Rét

vagy kaszáló, állandóan füvet termő telek, melynek lekaszálttermését mint szénát értékesítik. A legelőtől csak abban különbözik, hogytermése lekaszálható, mig a föltétlen legelő termése csak legeltetés útjánértékesíthető. A rét mezőgazdasági jelentősége abban nyilvánul, hogy különösena tenyészállatok számára a legalkalmasabb takarmányt szolgáltatja, hogy terméserendszerint biztos s kezelése aránylag csekély költséget okoz, minélfogva a jórét jövedelmezés és érték tekintetében a legjobb szántófölddel vetekedik.Különbség teendő természetes és mesterséges rét között. Előbbi az emberhozzájárulása nélkül jön létre, utóbbi mesterséges úton, vetéssel létesíttetik.Mindkét neme a rétnek lehet öntözhető, a fölület lényeges átalakításával nyertöntözhető rét pedig műrétnek mondatik. Az öntözhető rét előnye a nem öntözhetőfölött főképen abban nyilvánul, hogy termése nemcsak tetemesebb, hanem biztosabbis. Fekvés tekintetében van völgyi vagy lapályi, hegyi és erdei rét. A folyamokés patakok mentén elterülő lapályrétek rendszerint a legértékesebbek, mertnyirkos talajuk a réti növényzetnek nagyon tekintélyes vizszükségletétlegjobban kielégíti. Ilyen rétek nálunk kétszer kaszálhatók s kataszteriholdanként 20-30, sőt 40 q szénát szolgáltatnak. A hegyi s erdei réteket,kivált szárazabb éghajlat alatt, többnyire csak egyszer kaszálják s jó szénátszolgáltatnak ugyan, de termésök csekély, 10-15 q. A rét értéke nagy mértékbena széna minőségétől is függ, mely tekintetben édes és savanyu szénát termőrétek különböztetendők meg. Az elsők szénája főkép értékes pázsit- éslóherfélékből áll, az utóbbiaké több-kevesebb savanyu füvet (sás, káka, szittyóstb.) és zsurlókat tartalmaz s ezért inkább csak lovaknak való. Ilyen kivált aláprétek szénája, melynek értéke fél akkora, mint az édes réteké. Habár aszénatermés mennyisége és minősége első sorban a talaj- és éghajlativiszonyoktól és a rét fekvésétől függ, helyes kezelés és kellő gondozássalminden rét hozama kisebb-nagyobb mértékben fokozható. E tekintetben elsőfeladat a felesleges nedvesség elvezetése, ami a savanyu füvek eltünését vonjamaga után; azonkivül évenkint tavaszkor erélyesen megfogasolandó a rét és avakondturások elterítendők, mely célra a rétboronák és rétgyaluk szolgálnak.Nem öntözhető és áradásoknak alávetett rétek rendszerint trágyázásbanrészesítendők, mely 3-4 évenként ismétlendő. Rétek trágyázására a jól megéretts porhanyó istállótrágyán kivül a trágyalé, a keveréktrágya vagy komposzt (l.o.), továbbá hamu, gipsz és kálitrágyák nagyon alkalmasak. A széna minőségére akaszálás ideje is befolyással van. Legjobb a rétet akkor kaszálni, amikor anövényzet zöme virágzásba lép; ezen esetben kedvező minőség mellett alegnagyobb mennyiségü széna nyerhető. Kései kaszálás esetén nemcsak durvább,rostosabb és ennélfogva nehezebben emészthető a széna, hanem a rét növényzeteis szenved ezalatt, mivel a növények egy része magba megy. A kései kaszálásnáltovábbá a magról szaporodó gyomok is nagyon terjednek. A rétek viszonylagosterületi elterjedése a talaj- és klimatikus viszonyok szerint nagyon különböző.Hazánkban p. a rétek területe 2 565 000 hektár, ami a termő terület 10,5%-ánakfelel meg; de mig a rétterület ezen aránya Csanád vármegyében csak 3,4%Bács-Bodrogban 4,3%, Esztergom vármegyében 4,4%, addig Zólyomban és Ugocsában16%, Máramarosban 19,2 és Csík vármegyében 22,2%. Magyarország évi szénatermése55 és 74 millió q között váltakozik és átlegban 65-re tehető, a hektáronkéntitermés pedig 26,3 q.

Forrás: Pallas Nagylexikon