Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Renan... ----

Magyar Magyar Német Német
Renan... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Renan

híres emberek

(ejtsd: rönán) Ernő, francia orientalista és teologiai iró,szül. Treguierban (Côtoes-du-Nord département) 1823. febr. 23., megh. Párisban1892 okt. 2. A párisi St.-Sulpice-szemináriumban hallgatta a felsőbb teologiaikurzust, de radikális nézetei miatt 1845. elhagyta a teologiai pályát és akeleti nyelvekkel kezdett foglalkozni. 1847. egy értekezést irt Sur les languessémitiques címen, amelyet utóbb Histoire générale et systeme comparé deslangues sémitiques (Páris 1855, 4. kiad. 1864) c. művévé bővítette ki és 1848.egy másik értekezést Sur l"étude du grec dans l"Occident au moyen-age címmel.Mindkét értekezését az akadémia megkoszoruzta. Az Académie des Inscriptionsmegbizásából R. 1850. Olaszországba utazott, ahol Averroes et l"Averroisme(Páris 1852, 3. kiad. 1869 c. művéhez gyüjtött anyagot. Visszatértekor a párisikönyvtár kézirati osztályánál nyert alkalmazást; 1860-ban Sziriába utazott sottani kutatásainak eredményét Mission de Phénicie 9. füz., Páris 1865-74) c.munkájában irta meg. 1862. a College de France a héber nyelv tanárának hivtameg. A következő évben jelent meg Vie de Jésus (Páris 1863, 23. kiad. 1893;magyarra két ízben is lefordították; először névtelenül, Bécs 1864, másodszorfordította Sárosi Kornél, Budapest 1893)- E könyvben R. a filozifiairadikálizmus álláspontjából kiindulva, a német teologia kritikai munkáinakfelhasználásával Jézus életét az ország és a nép viszonyaiból, az akkorikulturából és az egyén lélektani fejlődéséből konstruálja, ugy hogy Jézus egygalileai falus történet szeretetre méltó hőséül van feltüntetve. A könyvmindenütt óriási feltünést keltett és nyomában az ellenkezőt bizonyítgatóirások és könyvek egész serege fakadt. A francia püspökség is panaszt emelt R.ellen, ugy hogy 1863 jul. 22. elmozdították tanár állásától. R. azutánEgyiptomba utazott, a kereszténység őstörténetével kezdett foglalkozni ésmegirta Histoire des origines du christianisme (7 köt., Páris 1863-82, indexhozzá 1883.) című terjedelmes művét, amelyben Jézus életét a következő könyvekáltal folytatja: Les apôtres (1866, magyarra fordítva Budapesten 1866. és 1883.jelent meg); Saint Paul et sa mission (1869); L"Antéchrist (1871); LesÉvangiles et la seconde génération chrétienne (1877); L"église chrétienne (1879),Marc Aurele et la fin du monde antique (1882). Mindezek a könyvek és egyébértekezései is ragyogó stilusban vannak megirva és R. főként a kereszténységszociális elemeit domborítja ki bennük. 1871 decemberben R. engedélyt nyertelőadásai folytatására a College de France-on, 1878. tagja lett a franciaakadémiának és 1883. a College de France adminisztrátorává nevezték ki. Műveiközül még a következők említendők: Jób könyvének (Páris 1859, 3. kiad. 1865);az Énekek énekének u. o. 1860, 3. kiad. 1870, illusztrált kiadás 1885; aPrédikátorok könyvének feldolgozásai (u. o. 1882); továbbá: Études d"histoirereligieuse (összegyüjtött értekezések, u. o. 1857 és más ízben); De l"originedu langage (u. o. 1858 és más ízben); Essais de morale et de critique (u. o.1859 és más ízben); Nouvelles observations d"épigraphie hébraique (u. o. 1867);Questions contemporaines (u. o. 1876); Corpus inscriptionum semiticarum (4köt., u. o. 1881-89); Nouvelles études d"histoire religieuse (u. o. 1884);Discours et conférences (2 köt., u. o. 1887); Histoire du peuple d"Israël (1-4köt., u. o. 1887-1883). Számos történelmi, politikai és kulturhistoriai essainkivül irt R. filozofiai drámai műveket is: Caliban. Suite de le tempete (Páris1878); L"eau de Jouvence (u. o. 1880); Le pretre de Nemi (u. o. 1885);L"abbesse de Jouarre (u. o. 1766. és 1802 (ez utóbbi Hugo Viktor dicsőítése, u.o. 1886). Egy önéletrajz kezdeteit foglalja magában Souvenirs d"enfance et dejeunesse (Páris 1883) c. műve, amelynek folytatását Feuilles détachées (u. o.1892) c. munkája teszi. Kültagja volt a magyar tud. akadémiának, hol GoldziherI. tartott felette emlékbeszédet (Budapesten 1894). V. ö. Pons, Ernest R. etl"origine du christianisme (Páris 1882); Duff, Ernest R. In memoriam (London1893); Vasárnapi Újság (1892-iki évf. 718, 734. oldal).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is