Retorika

a. m. szónoklattan (vagy nem rossz, de márelhanyagolt névvel: ékesszólástan), a szónoklat elmélete, vagyis mindazonszabályok összege, melyek a szónoki beszéd megalkotására és előadásáravonatkoznak; tágabb értelemben R.-nak nevezzük nemcsak a szónoklat, hanemáltalában a prózai műfajok elméletét a poétikával ellentétben, ugy hogy eszerint körébe tartozik a szónoklaton kivül az értekezés, a levél, a dialogus,történetirás, tankönyv stb. Foglalkozik e művek tartalmának feltelálásán ésmegszerkesztésén kivül stilisztikai oldalával is, a kifejezések szabatos vagyhathatós voltának mérlegelésével stb. A R.-t tudományos rendszerbe Aristotelesfoglalta először (magyarra fordította Kis János 1846). A rómaiaknál Cicero irthat R.-i művet, rendkivül becses észleletekkel (fordította nagyrészt FábiánGy.) és Quintilianus egy nagy szabásu rendszeres R.-t Institutiones Oratoriaecímmel (magyarul Szenczy Imrétől).

Forrás: Pallas Nagylexikon