Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
révész ferryman, f...

Magyar Magyar Német Német
révész Fährmann (r...

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Révész

híres emberek

1. Bálint, ref. püspök, szül. Debrecenben 1816 jan. 16.,megh. u. o. 1891 okt. 8. Tanulmányait szülővárosában végezte, hol 1838-41.főiskolai köztanító s végül szenior is volt. 1842. a gyakorlati teologiatanárául választatván, több egyházban lelkészi gyakorlatot folytatott, majdkülföldre ment s néhány német egyetemet látogatott meg. 1844 nov. foglalta elállását, melyről 1855 szept. debreceni lelkészségre mentát. 1856. a tiszántúliegyházkerületnek főjegyzője, 1860. a debreceni egyházmegyének esperese, 1871.pedig püspök lett. Később királyi tanácsosi címet kapott s a főrendiházba isbejutott hivatalánál fogva. Tagja volt az egyetemes konventnek s a debrecenizsinatnak, valamint a magyar protestáns irodalmi társaság választmányának.Szerkesztésében jelent meg a népies olvasmányokat tartalmazó Egyházi könyvtár(8 füzet, 1858-59). Művei egy csomó kisebb-nagyobb alkalmi dolgozatán kivül akövetkezők: Vasárnapi, ünnepi és alkalmi imádságok templomi használatra(Debrecen 1847, 3. kiad. u. o. 1864); Köznapi imádságok templomi használatra(u. o. 1850, 2. kiad. u. o. 1861); Imakönyv prot. keresztények számára (u. o.1851. 4. kiad. u. o. 1891); Egyházszertartási beszédek (u. o. 1853, 2. kiad.Budapest 1889); Halotti imádságok (Debrecen 1892); Halotti és alkalmi imádságok(u. o. 1892); Oratiók és halotti egyházi beszédek (u. o. 1893); Ünnepi ésévszaki egyházi beszédek (u. o. 1893); Ünnepi, évszaki és alkalmi egyházibeszédek (u. o. 1893); Halotti egyházi beszédek és alkalmazások (életrajzávalegyütt, melyet a halála után megjelent köteteket sajtó alá rendező Csiky Lajosirt, u. o. 1894). Kiadta Lakatos József és Szoboszlai Pap István több kötetprédikációját.

