Rendszerszemléletű didaktika

A tanulási és az oktatási rendszer (ezen belül a ttv.-i irányítás), valamint az oktatás és a társ. viszonyának rendszerszemléletű értelmezési lehetőségeire először a kibernetika és didaktika kutatói hívták fel a figyelmet. E század közepe táján új szakasz kezdődött a humán rendszerek (ezen belül a didaktika) fejlődésében. Ennek során építették fel a ?ped.-i rendszerek hierarchiáját?, ahol különféle hierarchiákat vettek számba: építőelem-, kapcsolat-, regulátor-, környezet-, információ- és célhierarchia. A ped.-i rendszerek építőelem hierarchiájában hét szintet különböztettek meg. Ezek alulról felfelé: biológiai szint (idegsejt), pszichofiziológiai szint (idegrendszer), pszichikus szint (pszichikum), pszichoszociológiai szint (személyiség), közösségi szint (ped.-i közösség), intézményi szint (ped.-i intézmény-isk.), társ.-i szint (köznev.).

A ?tanítás-tanulás rendszerszemléletének? öt jellemző vonása emelhető ki: a tanítás-tanulás rendszerkapcsolatainak feltárása; a tanítási cél és a tanulási eredmény kongruenciájának biztosítása; a visszajelentési mechanizmus beépítése révén a rendszer önirányításának, önszabályozásának és önfejlesztésének elvi megalapozása; a ped. eredeti tanulásszervezői szerepének megalapozása, összhangban a központi és a helyi isk.-i ttv. fejlesztés gyakorlatának kialakításával. A szűkebb és tágabb társ.-i hatásmechanizmusok szerves beillesztése a tanítás-tanulás folyamatába, eseményeibe. Mindez egy olyan, szintézisre törekvő didaktikai rendszerszemlélet kialakítására irányuló program, amely a hagyományos felfogásmódot főként a tanuláselméleti megközelítések újszerű felvetéseivel ötvözi (Báthory Zoltán, 1985.). ? Az USA-ban H. Bánáthy B. (1993) dolgozta ki a ?változást közvetítő rendszereket?. Eszerint az oktatás olyan dinamikus és összetett társ.-i alrendszer, amely változó környezetben működik és számos más alrendszerrel áll interakcióban. Ezek tervezésekor szerzett tapasztalataik alapján megfogalmazták az e rendszerek iránt támasztható alapvető követelményeket. Ahhoz, hogy az oktatást változtató, fejlesztő rendszerek megfeleljenek a változó társ.-i körülményeknek, a tanulás és a tanulók szükségleteinek, alkalmasnak kell lenniük arra, hogy katalizálják az oktatási programok, ttv.-ek, stratégiák létrejöttét, a meglevők átalakítását. Azokhoz a különböző rendszerekhez kell szólniuk (és illeszkedniük), amelyek az oktatási rendszer egészének számos szintjén működnek, beleértve a társ.-i, az intézményi, az adminisztrációs, a tanulmányi és tanulástapasztalati szintet; össze kell egyeztetniük a valóságot a szándékolt változás ideális képével, figyelembe véve a valóság korlátait, a rendelkezésre álló erőforrások behatároltságát; képesnek kell lenniük arra, hogy egy sor feladatot véghez vigyenek.

Gyaraki F. Frigyes