Rend

(ordo). Tárgyaknál: valamely sokaságnak megállapítottcélszerü szempontok szerint való összeállítása, csoportosítása; eseményeknél,cselekedeteknél, viszonyoknál: bizonyos törvények, szakaszok uralkodása, melyamazok lefolyását, fennállását szabályozza; innét e kifejezés: rendszabály.Ennek megfelelőleg beszélünk a természet, az állami élet, a társadalom,valamely gyülés, fölvonulás rendjéről, jog- és erkölcsi rendőr, az erkölcsi ésjogi életben rendtartásról stb. Rend a leiró természettudományokban a beosztottvalók bizonyos csoportját jelenti: osztály, rend, nem, faj. - Rend ageometriában, l. Felület és Görbevonal. - R., a forma esztetika fő fogalma.Miután a művészet szerves egészeket nemz, már az «egész» fogalmában is megvan arend kényszerüsége. Mert az egésznek eleje, közepe és vége van. Ez a háromalkatrész megint feloszlik ugyanannyi elemekre és igy minden szétesnék, ha itta rendnek szelleme egy szép, összhangzó, arányos egészet nem alkotna. A rend aformai szépség egyik életforrása, bizonyos női érzékenység, a művésszel veleszületett finom tapintat kell hozzá. A dráma rendjét már a dráma címszó alattadtuk. Az éposznál az in medias res, a közepén való kezdés, elmés szabálytalkot. Ugyanaz a téma, finom, tapintatos rendben előadva, végtelenül hat,otromba egymásutánban unalmas. Átmenetek, ugrások, egyéb fogások is segítenek arend hatásához. Az építészetben a rend minden, mert leginkább a természettörvényeire van alapítva, a természetnek a lelke pedig a rend. Az építészetetutánozza a zene, melynek legfőbb hatásai formális renden (taktuson, harmonián)alapulnak. A helléneknek volt legfinomabb érzékük a rend világrahatójelentősége iránt, a világot is csak «díszes rendnek» (kozmosz) nézték és aszférák forgásában is a zene rendjét szimatolták.

Forrás: Pallas Nagylexikon