2. R. Imre, ref. lelkész, egyházjogi és egyháztörténetibuvár és iró. Újfehértón (Szabolcs) 1826 jan. 14., megh. Debrecenben 1881 febr.13. Atyja a Kiskun-Halasról származott R. Pál községi jegyző volt. Az elemi 4.és gimnáziumi 1., 2., 3. osztályokat Debrecenben, a 4., 5., 6. osztályokatHajdu-Böszörményben végezte; 1841 nov. a debreceni kollégiumba lépett, ott 6éven át a bölcsészeti, jogi és hittani folyamokból álló akadémiát fényessikerrel futotta meg. Mint pályavégzett 1847 novembertől 1851 augusztusig akollégiumban maradt; első tanévben a veteránus szintaxisták, másikban veteránusrétorok preceptora, 1850-51-ben kontraskriba, s mint ilyen a novicius diákokoktatója a klasszikus nyelvekben, a nagy könyvtár őre. Akadémiai tanuló korábana magyar királyi egyetem által a Schwartner-alapítványból kitűzöttpályakérdésre: Mi az oka, hogy Magyarország fennáll és nem enyészett el, mint ahunnok, gepidák, avarok s más népek által a Duna és Tisza mellett alapított birodalmak?versenyzett s pályanyertes lőn. A tanuló ifjuság olvasó-társaságánakkönyvtárnoka és elnöke, az ifjuság kérelmét a tanárkarhoz ő fogalmazta 1848márc. 19., melyben reformokat követeltek, p. a közvizsgák eltörlését, azolvasótársaság segélyezését az iskola pénztárából, a tankönyvek kinyomatásátstb. Az ifjusági életben mint énekkari és tűzoltótársasági tag is tevékenyrészt vett. Szeniorrá választatása előtt Balmaz-Újváros hivta meg 1851 aug. 24.lelkészévé, előbb azonban külföldi egyetemekre indult. Bécsben a prot.teologiai fakultásban hallgatott 1852 január közepéig, onnan 1852 jul. 9.indulhatott tovább, s főleg Berlinben időzött. Svájcban fedezte fel Sélyei ésHarsányi magyar gályarab lelkészek arcképeit. 1854 máj. 7. foglalta el aszentesi lelkészi állomást, hová való megválasztatását elfogadta. Innen hivtameg a debreceni fényes egyház egyik lelki pásztorává. 1856 máj. 18-tól haláláigitt hivataloskodott. 1856. egyházkerületi aljegyzővé választották, 1859. amagyar tudományos akadémia levelező tagjává, 1861. országos képviselővé, de 2hó múlva lemondott; 1864. a debreceni kollégiumba az egyháztörténelem tanárául,erről azonban 1 év mulva lemondott, lelkészi és hittanári hivatalt együttviselni nem akarván. 1867. a tiszántúli ref. egyházkerületi levéltárnokáváközakarattal megtétetvén, e hivatalt páratlan munkaerővel vitte haláláig; 1871.a bécsi prot. teol. fakultás teol. doktori címmel tisztelte meg. A külföldinagy egyházi társulatok közül az angol eredetü evangélikus Alliance apologetikusprogrammjához 1871. csatlakozott, a szövetség elnöke Necker Theodor Genfből felis kereste R.-t Debrecenben 1873. s vele értekezett. Sayous Ede párisi tanár éstörténetiró 1875-ben látogatta meg, őt szólította fel aztán s tette figyelmesséaz alakuló presbiteri Alliancera. R. megható üdvözlő szózatot irt, melyet adebreceni egyház és kollégium kiváló férfiai aláirtak (1875 jul. 8.), s alondoni nagy gyülésen lelkesen fogadták (Ev. Prot. Lap. 1875. 29. sz.), ő volttehát a ref. egyházak presbiterelvü szövetségéhez való csatlakozásnak elsőkapcsolója hazánkban.

