Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Répafenyő... ----

Magyar Magyar Német Német
Répafenyő... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Répafenyő

(növ., Pinus Tourn., búrfa v. búrfenyő, fáklyafenyő,tündérfenyő, peresznye, l. a mellékelt képet) a fenyőfélék fája, 70 faja mind akét földségnek É-i tájain terem. Tűje csak a nagyon fiatal fácskán vagy afiatal hajtáson magános, különben 2-5-ével van a nagyon kurta hajtáson s atövén apró allevelekből alakuló hüvelyke (tűkapocs, vaginula) kapcsolja össze.A himes barkák a tavalyi hajtás végén csoportosulnak; a termő virágzata, atoboz magános v. csoportos, az idei hajtáson nő, zsindelyező fás vagy bőrnemüpikkelyek alkotják s a pikkely csúcsa többé-kevésbbé boltozatos címerrévastagodik. Minden tobozpikkely mellett két-két mag terem. A toboz nem hullszét, sem a pikkelye nem hull le. A mag csak másod évre érik meg, s többnyirezászlója van.

Első csoportját a mandolás fenyő (Pinus Pinea L.) alkotja,l. Pinia. - A második, vagyis Pinaster Endl. csoportot kéttűs fenyvek alkotják.Tűje a másod, ritkán harmad év végén hull le. Magva zászlós, a tobozpikkelycímere lapos v. piramis-forma, ritkábban köldökforma mélyedése van, a közepébőlpedig szúrós hegye nő ki. Ide tartozik az erdei fenyő v. igazi R. (P.silvestris L.). Itt-ott hazánkban is terem v. ültetik, de inkább hazánkon kivülegyike a legnevezetesebb erdei fáknak. Nyilt helyen 25-30 m. magas, néholcserjés. Törzsének alsó részén vastag, hosszan repedezett kéreghaja van,felfelé a kéreg szine piros-barnán átcsillogó barna-sárgába hajlik. Tűjefénytelen, a termőhely jósága szerint 2,5-től majd 8 cm.-ig változik. Egylaki,de némelyik fán sok a himes barka, kevés a toboz. A him barka töméntelenkénszinü virágot termel, az esőpocsétákban összegyülhetik és a kénköves esőmeséje keletkezett belőle. A csirázó növénykének tűalaku 5-6 szikje van. Tűi azelső, néha még a 2-ik v. 3-ik évi hajtáson is magánosak. Életének első felébensokkal gyorsabban nő, mint a másodikban. 50-80. esztendejétől kezdve lassabban,de egyenletesen nő, s mintegy 300 esztendeig elél. Az európai fenyvek közt aR.-nek van legnagyobb földrajzi elterjedése. Kopár helyen, sőt homokon ismegnő, de nálunk ide nem igen ültetik. Vágásnak is célszerü. (V. ö. Weise,Ertragstafeln für die Kiefer, Berlin 1880.) De nincs más fa, amely annyira kilenne téve oly számtalan ellenség bántalmainak (bogár, hernyó).

A R. egyike a leghasznosabb fáknak, kivált mint szerszámfa,épületfa és tüzelő. Fája puha, durva, kissé fénylő, könnyen és szépen hasad,szárazon is, nedves helyen is tartós. sokféleképen feldolgozzák: hajónak,árbocnak, deszkának, lécnek stb. Gyántát is gyüjtenek róla. Kérgével cserzenek.Tűjéből erdei gyapot és olaj lesz. A R., továbbá a tengeri fenyő (P. Pinaster)meg az aleppói fenyő (P. Halepensis) folyékony gyántája a közönséges terpentin.A R.-ből ered továbbá a hegedügyánta v. kolofonium, a faecet, a híg szurokvagyis kátrány, mely mint kocsikenőcs s a hajódeszkák összefoglalásáhozhasználatos, a fenyőolaj és a fekete szurok. A bő gyántás búrfatuskókelégetésekor felszálló sűrü gőzből lesz a fénymáz, fenyőkorom vagy szurokkorom,mely mint fekete v. betüfesték és cipőmáz ismeretes. A fiatal hajtást azelőttvértisztító orvosságnak használták, az angol és kanadai sört főz belőle. Rokonfaj a déleurópai P. maritima Mill. vagy P. Laricio Poir., Franciaországbangyántájáért ültetik. A P. nigra Arn. (P. nigricans Host., P. Austriaca Hoss.)tűje sokkal hosszabb, szúrós, a kapocsa csaknem fekete. Toboza fényes, nagyobb,világos-szürke. Kérge fekete. Az osztrák birodalom hegyein, hazánkban Ny-onterem. Bőven gyántáz, gyántáját a papirosgyártó használja. Kertbe, valamint abudai hegyekre is ültetik; Francia- és Németországban nem sikerült. Idetartozik még a törpe fenyő, sünfenyő, aleppói fenyő. A R.-nek harmadikcsoportja a tömjénfenyő, a negyediket az öttűs havasi fenyő az. ötödiket a selyemfenyő alkotja.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is