesége. A családiboldogságra sötét, gondteljes napok következnek. Bánatához az a körülményjárult hozzá, hogy határtalan gyüjtési szenvedésének következményei is mindfenyegetőbbekké váltak. Egész vagyonát festményekre, metszetekre, régifegyverekre, ékszerekre stb. adta ki, ugy hogy 1656-ban vagyonbukottnaknyilvánították, 1657. gyüjteményeit, 1658. házát elárverezték és ő élete végéigcsak Hendrickie Stoffelsnak, a felesége halála után házába került leánynak, ésfiának Titusznak segítségével volt képes hitelezői zaklatásának eleget tenni.De azért művészi tevékenysége pillanatra sem szünetelt. Saját képmásain kivülszámos arcképet készített megrendelésre, sőt 1656. az amsterdami sebészcéhszámára még egy képet, Deyman doktor anatomiai leckéjét, festett (nagyonmegrongálva az amsterdami országos muzeumban); művészetének teljes erejét azonbantörténeti, nagyrészt bibliai tárgyu képeiben fejtette ki. A leghiresebbek: Aházasságtörő nő Krisztus előtt (1644, londoni nemzeti képtár); Szent család(Szt.-Pétervár 1645, Eremitage); Az erkölcsös Zsuzsána (1647, berlini muzeum);Krisztus Emmauszban; A könyörületes szamariai (Páris, Louvre 1648,); Batheseba(u. o. 1654,) stb. A tájképfestés terén is olyan tökéletes, hangulatos műveketalkotott ebben az időben, hogy méltán tekinthető a modern, tisztán festőitájképfestés atyjának. A braunschweigi muzeumban levő Zivataros táj, egy télitájkép a casseli képtárban, a Folyó torkolata (oldanburgi muzeum), Zivatarostáj (Wallace-féle gyüjtemény Londonban), főleg azonban a Tájkép hegyikastéllyal (casseli képtár), Tájkép szélmalommal (Lansdowne-gyüjtemény Bowoodban)a legkitünőbbek közöttük. Leghirdesebb rézkarcai is, melyekkel előtte és utánapáratlan festői hatásokat érel, hatalmas, költői gondolatokat fejez ki,1642-1656. keletkeztek. Jan Six, Van der Linden doktor, Asselyn festő, BonusEfraim, Lutma ötvösképmásainak mindegyike az éles, megkapó jellemzésnetovábbja; valamennyi között azonban talán leghiresebb a Faust szellemidézésétábrázoló lap (1648 körül) és az u. n. Sázforintos lap (Krisztus betegeketgyógyít), a legnagyobbak és leghatalmasabbak egyike; ezekhez sorakoznak aKrisztus a templomban; A három kereszt; Krisztus levétele a keresztről,fáklyafény mellett; Ábrahám áltozata stb. Miután a szomoru körülmények okoztasötét hangulatokat, melyek néhány festményében is nyilatkoznak, leküzdötte,életének utolsó éveiben eljutott művészete fejlődésének tetőpontjára. Képmásaiközül különösen érdekes a parisi Louvreban levő saját arcképe (1660), a aráncos képü öregé, mely azonban nem kevésbbé vonzó fiatalkori képmásainál. Azamsterdami országos képtárban levő u. n. Zsidó menyasszony, az u. n. Venus ésAmor (Louvre), a braunschweigi képtár hires családi képe, az amsterdamiposztókereskedők céhe elüljáróinak képe (Staalmeesters 1661 amsterdami országosképtár) a festészet legnagyobb remekművei közé tartoznak. Ezekhez csatlakoznakutolsó történeti képei: József véres ruhája (Derby gróf képtára Londonban); Azigazságtalan hitelező az uralkodó előtt (London, Wallace-képtár); Krisztusostorozása (1668, darmstadti képtár); A tékozló fiu hazatérése (Szt.-Pétervár,Eremitage) és utolsó rézkarcai, p. Szt. Ferenc (1657); A szamarai nő; Pétermeggyógyítja a tagbaszakadt embert; Jupiter és Antiope (1659). A budapestiországos képtárban egy aggastyánt (szt. Jeromost? 1642, 235. sz.) és szt.József álmát ábrázoló (236. sz.) festményekkel van képviselve. nagyon érdekesaz ő amsterdami műhelyéből való nagy kép is (229. sz.), mely Krisztust Pilátuselőtt ábrázolja.

Forrás: Pallas Nagylexikon