Az egyházjogi és alkotmányi nagy harcnak, melyet a bécsikormánnyal vívott a magyar protestáns egyház 1856-61., R. volt egyiklegalaposabb, bátor hőse, s a tudományos fegyverek előteremtője, sőtfegycvertára. Thun Leo miniszter 1856 aug. 21. adta ki a felülről készültprotestáns egyházalkotmányi tervjavaslatot, mely a protestáns egyházönkormányzati szabadságát fenyegette. R. mély tanulmányokkal készült avédelemre két úttörő munkájával: A protestáns egyházalkotmány alapelvei (1856)és Vélemény a magyar prot. egyházalkotmány fő pontjai felett (1857). Midőn aThun tervjavaslata ellenében a bécsi békekötés történetének közrebocsátásávalmeg akarta kezdeni a támadást a Ballagi által szerkesztett Prot. Egyházi ésIskolai Lapban (1858), annak első száma lefoglaltatott, iró és szerkesztő mintcsendháborítók törvényszék elé idéztettek. A bécsi kormány figyelembe nemvette, hogy szabályszerü zsinattartás nélkül a magyar protestáns egyházalkotmánya meg nem változtatható, erővel és felülről akarta azt végrehajtani; evégre 1859 szept. 1-én kibocsátotta a császári nyilt parancsot (patens) smásnap az azt életbe léptető miniszteri rendeletet, igy hatalomszóval akartaromba dönteni a törvényes szervezetet. A tiszántúli ref. egyházkerület 1859okt. 8. felirt a rendelet ellen, azon első biráló alapdolgozat nyomán, melyetR. készített. Az ország, sőt a külföld figyelmét magára vonta az erélyesfelszólalás. Az angol követségnek akkor Pesten időző tagja, az ifju Westmorelandtitkár, a protestáns ügyben tájékozást kért. Az emlékratot, mely azt megadta,R. fogalmazta, s az németre fordíttatván, az angol nagykövet Loftus lord kezébejuttatott, ki azt Londonba küldte. Innen került az 1860 febr. az angolparlament elé Long interpellációja alakjában, melyre Russel János lord adottválaszt. (V. ö. Hansard, Parliamentary debates, 1860.) Ez emlékirat azEdinburgh Review c. angol lapban megjelent (1860). Annak a fényesküldöttségnek, melyet a két evangélikus egyház egyeteme küldött a királyhoz, R.is tagja volt, elnöke id. Vay Miklós báró, feladata: kérelmezni a pátensmegszüntetését. 1860 jan. 23-28. Bécsben nem voltak képesek kieszközölni akirály elébe jutást. Visszatérés előtt elhatározta a küldöttség: készíttessékrészletes utasítás a gyülekezetekhez és lelkészekhez, hogy az egyházi felsőségmellőzésével semmiféle miniszteri rendeletet ki ne hirdessenek. Ez utasítás ahires Tájékozás (v. ö. Figyelmező 1876. évf. 434. old.), melyet Bécsbenkészített R., s a küldöttség által jóváhagyatva, számtalan példányban világgáment. Ehhez alkalmazkodtak hiven az egyesek s mentő horgonya lett az el nemmerülésnek. A nagyváradi országos törvényszék a Tájékozás elkoboztatásátrendelte el, a szerző R. előbb saját lakásán, majd a városházánál hallgattatottki az országos törvényszéki tanácsos által, végre Váradra idéztetett, s bűnügyivizsgálat alá fogatott. Az abszolut kormány benn az irodalmi védekezés előttelzárta az utat, ellenben a külföldi német tudósok által védette a pátenst.1860 febr. táján jutott a hazában köztudomásra, hogy külföldi német tudósokrosszalják a magyar protestánsok magatartását. Ekkor irta meg R. A magyar prot.egyh. szabadságának védelmét 1860., melyet a berlini Prot. Kirchen-Zeitungközölt. Végre a király 1860 máj. 15. kelt leiratában a magyar protestánsegyházat régi törvényes állásába visszahelyezte, a perbe fogottakat, köztükR.-t is, felmentették. Az egyházjogi harc ezzel véget ért.

Az októberi diploma megjelenése után egybehivottországgyülésre a népszerüvé lett R.-t Debrecenben képviselőnek választották. Amerev ellenzéken foglalt állást, 1861 máj. 31. tartotta Deák Ferenc álláspontjaellen beszédét, a pragmatika szankciót vevén erős birálat alá, s a népfölségijogok álláspontjára helyezkedett. Látván, hogy a többség minden áron amegalkuvás terére lép, végkép visszavonult a politikai pályáról. Az iskolajogés autonomia védelmére indította meg A magyar Prot. Egyházi és IskolaiFigyelmező c. havi tudományos folyóiratot 1870., mely valóságos tárháza lett atörténelmi buvárlatoknak, a közvélemény, sőt a jövő felvilágosítására. Örökösérdeme az egyháztörténelem mezején érintetlen marad. Már 1860., akadémiaiszékfoglaójában a történetírás egész elméletét felölelte, a működés sorrendjétpontonként megállapította. Maga ment elül nagy szabásu történelmi feldolgozásokkiadása által. Dévai, Erdősi János, Sinai Miklós, Huszár Gál, Melius Péter, adebreceni főiskola, protestáns iskoláink autonomiája egy-egy szakaszát alkotjákmegirandó egyháztörténelmünknek; ugyszinte a magyar ref. egyház Énekeskönyvéről irt műve, melynél e téren alaposabb mű eddigelé nem jelent meg. Nagyrésze volt 1863 óta a tervelt protestáns irodalmi társulatban, mely azonban anehéz politikai viszonyok miatt nem jöhetett létre, de a terv mutatja az őnagyszerü felfogását. Mesteri kézzel rajzolja feladatát (1879) egy protestánsegyháztörténelmi társulatnak, egész programmot ad. Kínos vergődés után az őhalála után létesülhetett a mai prot. irodalmi társaság. Önállóan megjelentműveinek száma meghaladja a félszázat, a különböző tudományos közlönyökben éslapokban megjelent értekezéseinek száma a másik félszázat. A magyar ref. egyházországos zsinata előkészítésére több rendbeli tanulmányt tett s adott ki, atörvényterv alapvázlatát is feltette, az egyetemes alaptörvényt, s a kormányzóalaphatóságról a presbiteriumról vázlatot is adott, s ez lett alapul felvéve azországos zsinat tárgyalásánál. Több ezer kötetre menő gazdag könyvtárát, melyetegész életén át gyüjtött, fia Kálmán örökölte. A debreceni egyház méltóan gondoskodottfeledhetetlen lelkipásztorának özvegyéről. Sírjára, mely apósa Vecsei Józseftanár sírhelye előtt fekszik a Kossuth-utcai temetőben, nagy részbenadakozásból, 2000 frt értékü magas fekete kőoszlopot emeltetett. A tiszántúliegyházkerület emlékbeszédtartással, melyet Szabó János esperesre bizott,eleveníté fel lelki képét aug. 20. s a beszédet kinyomatta; életnagyságuolajfestésü arcképét a kollégium könyvtárába beállíttatta; minthogy pedig R. azösszes protestantizmusé is volt, neve örökítésére szellemi emlék emeléséthatározta el önkéntes és egyszersmindenkorra történő közadakozásból gyüjtendőalapítvánnyal, melynek célja a magyar protestáns egyház történelmi irodalomsegélyezése és tovább fejlesztése. Ma a R. emlékalapítvány tőkéje 4400 frtotmeghalad.

