Repce

(R.-káposzta, kél-R., bánáti R.), a Brassica Napus L.nevü keresztes virágu fű. Szára 0,75-1,25 m. magas, levelével együttderes-zöld. Alsóbb levele félbeszárnyalt, a felsőbb hosszukás, az aljaszivforma és szárölelő. Virágfürtje már virágzáskor megnyulik, virága nagyobbmint a hasonló Br. rapáé vagyis kerekrépáé. Becője szétálló, magva barna,gödrösen pontozott. D.-Európából ered. Rendesen két fajtáját termesztik. Azegyiket olajáért s ez a var. oleifera DC., a másikat répaforma száraljáért ésgyökeréért, ez a karórépa. Az olajtermő R.-nek ismét két fajtája van, t. i. anyári R. (varietas annua Koch), melyet tavasszal vetnek, meg a téli R. (var.hiemalis Döll.). Emezt gyakrabban termesztik s őszkor vetik. A nyári R.-t,melynek francia colsat v. colza neve a német Kohlsaatból ered, inkább a franciameg a belga termeszti, de a termése bizonytalanabb mint az őszön vetetté. V. ö.Karórépa és Kerekrépa.

A R. termelhető általán véve mindenütt, ahol a búza jóldíszlik. Legjobban megterem a mély rétegü, humuszos, meszes iszaptalajon, desikerrel termelhető a középkötött s kötött talajokban, ha azok elég mélyek ésnem hidegek. Miután jól elkészített talajt kiván s mert már augusztus közepénvetendő előveteménye csak korán lekerülő növény lehet, zabos bükköny, őszikeverék, egyszer megkaszált lóhere v. lucerna, legjobb azonban ugarba vetni.Nálunk gabona után is vetik helyenként, de ez esetben termése nagyonbizonytalan, mert a talajt nem lehet alája kellőleg elkészíteni. A R. alá atalajt legalább háromszor kell megszántani; tarlószántás, keverés ésvetőszántás. Az ugart a szokásos műdon kell elkészíteni. Az istállótrágyát nemcsakmegtűri, de meg is hálálja, egyike azon növényeknek, amelyek igen sok trágyátmegbirnak. A mesterséges trágyafélék közül a foszfor- és a nitrogéntrágyákjöhetnek figyelembe, első sorban a szuperfoszfát és a chilisalétrom. Az emberiürülék, a komposzt szintén jó trágya alája. Nálunk a gazdák azt tartják, hogy aR.-t Szt.-István-napig el kell vetni; előfordul ugyan, hogy a szeptemberbenvetett R. is sikerül, de legbiztosabb mégis, ha augusztus közepe táján vetik.Vetik szórva és sorba. Az utóbbi esetben szűk (20-25) vagy széles (45-60 cm.)sorokba a szerint, amint csak fogasolják vagy kapálják. Vetőmagul legjobb abehordáskor a ponyvára kihulló magot, mely a legszebb, legsúlyosabb,felhasználni. A vetőmag mennyisége kataszt. holdankint 6-18 liter (4,5-12 kg.).A széles sorokba vetett R.-t még ősszel megkapálják és feltöltik, a szórvavetettet megfogasolják. A káposzta-R. érése május hó második v. junius hó elsőfelében szokott bekövetkezni. Az aratás legmegfelelőbb időpontját nehézeltalálni, mert ha korán aratják, apró szemü, vörhenyeges szinü lesz, könnyenmegdohosodik; a késői aratáskor pedig a java magja kipereg. Az érés jelei abecőknek megsárgulása és a bennök levő mag barnulása. A learatott R.-t kévékbekötik, vagy vontatókba rakják s utóérni hagyják. A behordáshoz nagy alacsonyszekereket használnak, melyre a vontatókat két alájuk dugott rúddal reá emelik,vagy közönséges szekereken hordják be, ekkor azonban ponyvákat kell a szekerekaljába tenni. A R. kicséplése igen könnyen megy. A káposzta-R. középtermése 6-9q-ra tehető, jó termésben 12-15 q-t is ad. Hl.-súlya 67-74 kg., olajtartalma40-50%. A szalmája igen alárendelt minőségü alom. A R.-ben sok kárt tehet atéli hideg, ha nem takarja hó, mert akkor könnyen kifagy, az erős hótakaróalatt pedig kipállhat.

Betegségei: 1. Fekete kórság. A zöld leveleken, szárakon ésbecőkön fekete, gyapjas csomók v. sávok keletkeznek, amelyek alatt és környékéna szövetek elszáradnak. Különösen a magban tesz kárt, mert a megtámadott becőkfejlődésükben visszamaradnak, kényszeredetten érnek meg s idő előttfelpattannak. Okozója a Polydesmus exitiosus Kühn nevü gomba. Ellene a korai sritkább vetést ajánlják, s a magvak kipattogását meggátlandó, tanácsos amegtámadott termést a rendesnél korábban aratni. 2. Fehér rozsda. Az egész zöldnövényt, de különösen a becőket s ezek nyeleit tejfelszerü foltok lepik be,melyekből később fehér por (a konidiumok) ömlik ki; okozója a Cystopus candidusde By. nevü gomba, mely különösen két gyomnövényen, a pásztortáskán (Capsellabursa pastoris L.) és a repcsénretken (vadrepce, Raphanus Raphanistrum L.) igengyakori. 3. Lisztharmat. Okozója az Erysiphe Martii Lév. nevü gomba (l.Lisztharmat). 4. Ragya; okozója a Peronospora parasitica De By (l.Peronoszpora-betegség). 5. A Sclerotinia Libertiana Fuck. nevü gomba különösena R. szárát támadja meg, mely idő előtt kezd sárgulni s a gomba támadásánakhelye felett elszárad. A beteg szárak belsejében a bélszövet egészen tönkremegy s itt fekete, kemény testek, a gomba szklerociumai találhatók, melyekkésőbb az elhalt szárak felületén is jelentkeznek. Különösen nedves időjárásnálés sűrü vetésnél mutatkozik e betegség, miért ellene a ritka vetést s anedvesebb talajok alagcsövezését ajánlhatni, tanácsos továbbá az erősenmegtámadott R. szalmáját elégetni. 6. Golyva; okozója a PlasmodisphoraBrassicae Worr. nevü gomba (l. Káposzta). 7. A Sphaerella brassicaecola Ces. etDe Not., a Phyllosticta Napi Sacc., a Phyllosticta Brassicae Westd. és aCercospora Bloxami B. et Br. nevü gombák a leveleken kisebb-nagyobb, fehéres,sárgás vagy barna foltokat okoznak, amelyeken később fekete szemecskékmutatkoznak; kártételeik jelentéktelenek.

Forrás: Pallas Nagylexikon