Remete

a kereszténység első idejében az a jámbor férfiu, aki apusztába vonult, hogy a világtól való teljes elszigeteltségben annáltökéletesebben szolgálhasson Istennek. Folytonos imádság, önsanyargatás éserénygyakorlatok között töltötte napjait; eledelül pálmagyümölcsöt, italulforrásvizet, ruházatul pálmaleveleket használt. Első R. volt tébai szt. Pál.Lassankint számuk nagyobbodván és közös életet kezdvén, megalapítói lettek aszerzetesi életnek.

Forrás: Pallas Nagylexikon