Főbb művei: A prot. egyházalkotmány alapelvei (Szarvas1856); A theologiai tudományok encyclopaediája (Hegenbach 4. kiadásu nagyművének fordítása, Pest 1857); Vélemény a magyar prot. egyház alkotmányának főpontjai felett (Debrecen 1857); Erdősi János, magyar prot. reformátor (u. o.1859); Etellaka vagyis Attila hun király birodalmi székhelye (u. o. 1859); Amagyar prot. egyház szabadságának védelme (Sárospatak 1862); Dévai Biró Mátyáselső magyar reformátor életrajza és irodalmi művei (Pest 1863); Kálvin élete ésa kálvinizmus (u. o. 1864, 2. kiad. u. o. 1864); Egyetemes egyháztörténelem,alapíttatástól a reformációig (Debrecen 1865); A magyarországi ref. egyházénekes könyvéről (u. o. 1866); A levéltárak megóvásáról és rendezéséről (u. o.1868); A tiszántúli ref. egyházkerület véleménye az 1848. évi vallásügyitörvény részletezéséről és az iskolaügyről (névtelenül 1869); Adalékok a magyarprot. iskolák autonomiájának történetéhez (Sárospatak 1869, 2. kiad. 1870); Amagy. prot. hitfelekezetek egyházi és iskolaszükségeinek országos költséggelvaló fedeztetéséről (Debrecen 1871); Melius Péter emlékezete (u. o. 1873); Amagyarországi ref. egyház számára egyházi főhatóságul felállíttatni szándokoltkonventről (u. o. 1873); A magyarországi protestáns egyletről (1875); Adalékoka magyar ref. egyház zsinattartási ügyének multjához (Debrecen 1877); Adebreceni nyomdászat első korszakáról (u. o. 1874); Zsinati teendőink mivolta,rendszere és egymásutánja (törvénytervvel, u. o. 1878); Igénytelen vélemény amagyar prot. egyháztörténelem jövője ügyében (u. o. 1897); Magyar Prot. Egyháziés Iskolai Figyelmező (u. o. 1870-1878, IX. kötet és évfolyam); Egyházibeszédek Robertson nyomán (Pest 1864, 1867, Debrecen 1869, I-III. füz.);Egyházi beszédek (I-VII. füz. 1870-90, kiadta fia R. Kálmán); Dévay und dirungarische ref. Kirche (Herzog, Realencyclopaedie, Gotha 1865, 2. kiad. 1878).Számos nagy fontosságu cikke és dolgozata a Sárospataki Füzetekben, Új MagyarMuzeumban, Századokban, Prot. Egyházi és Iskolai Lapban, Vasárnapi Újságban, Amagyar akadémia Filozofiai Közleményeiben, Akadémiai Értekezésekben, Fürdős:Papi Dolgozatokban.

