Révész Géza

(Siófok, 1878. dec. 9.?Amszterdam, 1955. aug. 19.): a kísérleti pszich. első professzora Mo.-on, a korszerű zenepszichológia úttörője. Bp.-i jogi tanulmányok után Göttingában (G. E. Müller tanítványaként) doktorált 1905-ben. 1906?1917 között oktatói és laboratóriumi munkát végez, először Tangl Ferenc korélettani int.-ében. 1908-ban magántanár, majd a bp.-i egy. első pszich. tanszékének professzora és 1919-ben a kísérleti int. ig.-ja. 1920-ban emigrál, 1932-től az amszterdami egy. új pszich. tanszékét vezeti, laboratóriumának alapítója, 1939-től kinevezett rendes tanára. Révész Géza al. a Holland Alkalmazott Pszich.-i Int.-et, és 1935-ben D. Katzcal együtt ? akivel több közös munkát végzett, pl. a madarak formamegkülönböztetéséről (1908) ? az Acta Psychologica (pszichológiai folyóiratok) nívós szakmai fórumot. 1947-től 1949-es kizárásáig az MTA tagja. Pályája kezdetén szín- és hangészlelési kísérleteket (1913) végez. A hangminőségek, a zene és a zenei tehetség iránti érdeklődése egész pályája során fennmaradt, mint azt ? egy zenei csodagyerekről ? Nyíregyházi Ervinről (1916), Bartókról, Lisztről szóló írásai és zenepszich.-ja (1946) bizonyítja. F. m.-ben a haptikus észleléssel és a vakon szobrászás kérdéseivel foglalkozik. Jelentős tanulmányokat végzett a forma- és térészlelési csalódások látási-tapintási összevetése, valamint a gondolkodás és a beszéd kapcsolatának témáiban, de érdeklődése a pszich. ipari, ped.-i, klinikai alkalmazásainak kérdéseire is kiterjedt.

Séra László