Részképesség zavarok

A tanulási zavarok speciális alcsoportja: azoknak a tanulási problémáknak a kifejezése, amelyek az észlelés, a mozgás, a nyelv, az emlékezet, a figyelem és gondolkodás folyamatainak hiányos működése következtében lépnek fel és neurofiziológiai diszfunkción alapulnak. iskolai teljesítményzavarok (olvasás-, írás-, számolászavarok) nyelvi és emlékezeti zavarok (megkésett beszédfejlődés, fejlődési diszfázia, a pöszeség és dadogás egyes formái), szociális viselkedési zavarok (hiperaktivitás, figyelemzavar) formájában nyilvánulnak meg. Nehezítik a szociális fejlődést és alkalmazkodást (autisztikus viselkedés, magatartászavarok egyes formái) gyermekeknél és fiataloknál az intellektuális szinttől függetlenül, minden életkori csoportban. Kialakulásukkal kapcsolatban öröklött diszpozíció, agyi érési késés, veleszületett, ill. a korai életkorban, kb. 18 hónapos korig szerzett biológiai és súlyosabb fokú pszichoszociális tényezők szerepét, együtthatását feltételezik, amelyek neuropszich.-i funkciózavarok és következményesen teljesítményzavarokat idéznek elő. A részképességzavarok következményei nem behozhatatlanok, igen széles körű kompenzációval járnak, ebben az agyi éréssel és tanulással összefüggésben a pszichikus funkciórendszer fejlődése is szerepet játszik. A BNO?10 a ?körülírt? isk.-i teljesítményzavarokat részképesség zavarok következményének tartja, ez egyben a MCD fogalom kiváltását, a tanulási zavarok egyfajta magyarázatát is jelenti. A felismerését a képességstruktúra elemzése, neurológiai irányultságú vizsgálómódszerek alkalmazása segíti. Időbeni speciális terápiás módszerekkel hatékonyan befolyásolhatók, másodlagos tünetei (iskolai kudarcok, magatartászavarok) csökkenthetők, kivédhetők.

Gereben Ferencné