3. R. Imre, festő, szül. S.-A.-Újhelyen 1859 jan. 21. Két ésfél évet töltött a bécsi akadémián, hol tanára Griepenkerl nagyon megkedvelte,azután pedig Budapestre jött és Szathmári Király Pálné támogatása mellettfolytatta tanulmányait a mintarajztanodában. Innen a magyar kormány támogatásamellett tért vissza Bécsbe és ezúttal már a hires Leopold Müller iskolájába, kiszintén megkedvelte őt és sokat tartott tehetsége felől. Egy év mulva Az elsőkérdés címü képével a növendékek kiállításában akadémiai díjat nyert s midőnhárom év mulva megvált a bécsi művészeti akadémiától, már olyan fokán állt aművészetnek, hogy Csárdában címü festményével a budapesti képzőművészetitársulat kiállításán nagy elismerést aratott, sőt vele a 6000 frankosMunkácsy-díjat is elnyerte. Ez a festménye jelenleg Erzsébet magyar királynébirtokában van. R. a méltán kiérdemelt díjjal Párisba utazott és négy évigMunkácsy vezetése alatt folytatta tanulmányait. Itt készített első képe: Petőfia csárdában a londoni muzeum tulajdonát képezi. Négy évi párisi tartózkodásaután hazatért szülőföldjére, tanulmányokat csinált a magyar népéletből s aztánvázlatokkal megrakodva, ismét Bécsbe ment, hol műtermet nyitott és jelenleg istartózkodik. A már említetteken kivül nevezetesebb művei még: a Szökevény, aFalu dobosa, az Ártatlan vetélytárs s a Törvény nevében. R. a magyar népéletvidámabb oldalait festi legörömestebb, s képei mindig szivesen látott darabjaia kiállításoknak. Mint arcképfestő a német népszinház igazgatójának,Bukovicsnak arcképével keltett a bécsi művészkörökben figyelmet.

4. R. Kálmán, R. Imre debreceni ref. lelkész fia, ref.egyházi iró és lelkész, szül. Debrecenben 1860 aug. 11., ahol tanulmányait1883. végezte. Ezután egy évig gimnáziumi segédtanár, egyig főiskolai szeniorvolt, majd külföldre ment s az 1885-86-ik tanévben a berlini egyetemengyarapította ismereteit. 1886. pápai teologiai tanár, 1892. kassai lelkész letts mint ilyent 1893. az abaúji egyházmegye tanácsbiróvá, 1896. a tiszán-inneniegyházkerület konventi póttaggá választotta. Tagja a prot. irodalmi társaságválasztmányának s tagja volt a budapesti zsinatnak. Nagyobb tanulmányai ésönállóan megjelent művei: A reformáció hatása hazánkra (Debrecen 1884); Alengyel dissidens kánonok története s befolyása a budai zsinat törvényhozására(Pápa 1887); Unitárius történetirás (u. o. 1891); Emlékkönyv a budai és pestizsinatok százados évfordulójára (Budapest 1891); A kassai ref. egyház általfennállása 250-ik évfordulóján 1894 márc. 25. tartott örömünnepély emlékkönyve(Kassa 1894); Az unitárius történetirás legújabb remeke (Debrecen 1895); Akassai ref. egyház emlékkönyve hazánk fennállásának ezredik évéről (Kassa1896). Szerkesztője volt a Dunántúli Protestáns Lapnak (1890-92). Kiadta atyjahátrahagyott egyházi beszédeit hat kötetben.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is